Karelia
Usual Tragedy

(2003)

Philosopher

2005. október 3.

0

Pontszám

10

…hát igen, hosszú hallgatás után írok újra lemezismertetőt! Szerintem aki végighallgatja ezt az albumot, valami nagyon jóval ismerkedhet meg…
Hát hadban álltam eddig a francia zenészekkel, talán kivétel csak az Adagio-volt, de lassan át kell értékelnem a francia metal-ról alkotott véleményem. Ez a kis tünemény csapat 2000-ben alakult, méghozzá olyan céllal, hogy valami újat hozzanak a metal színtérre. Nos, ezt már sokan mondták, egyenlőre szkeptikus maradok…:-) Aztán írnak még olyat is a srácok, hogy mindezt szimfónikus elemekkel kívánják elérni. Na, hát láttunk mi már ilyet is. Ezek után az információk után már erősen érdeklődve tettem a lejátszóba a muzsikát. És érdeklődésem egyre csak fokozódott, amíg azt vettem észre, hogy eltelt ötven perc, és vége a zenének…Ilyenkor mindig elkondolkodok, hogy olyan szar volt, hogy észre sem vettem, hogy vége, vagy pedig gyorsan játszam le újra, meg újra, meg újra…ugye nem kell mondanom, hogy az utóbbi variáció jött be.
Természetesen a cd a szokásos (már-már kötelező, de talán már unalmas) intróval kezdődik, aztán a kötelező másfél perc után elkezdik a srácok egy szomorkásabb, lassabb, hömpölygő tétellel, de aztán szerencsére hamar belekezdenek. Az énekes hagját szokni kell! Egy bizonyos hangfekvésben nagyon fura, de így már sokadik hallgatás után megveszek érte, annyira tetszik. A lassabb rész után jön egy Edguy szerű gyorsulás. Máshol is érzem ezt a párhuzamot, bár szerintem ez nem olyan számottevő. Kellemesen váltakoznak a lassabb-gyorsabb részek már az első számon belül is. Ez jó pont, változatos. Jönnek a szimfónikus részek is rendre, meg a háttérkórusok. Szerintem arányosnak mondható a metal és a klasszikus zenei elegy. Egyik sem megy a másik rovására.
Aztán a harmadik szám, a Torn Dress minnyá kórusokkal, kiálló énekkel, izgalmas részekkel kezd. Igazából én a „végig kétlábdob, gitárorkán, mennyboltmagas ének“ metal-tól pisilem magam össze, de valahogy a mostani hangulatomban nagyon betalálnak a Karelia próbálkozásai. Inkább középtempósnak mondható ez a tétel is, de mégis végig leköti a figyelmemet.
Négyes tétel, a címadó! Ez is lassabban kezd, de olyan ének van benne!!! Minden szőrszálam égnek áll, ha csak rágondolok!!! Nem is tudom minlyennek írjam le…szép-fájdalmas-érzéki. Hallgassátok meg! Természetesen itt is van egy kis gyorsulás, egy kisebb belendülés, de a fő jellemzője ennek a számnak nem a gyorsaság…igazából nem is zavar, hogy nem pörögnek ezerrel.
Nem ragzom tovább, minden poént nem illik egy ismertetőben leírni, mindenki gondolja át a saját látásmódja szerint az albumot!
Amit szummázva megemlítenék: a faszi hangja rettentően erős érzelmeket közöl, mindenesetre az én receptoraim nagyon fogékonyak az ilyenfajta közlésre! Ez az album olyan mint egy tavaszi virág: minél több napfény éri, annál inkább kinyílik….also – minél többet hallgatom, annál tökéletesebbnek érzem! Aki szereti a szimfónikus elemekkel dúsított okos metalt, tehát az olyan zenéket, ahol nem csak egymásra vannak hányva a riffek, hanem komoly komponálás előzi meg a számok összeállítását, az mindenképpen hallgassa meg.