Ra's Dawn
Scales of Judegement

(2007)

Skinners_Cage

2007. március 23.

0

Pontszám

6

A német progresszív metál brigádnak ez a harmadik albuma. Súlyos percek kellettek, amíg ezt a muzsikát fel tudtam egyáltalán fogni. Nem a komplexitásával van a problémám inkább a dalok fogósságával. Nehezen lehet megragadni a dallamokat, a riffeket, magukat a témákat.

A lemezt nyitó Forever-nél még bizakodó voltam. A kezdő gitártéma annyira monumentális, annyira magával ragadó, hogy azt hittem a folytatás is ilyen reményt keltő lesz. De elég nagyot koppantam. Először is az énekes Olaf Reimann hangja az, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Valahogy nagyon nem illik ebbe a zenei környezetbe, kivéve, ha magasakat hoz, de az meg nagyon ritka, az angol kiejtése, pedig verdesi a pocsék szintet. A másik nagy gondom a következő Anubis című számnál vetődött fel. Valahogy az az érzésem egyes helyeken, hogy csak azért tették bele azt a témát, hogy a stílus-meghatározás elé oda lehessen biggyeszteni a manapság igen divatos progresszív jelzőt. Erőltetettnek tűnik az egész. Csak azért lecsípni egy nyolcadot a dallamból, hogy az ne négy-negyedes legyen eléggé rossz ötlet, pedig mintha valami ilyesmi történt volna itt.

A Slayer-re hajazó riffel indító In oceans of Lies szövege kissé furcsa. Nem rendelkezem szövegkönyvvel, és sajnos nem is értem rendesen, de valami cápatámadást emlegetnek benne. Érdekes.
A Scarlet Dawn kellemes kis reneszánsz gitártémára épülő intrója lemez leghosszabb nótacíme díjat kiérdemlő dal a The Masque of the Red Death. Olaf talán itt énekel a legjobban. A hatásvadász szövegeléssel indító Flame of War a jobb dalok közé tartozik. Fogós dallamokkal rendelkezik, bár nem hiszem el, hogy nem találtak más témát, minthogy egy milliomodik bőrt is lehúztak a háború témáról.

A Terrified-ban konkrétan lenyúltak egy Queensryche témát. Ezután annyira elment a kedvem a lemeztől, hogy sokáig tovább sem hallgattam a lemezt. Rosszul tettem. A záró Exodus az egyik legkiforrottabb, legélvezhetőbb szerzemény a Scales of Judgement-en. Ha ilyen minőségű dalokkal lenne tele ez a korong, akkor biztos beragadt volna a lejátszómba.

A fentebb kiemelt hibák ellenére lehet élvezni a Ra’s Dawn zenéjét. Bár a vérbeli progmetál rajongók nem valószínű, hogy ettől az albumtól fogják hanyatt dobni magukat a 2007-es évben. Hiszem, hogy nem ez Ra’s Dawn teljesítményének csúcspontja. Ahogy láttam tele van fiatal ambiciózus zenészekkel, akik nem akarnak, nem akarhatnak megállni ennél a szintnél. A zenei felkészültséggel nem lehet gond, a dalszerzésre kell egy kicsit ráfeküdni.