Amikor az ismerősöm 2002 végén azt kérdezte tőlem, hogy „figyelj má’, hallottad már az új Lowbrowot?”, az én válaszom az volt, hogy „haggyá’ má’ békét, nem kell a póver metálod, most jelent meg az új Napalm Death, van mit hallgatnom”, vagyis elküldtem a Lowbrowjával együtt. De a következő mondata nagyon meglepett: „ebben a bandában zenél Allen West, hogyhogy nem hallottál róla?”. Ez a kijelentése meglepett, ugyanis neki a Stratovarius volt a kedvenc bandája. Eztán, rövid gondolkodás után kitéptem a cd-t a kezéből, rohantam haza, beraktam, és kb 4-szer egymás után meghallgattam. Ez a 4 hallgatás kb. egyenlő volt egy lefejezéssel. Aki ismeri Allen West játékát, gondolom ismeri az érzést. A hangzás egyszerűen zseniális. Nagyon death és nagyon brutál. Szinte érezni, a gitár erejét a gyomromban. Nem ragozom tovább, nagyon el van találva. A dalok nem hordoznak magukban rengeteg újdonságot, de ezt leszámítva rendkívül változatosak. Van sok belassult, Six feet underes téma, de vannak tekerős részek is. 2002-ben volt sok jó death album (elég csak a Vaderre vagy a CC-re gondolni), én mégis ezt emelném ki ebből a szempontból. Vagyis: 2002 legjobb death albuma címet ők nyerték el nálam.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.