A Salvus útját az első albumuk óta figyelemmel kísérem.
Tehát több, mint 10 éve, hisz a Minden kezdet 2008-ban jelent meg.
Akkoriban emlékszem, hogy egyes újságok, oldalak „Ákos meets In Flames” szlogennel próbálták körülírni muzsikájukat.
Ebben volt is valami, ugyanis Pötörke Zoli hangja és főleg énekstílusa emlékeztetett, sőt a mai napig emlékeztet Ákoséra.
A Salvus zenéje pedig valóban néha egész keménnyé tud válni, bár alapvetően a dallamok dominálnak.
A kettes Önharckép és a hármas Lélektartó lemezekről 9000Sanyi kollégám írt annak idején és az ő akkori szavai nagyjából az én gondolatimat is lefedik.
Szóval kíváncsian vártam, hogy mit hoz majd a zenekar negyedik albuma.
Azt már megszokhattuk a csapattól, hogy nem kapkodják el a lemezkészítéseket, most olybá tűnik, hogy a 4 évenkénti megjelenésekre álltak rá.
Szerintem ez teljesen rendben van, főleg úgy, hogy a friss korong, az Irtás nálam eddig az idei év legerősebb hazai, magyar nyelvű albuma.
Barát című dalukkal, mely ugyancsak az új lemezen kapott helyet indultak A Dal-ban, be is jutottak a legjobb 30-ba, azaz a tévés műsorba, és ha jól emlékszem, az első kört sikerrel abszolválták.
Természetesen ez a lemez legrövidebb és a nagyközönség számára legkönnyebben fogyasztható nótája, bár azért a többi szerzemény sem az extrémitásáról híres.
Ergo, akár még olyanoknak is bejöhet a Salvus, akiknek nem a rock/metal muzsikák a kedvencei…
Ennek ellenére az Irtás azért egy vérbeli modern metal album, mert a fülbemászó dallamok mellett a súly, a keménység is kifejezetten jellemző a bandára!
Az Istenféltő perkás nyitánya csak annak nem idézi emlékezetébe a Black-Out V.V.V. lemezét, aki még sosem hallotta azt.
Aztán ahogy a gitárok bejönnek, nyilvánvalóvá válik, hogy a Salvus jóval keményebb muzsikában utazik, mint amilyet anno Kowáék játszottak!
Fogósság szempontjából viszont kezdenek felzárkózni a Black-Out-hoz!
Ugyanis a korong összes nótája emlékezetes verzékkel és refrénekkel van ellátva.
Nem túlzok, ha azt mondom, hogy az Irtás a zenekar eddigi legkerekebb, legfogósabb, legslágeresebb alkotása.
Az Áruló is mekkora már!
Zoli énekdallamai Ákos mellett a néhai Da Capo dalnokát idézi, sőt még a szövegvilág is elég Da Capo-s, főleg az Áruló refrénje.
Csak épp Nagy Norbi hangja gyengébb volt a Zoliénál.
A már említett Barát is egy frankó nóta, szövegileg és zeneileg is tetszetős, a háttérvokálokat kimondottan ügyesen alkalmazzák benne!
És simán játszhatnák a hazai rádiók is.
De gyanítom, hogy max. a Petőfi tűzte/tűzi néha műsorra.
Mondjuk az is igaz, hogy megnéztem volna A Dal zsűrijének arcát, ha ehelyett a Mindenki ártatlant nyomták volna el, ami egy gyors, modern thrash zúzda!
Mindenesetre ebben a műfajban is otthon van a Salvus!
Személyes kedvencem a Késve ébredő – Késve gyászoló dalpáros.
Ezekben bizonyítják a srácok, hogy nem kis potenciál rejlik bennük!
Az egy dolog, hogy nagyokat zenélnek e két számban, Zoli meg hatalmasakat énekel, de a szövegek is ott vannak a szeren!
A Késve gyászoló egyértelműen az album legsúlyosabb dala, azokkal az ipari zajokkal, brutál gitárokkal elég WMD ízűre sikeredtek.
Csak hát ugye a Watch My Dying sem kényezteti el a hallgatókat friss nótákkal, így én speciel mindig örülök, ha valaki mástól hallok valami hasonló hangulatot, zeneiséget.
És ezt most a Salvus-tól megkaptam!
A Késve gyászoló hozzáteszem, hogy Gaobr-ék szerintem legjobban sikerült lemezéről, a Moebius-ról is kimagaslott volna.
Bitang nagy nóta!
Az Erdélyi Péter – Szabó Dániel páros nem semmi szólókat ereget egyébként az albumon!
Zoli énekesként egyre jobb, magabiztosabb, a bőgője meg úgy röfög, mint egy kétmázsás disznó!
Kiss Gergelynek sem kell erőteljes, masszív dobolásért a szomszédba mennie!
A lemez hangzása pedig világszínvonalú!
Speciel köröket ver az In Flames aktuális lemezére!
Továbbá a szintetizátoros, zongorás színezések, vagy épp a szkreccselés a Szakadék köztünk-ben is emelik a produkció színvonalát!
Nagy kedvencem még az Erdő című tétel, aminek a szövege bár nem nyíltan aktuálpolitikai indíttatású, de okosan megfogalmazott kritikát tartalmaz.
A záró és egyben leghosszabb Rohanó vizeken-ben szinte már prog. rockban/metalban megszokott technikás játékot prezentálnak a srácok.
Ez a másik olyan szerzemény, ami a Da Capo-t juttatja eszembe.
Szóval roppant meggyőzőre sikeredett a Salvus negyedik nagylemeze, aki nem tett volna még szert rá a Hammerworld mellékleteként, de szeretne egy korszerű, atom mód megdörrenő hazai albumot birtokolni, az feltétlenül vásárolja meg!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.