Edu Falaschi
Almah

(2007)

Skinners_Cage

2007. április 1.

0

Pontszám

8

Edu Falaschi a brazil progmetál banda Angra énekese, igazi szupergroupot gyűjtött maga köré első szólólemeze elkészítéséhez. A hathúrosokat Emppu a Nightwish-ból, a basszust a Stratovariusban is pengető Lauri Porra kezeli, a bőröket, pedig Casey Grillo a Kamelot dobosa püföli. Közreműködik a lemezen többek között Mike Stone Queensryche gitáros is. Edu, amellett, hogy fantasztikusan énekel az albumon, maga játszotta fel a billentyűs, illetve az akusztikus gitár témákat is. A keverést Adriano Daga végezte, aki rengeteg híres zenésszel dolgozott már, például Lenny Kravitz-el is.

A zene jóval lazább, sokkal kevésbé progresszív, mint azt mondjuk az Angránál megszokhattuk. Zsigerből jövő rock muzsika, fantasztikus dallamokkal. Az album az első pillanattól az utolsóig élvezhető, tele van jobbnál jobb ötletekkel. Nagyot ütnek az olyan király riffek, mint ami mondjuk a nyitó King-ben, vagy a Scary Zone-ban leledzik.

A húzósabb számok mellett, kicsit megpihenhetünk az olyan gyönyörű lírai számoknál, mint a Forgotten Land, a Primitive Chaos vagy a záró tétel a címadó Almah. De minden tételben van valami, ami könnyen megfogható, legyen az akár egy elsőre énekelhető refrén (Children of Lies), vagy egy ultradallamos gitártéma.

Edu, mint már fent írtam hihetetlen dallamosan, érzékien énekel. Nagyon bivaly számokat írt erre a lemezre. Emppu Vuorinen-t eddig nem tartottam nagy gitárosnak, ugyan most sem váltja meg a világot, de színesen, ötletesen, jól gitározik a lemezen. Igaz, hogy semmit sem maga talált ki, de azért csak el kellett játszani. A ritmusszekció is hozza, ami ehhez a fajta zenéhez elengedhetetlen. Jót tett a daloknak a billentyű is, egy kicsit üres lenne nélküle.

Edu Falaschi méltán büszke lehet első szólólemezére, mert nagyon jó kis anyagot sikerült összehoznia. Egy időre bebetonozta magát a cd-játszómba.