Slavior
Slavior

(2007)

Győr Sándor

2007. április 27.

0

Pontszám

9

A Slavior már akkor elkezdett érdekelni, amikor még csak annyit tudtam róluk, hogy Mark Zonder a dobos. Aki esetleg nem tudná, korábban a Fates Warning nevű csodában dobolt. Mivel a FW az egyik kedvenc bandám, nyilvánvalóan kíváncsian vártam ezt a lemezt is.

Nos, nem csalódtam. Nagyon jó muzsika található ezen a majd’ egy órás lemezen.

Persze nem is csoda, hiszen Zonder mellett Wayne Findlay (Michael Schenker Group)gitáros/billentyűst és Greg Analla (ex-Tribe of Gypies) énekest találjuk a bandában. Azonban itt mégsem köszön vissza egyik banda sem, ez egyfajta modern rockzene, amiben rengeteg agy van. Kellemes, egyszerűnek tűnő témákból felépített nótákat pakoltak a lemezre, de kellő odafigyeléssel rengeteg finomságot, hogy ne mondjam csemegét találni itt.

Ha az album egészét nézzük igazából egyik banda sem ugrik be konkrét hasonlóságként, persze nyilván egyikőjük sem tud kibújni a bőréből. A hangzás jól eltalált, mindenkinek elég tere van. Nekem először kicsit fura volt a dobot ennyire előtérben, majdhogynem szóló hangszerként hallani, de igazából nagyon tetszik. Szervesen illeszkedik a zenébe, meg persze amúgy is Zonder témáira készültek a dalok.

Az első nóta, ami rögzül az a Dove. Olyan reggea-s témákat hoznak benne, hogy csak lestem. Viszont nagyon fülbemászó dallamokat sikerült írniuk hozzá.

Ez a megállapítás igaz minden nótára, Analla hangja nálam nagyon betalált, érzelemdús, ráadásul meglehetősen széleskörűen használja (itt-ott még üvöltés/hörgés-félére is ragadtatja magát). Ilyen például a Swept Away, jó húzós nóta. Az ezt követő Altar inkább hasonlít a FW egyes dolgaira, de természetesen inkább csak hangulatában. Jó kis
merengős témával indul, majd mintha latinos ritmusokra épülő részek bukkannának fel benne. Az Another Planet-et Zonder „kő progresszívnek” nevezte, lehet is benne valami. Ezt úgy érzem más nem játszhatná ugyanígy.

A Deepernél van olyan érzésem, mintha ezt már valahol hallottam volna, de meg nem mondom hol, mikor, kitől… ettől függetlenül ez is egy erős dal.

A névadó/címadó Slavior megint csak egy direktebb darab. A Give It Upnak a refrénjével lehet rögtön azonosulni, meg mehet rá a headbang. A záró Red Roadban pedig a Findlay szólója külön is említést érdemel. De a nótát (és egyben a lemezt is) lezáró elszállós befejezés is gondoskodik arról, hogy újra és újra meg akarjam hallgatni.

Egyszóval minden nótában találni valami kiemelendőt, azon túl, hogy mindegyik magas
színvonalú. Mindenkinek csak ajánlani tudom.