Gyöngyvér
Lacrimosa

(2007)

Skinners_Cage

2007. május 5.

0

Pontszám

10

Először úgy láttam neki a Gyöngyvér zenekar debütáló lemezének a Lacrimosa ismertetőjének írásához, mint egy kívülálló, aki nem ismeri a zenekart és fogalma sincs az eddigi munkásságáról, de be kellett látnom, hogy nem tudok a bőrömből kibújni, így muszáj lesz úgy kritikát írnom az albumról, mint egy rajongójuk.

A zenekar első lemezét öt, azaz 5 demó előzte meg, így aztán érződik is, hogy nem elkapkodott dologról van szó, hanem valóban kiforrott produkcióval állunk szemben. Követendő lenne a hazai zenekarok számára.

A felvételek házilag készültek és a Denevér stúdióban nyerték el végleges formájukat, ami hallatszik is. Töfi ismét remek munkát végzett.
A zenekar motorja tulajdonképpen Mazán Attila gitáros, de ha jobban belemélyedünk a zenébe érezni, hogy a többiek kedvenc zenekarai is hatottak a muzsikára. A Gyöngyvér zenéjében ugyanúgy megtalálni a Paradise Lost féle hangulatot, az olyan gyönyörű billentyűdallamokat, amelyekre a HIM hatott, illetve a göteborgi bandák fémjelezte riffeket. Mindezen zenei hangulatok ötvözése jelenti a Gyöngyvér muzsikáját.

Nem tudok nem szétesni az olyan daloktól, mint a megklipesített Égboltnak ócéánt vagy a Havat hint a szív. Nagyon jó kis húzós nóta, hatalmas refrénnel a nyitó Börtönben zárva, az Uránium Univerzum, illetve a záró Tükörálarc. Nagy kedvencem az A szélrózsa illata című szerzemény. Fantasztikusat énekel benne Orbán-Ducos Tamás. Tamás énektémái egyébként végig ülnek. Egyből az ember fülében csilingelnek az énekdallamai.

Hihetetlen hangulat övezi az egész lemezt. Magával ragad, elvisz egy teljesen másik világba ahol nem törődsz a hétköznapi dolgokkal, csak átadod magad a zene áramlásának, a Gyöngyvér muzsikájának áradatának.

A szövegekbe is érdemes belemélyedni. Mazi amellett, hogy nagyon jól gitározik a lemezen, hihetetlen billentyűstémákat írt, még maradt ereje olyan dalszövegeket írni, ami gyönyörű szép, s mellette elgondolkodtató. Nagy hatással volt rám a Havat hint a szív levezető részletében az Orbán-Ducos Tamás által szavalt sor:
„Keresztünk súlyát viselnünk kell…”

Egyetlen dologba tudok csak belekötni. Személy szerint nem nagyon komálom, ha koncerten gépről szól valami. Márpedig a bandának nincs billentyűse, így kénytelenek samplerrel pótolni azt. Biztos megvan az oka, hogy nem kerestek egy élő embert a dolog megoldására, így még ezt is elnézem nekik, de a helyükben ezt gyorsan pótolnám.

A 12 felvétel közül legalább 5-6 slágergyanús nóta van, de a többi is a tökéletes és a nagyon jó jelzőszint között mozog.

A borító magyar bandáktól nem megszokott gyönyörű kidolgozottsággal rendelkezik. Megindító a frontborítón található festmény.

A cd multimédiás részén megtalálható az öt demo felvétel, amelyek között szintén találni csemegéket.

A Gyöngyvér zenekar sokra viheti. Csak szurkolni tudok nekik!