Neal Morse
Sola Scriptura

(2007)

Skinners_Cage

2007. május 21.

0

Pontszám

8

Neal Morse 2003-ban hagyta ott eredeti bandáját a Spock’s Beard-öt vallási okokra hivatkozva, s azóta szólóban dolgozik. Mondanom sem kell, hogy olyan zenészekkel, mint Mike Portnoy(dob), Randy George(basszus) vagy Paul Gilbert(gitár), nem nagyon lehet rossz lemezt készíteni.

A lemez játékideje 76 perc, s mindössze 4 tétel. Ez nagyban hozzájárul a lemez emészthetetlenségéhez, de miután eljutott valami is az agyadig a muzsikából, akkor nem lehet nem szeretni. Nehéz lenne bármelyiket is kiemelni a dalok közül, annál is inkább mivel egy kivétellel mind 20 perc körül van.

Fantasztikus egyéni teljesítményeket vonultat fel a lemez, főleg a két zenész zseni Mike Portnoy ütős, s Paul Gilbert (Mr. Big) gitáros játékát emelném ki, hiszen nem lehet elmenni mellettük szó nélkül. Igaz, hogy ez Neal Morse szólólemeze, de nem tud nem átütni a zsenijük. Hihetetlen muzsikusok.

Néha az ATV vasárnapi délelőtti műsorának hangulata rémlett fel bennem, s hiába próbáltam elhessegetni, az újabb és újabb részeknél, egyre ez ugrott be. Nyilván 2003-as „megtérése” miatt ír, ilyen vallásos hangulatú muzsikát, de ez nekem nem nagyon jön be.

Nagyon kellemes hallgatnivaló. Bele lehet mélyedni, lehet távolról szemlélni, lehet nem szeretni, viszont egy dolgot nem érdemes, félretenni. Rengeteg szép pillanatot, gyönyörű dallamot, hangulati mélységet tár fel magából, ha engedjük magunkhoz közelebb engedni. Kár lenne kihagyni.