Az egyik legemlékezetesebb koncertélményem Neal Morse-hoz (ex-Spock’s Beard, Transatlantic) kötődik. Még 2008. februárjában járt erre egy afféle „hites”, (nem csak) templomjáró turné keretében. Erről írt beszámolómat a lent könnyen kibányászhatjátok, ha érdekel.  Egyébként úgy vagyok Neal munkásságával, hogy mindent azért nem vesz be a gyomrom. Például a Sola Scriptura album úgy ment el mellettem többszöri hallgatás ellenére […]

A LiveSound a hazai koncertszervezők közül a rock egy bizonyos, számomra kedves szegmensét (hard, prog, stb) fedi le a koncertjeivel. Így volt ez a tegnapi estén is, amikor az A38 hajóra a jelenkori progresszív rockzene egyik jeles képviselőjét, a Spock’s Beard zenekart (már nem először) hozta el. Azt meg kell mondjam, a csapat korai munkásságával […]

Kicsit késve indultam, plusz a parkolással is sikerült értékes perceket elvesztegetnem, így éppen odaértem a meghirdetett kezdési időpontra. Szóval éppen csak elfoglaltam a helyem odafönt a „páholyban”, már szinte kezdődött is ez a koncert/istentisztelet/összejövetel. (Számomra leginkább koncert, a többi részét inkább nem értékelném.) Szóval úgy egy órán keresztül játszott Neal Morse, amennyire sikerült a dalokat […]

Neal Morse (akit ugye progresszív zenei körökben nem kell bemutatni), az egykori Spock’s Beard énekes, billentyűs, főnök illetve a Transatlantic énekes, billentyűs a Budaörsi Ifjúsági Klubban ad ingyenes koncertet február 27-én este 19:00-kor, miután előző napon (26-án 18:00-kor), a Nap utcai baptista imaházban celebrál imádságot.

Az információ egyelőre a művész honlapján található, de valószínűleg hamarosan a helyszíneken is megjelenik.

Neal Morse 2003-ban hagyta ott eredeti bandáját a Spock’s Beard-öt vallási okokra hivatkozva, s azóta szólóban dolgozik. Mondanom sem kell, hogy olyan zenészekkel, mint Mike Portnoy(dob), Randy George(basszus) vagy Paul Gilbert(gitár), nem nagyon lehet rossz lemezt készíteni. A lemez játékideje 76 perc, s mindössze 4 tétel. Ez nagyban hozzájárul a lemez emészthetetlenségéhez, de miután eljutott […]

A Spock’s Beardből jól ismerjük a Morse testvérek nevét. Mint köztudott Neal 2003.-ban hagyta ott a zenekart, és azóta évről évre jelenik meg nevéhez fűződő album, s egytől egyig mind a progresszív muzsika gyöngyszeme! 

Az aktuális lemez a „Sola Sriptura” több szempontból is érdekesség a műfaj kedvelői számára. Ha „úgy vesszük” mindössze négy kompozíció található a CDn… ha nem úgy vesszük, akkor minden részrehajlástól mentesen megállapítjuk, hogy ez a négy szerzemény igazi progcsemege, amely nívós hallgatnivalót kínál mintegy 76 percnyi játékidőben.  
 
Érdekes témát választott Neal a konceptalbum témájául … „Sola Sriptura” annyit tesz magyarul: szigorúan a szentírás szerint.  Ha nem szó szerint értelmezzük a dolgot történelmi tényekre tekintünk vissza, egészen Wittembergig, pontosabban a székesegyház kapujáig, ahova Luther 1517 október 31-én kiszegezte 95 tételből álló reform téziseit. Vádlói, kritikusai előtt Istentől vezetett lelkiismeretére hivatkozott; kérte, hogy bírálói igaz ítélettel – a Biblia alapján – ítéljék meg szavait és tetteit.  

Ezt a gondolatot ülteti Neal valami csodálatos muzsikába! Itt kérem kézenfogva jár a dinamika a harmóniával, a zúzós progresszív részek fantasztikus elegyet alkotnak a finomabb moccanatokkal! Van pillanat mikor a mármár „Yes” világát idézően lágyan illeszkedik egymásba a vokál és kórus, mindez átcsap dúlott és halálosan jó, hömpölygő futamokba.    

Azt persze mondani sem kell, hogy a lemezen szereplő minden művész – Mike Portnoy dobos (Dream Theater),  Randy George  basszusgitáros ( Ajalom, Rick Wakeman, Steve Hackett), Paul Gilbert gitáros (MR. Big) természetesen tudása legjavát adja.  

A lemez mind négy darabja külön kis zenei univerzum, amely minden pillanata izgalmas felfedeznivalót tartogat, ennek megfelelően nem túlzás az az állítás, hogy a „Sola Scriptura” kötelező darab és örök érvényű muzsika minden zeneszerető egyed számára

Élőben is lehet találkozni Neal Morse-al és a zenekarával (Mike Portnoy nélkül) a következő helyeken és időpontokban: 
Május 26: IO-Pages Progfestival 2007 
(ez az esemény azért lesz érdekes, mert a fesztiválon szerepel többek között a Spock’s Beard is, könnyen lehet, hogy valami közösen kifundált meglepetés akcióval lépnek majd a nagyérdemű színe elé) 
De Boerderij, Zoetermeer, Holland 
Május 28: Colos-Saal, Aschaffenburg, Germany 

Insideout / Record Express

Megjelenés: 2007.03.08 

Számsorrend: 

01. The Door 
02. The Conflict 
03. Heaven In My Heart 
04. The Conclusion 

Neal Morse diszkográfia: 

Cover to Cover (2006) 
Worship Sessions Volume II: Bring the Fire (2006)  
? (Question Mark)(2005) 
Worship Sessions Volume I: Lead Me Lord (2005) 
One (2004)

Tesstimony Live (2004) 
Testimony (2003)  
It’s Not Too Late (2001)  
Merry Christmas From The Morse Family (2000)  
Neal Morse (1999)

Neal Morse igazán nem szorul bemutatásra, hiszen Ő volt a legendás Spock’s Beard és Transatlantic zenekarok egyik alapító tagja és agytrösztje. Ezzel együtt Ő a progresszív rockmuzsika legambiciózusabb muzsikusa.

A soron következő lemeze a ‘Sola Scriptura’ Martin Luther életével foglalkozik – Luther a reformáció nagy alakja volt

Kifinomult progresszív zenére számíthatunk, amelyet nagyra fognak értékelni a fanok tábora és a szakma kritikusgárdája is.

Nem mellékes az a tény sem, hogy kiváló művészek működnek közre az albumon – Mike Portnoy (Dream Theater)

Neal Morse :    Sola Scriptura

számsorrend:

Track 1. The Door (29:14) 

i Introduction

ii In The Name Of God

iii All I Ask For

iv Mercy for Sale

v Keep Silent

vi Upon The Door

Track 2. The Conflict (25:00) 

i Do You know My Name?

ii Party to the Lie

iii Underground

iv Two Down, One to Go

v The Vineyard

vi Already Home

Track 3. Heaven in my Heart (5:11)

Track 4. The Conclusion (16:34) 

i Randy’s Jam

ii Long Night’s Journey

iii Re-Introduction

iv Come Out Of Her

v  Clothed With The Sun

vi In Closing… 

Teljes játékidő: 75:58

Muzsikusok:

Neal Morse (ének, gitár, billentyűsök)

Mike Portnoy (dob)

Paul Gilbert (gitár)

Randy George (basszusgitár)

NEAL MORSE: Cover to Cover
 

albuminfo:

Neal Morse a progresszív rockmuzsika egyik legfontosabb szereplője volt is és lesz is. Mint tudjuk Ő a Spock’s Beard tagjaként működött közre több nagyon sikeres albumon, köztük a fantasztikus “Snow”-on is, amely után Neal szólókarrierbe kezdett.

„Testimony”, “One”  “?” – e három albummal, valamint a “Testimony Live” című DVDvel gazdagodott a progresszív muzsika Neal szólóművei által.

A fent említett három lemez készítésekor Neal és barátai (köztük Mike Portnoy, aki dobolta a lemez nótáit) összegyűjtöttek jópár feldolgozásnótát jópár előadótól. A ‘Cover to Cover’ album hét eddig teljesen kiadatlan számot tartalmaz, köztük olyanokat, mint Cat Stevens ‘Where do the Children play” című dalát, valamint a the Monkees klasszikust a ‘Pleasant Valley Sunday’-t. A többi feldolgozásnóta szerzői: Blind Faith, The Moody Blues, The Who, George Harrison, Badfinger, U2, David Bowie, Chicago, Joe Jackson, Paul McCartney, Cream.

Feltehetően a feldolgozások nem lesznek szokványosak és magukon hordozzák Neal Morse stílusának jegyeit.
 
 

számsorrend:

2005 ? Sessions:

01. Pleasant Valley Sunday (The Monkees) 04:45

02. Badge (Cream) 02:52

03. Maybe I’m Amazed (Paul McCartney) 04:03

04. Where Do The Children Play (Cat Stevens) 04:40

05. I’m The Man (Joe Jackson) 04:06

06. Feeling Stronger Everyday (Chicago) 05:39

07. Rock And Roll Suicide (David Bowie) 03:29

2004 One Sessions:

08. Where The Streets Have No Name (U2) 05:48

09. Day After Day (Badfinger) 03:26

10. What Is Life (George Harrison) 04:28

11. I’m Free / Sparks (The Who) 06:36

2003 Testimony Sessions:

12. Tuesday Afternoon (The Moody Blues) 06:33

13. Find My Way Back Home  (Blind Faith) 06:49

muzsikusok:

Neal Morse – billentyű, gitár, ének

Mike Portnoy – dob

Randy George – basszusgitár