Ez az album számomra a 2002-es év egyik legkíméletlenebbül zúzó albuma volt. Annak is vártam, tehát nem csalódtam. Napalmék mostanság kezdtek a kisérletezős korszakból áttérni a „vissza a gyökerekhez” hozzáálláshoz, ennek a szellemében készült az előző, az Enemy of the music business, amit annak idején hasonlóképp szerettem, mint ezt. Nos, vannak, akiknek a Diatribes-Inside the torn apart-Words from the exit wounds hármas jelentette az ND-t. Ők csalódni fognak, ugyanis ez az album inkább az Utopia banshedhez áll közelebb, mint a Diatibeshez. Ami először a szemembe tűnt, az a nagyon-nagyon kíméletlen riffelés és az ultrabrutális, igazi, szikár Napalm Death hangzás. A tempó kíméletlen, gyors, de nem egysíkú. Egy dalban minimum 8 tempóváltást találni, ami szintén rátesz egy lapáttal. Nem amolyan tucatgrind lemeznek vártam, de ilyen váltásokra gondolni se mertem volna. Később, amikor már a szövegek is ott voltak előttem, levontam azt a következtetést, hogy ismét nagy hangsúlyt helyeztek a szövegekre (nagyon helyes!), vagyis folytatják a politizálást. Mivel Angliából származik a csapat, ezért a címadó dal erejéig egy picit feszegetik a hazai problémákat, vagyis a királyi rendszer működésképtelenségét. A nyitó dal pedig miről másról szólhatna, mint a Bush vs. Irak helyzetről… Összességében jó ez az album, azonban korántsem tökéletes. Azon töröm a fejem, hogy 9 vagy 8 pontot adjak rá. Adok nyolcat, most én is kritikus leszek egy picit, mint ők:))
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.