Dreyelands
Can't Hide Away EP

(szerzői kiadás • 2007)

Győr Sándor

2007. augusztus 19.

0

Pontszám

9

Az öttagú budapesti csapat nem kezdő már, hisz 2002-ben alapította Horváth András Ádám

gitáros és Springer Gergely basszer. A biográfiájuk szerint kezdetben feldolgozásokkal

nyomultak, majd a tagság folyamatos formálódása egész 2005. januárjáig tartott, amikor is

csatlakozott Nikola Mijic (a szerb AlogiA énekese), s kialakult a mai felállás Gassama Omar

dobossal és Kas Zoltán billentyűssel. Jelen felállás készítette a bemutatkozónak szánt EP-t,

ami jelen ismertető tárgya.
A Can’t Hide Away EP-n mindössze három nóta található, majd’ húsz percben, az tehát

megállapítható, hogy nem három perces rádiós slágerekre hajtanak. Az EP promóciója igazán

ötletesnek mondható, mivel a srácok a legújabb Dream Theater lemez megjelenéséhez

időzítették a megjelenést és bár mindhárom nóta szabadon letölthető a honlapjukról

(www.dreyelands.hu), 100 példányt a Systematic Chaos-t a CDPincében megvásárlóknak ajándékoztak.

Hozzám is így került. (Köszi srácok!)
Szóval ezek után gondolom senkit nem lep meg, hogy progresszív rock/metal a stílus, melyben

a csapat alkot. Nem is rosszul, teszem hozzá, sőt!
Nem mondom, hogy nem hallok hasonlóságot a stílus nagyjaihoz (a már említett DT neve nem kerülhető meg vagy

Psychotic Waltz, de még a Toto nevét is említhetném), de ez egyáltalán nem zavaró.
Mindhárom nóta kidolgozott, minden tagot csak dícséret illet. Véleményem szerint a csapatnak

simán ott a helye a magyar mezőnyben a Nemesis/Stonehenge/Perfect Symmetry mellett.
Talán egy kicsit még kevesebb Dreames megoldással egyénibbé tudnák tenni a muzsikát. Főleg a

gitároknál érzem Petrucci hatását egy picit erősebben, mint kellene. De ez nem zavar

egyáltalán, mivel András nagyon jókat játszik. Nikola jó választás volt az énekesi posztra,

jól kidolgozott témákat hoz, s nagyon jól megállja a helyét minden tartományban. Tetszik,

hogy nem vállalja túl magát és nem jár állandóan a „fellegekben”.
A lemeznek sikerült rendkívül jó hangzást kreálni, dícséret illeti a P. Súdiót és Küronya

Miklóst. Remélhetőleg a nagylemeznél sem adják majd alább!
Hasonlóan csak pozitívumokat tudok mondani a külcsínről. Igazán igényes borítót sikerült

kreálni az EP-hez.
Remélhetőleg hamarosan egy megfelelő hozzáállású kiadót is találnak, s nem lepődnék meg a

nemzetközi sikereken sem.
Nálam betalált, s az év egyik reménysége a csapat. Várom a nagylemezt!