A holland death metál brigádnak ez az első kiadványa, amelyet a világra szabadítottak. Megmondom őszintén nem volt egyszerű dolgom a hallgatás során. Tömény, rétegzett zene ez, amelynek egyetlen morzsáját is hihetetlenül nehéz felfogni, viszont ha sikerül, akkor bőven találhatunk benne nyalánkságokat.
Mindjárt a kezdésnél földbe döngölnek minket a holland pajtások a puszító erejű Footprints-szel. Nem véve vissza a tempóból következik a Kobalt. Robbe K rendkívül változatosan hörög, üvölt, bár néha hasznosítani lehetne a „kevesebb több” taktikát. Bár lehet, hogy Hollandiában ezt máshogy látják. A Dogmatic lejjebb kapcsol egy sebességi fokozattal, de nem mondható nyugis lírai dalnak.
A magyar bandák közül nem egyszer a Watch My Dying neve ugrott be. Így volt ez a Vapours című számban is. A Mirrored a lemez legdallamosabb tétele. Remekül kiegészíti egymást a két gitáros Simon Lawford és Sjaak Kassies, aki nem mellesleg a tiszta énekért is felelős. Játékuk összeszokott és precíz. A nagy „sláger” azonban a Time című szerzemény. Hátborzongató hangulatával, furcsa dallamvilágával azonnal a kedvencem lett. Magával ragad, lehúz a mélybe, ahonnan nincs kiút.
A címadó tétel tartalmazza a legtöbb Opeth hangulatot, elmenne akár Akerfeldt szerzeménynek is. Hihetetlen, túlvilági akkordokkal indul és szívesen bele is merültem volna, ha egy kicsivel is egyénibb ízt érzek a dalban. Nem volt szerencsés ezt a számot a címadónak tenni. Az utolsó szám talán le is maradhatott volna a lemezről, eléggé tölteléknóta szaga van a dolognak, nálam.
A ritmusszekcióra nem lehet panasz, Melle Kramer remek dobos, Glen Loupias pedig precízen hozza, amit kell.
Nem tudom eldönteni, hogy az Emerging nagy kedvencem lesz-e, vagy elvész a süllyesztőben, ezt majd a következő 20-30 hallgatás fogja eldönteni, de egyelőre nem érzem azt az átütő erőt a lemezben, ami miatt beleragadhatna a cd-játszóba.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.