A dán progresszív metált játszó Anubis Gate zenekarnak az Andromeda Unchained a harmadik albuma. Az előző két kiadvánnyal (A Perfect Forever – 2005, Purification – 2005) sajnos nem sikerült megismerkednem, de a myspace oldalukon található két dal alapján a stílus és a zene minősége hasonló. Leginkább a Symphony X és a Queensryche keverékeként tudnám leírni, néha elektronikus témákkal fúűszerezve.
A zenekarban az énekért nem más, mint Jacob Hansen a felelős. Sokan „istenkirály” énekesnek tartják, én viszont inkább valami Russel Allen stílusú énekessel tudnám inkább elképzelni ezt a zenét. Remek dallamokat hoz, elképesztő tehetségről, technikáról, illetve zenei hozzáértésről tanúskodva, azonban nekem mégsem az igazi.A gitárosok (Jesper M. Jensen, Kim Olesen) játéka első osztályú. Első hallásra fülbemászó dallamok, nyakatekert szólók, matekos riffek. Minden, ami ehhez a zenéhez elengedhetetlen.A basszer-dob (Henrik Fevre, Martin Sorensen) páros remekül együtt van. Masszív alapokat szolgáltatnak a zenének.
Mégis hiányzik az, ami kiemelné az Anubis Gate-et a tömegből, ami kicsivel érdekesebbé tenné annál, ami. Szépen eljátszogatják, amit tudnak, de hiányzik belőle a különlegesség. Az amitől az emberek azt mondják, hogy ez állat, ezt azonnal hallanom kell.
A hangzás nem szakítja le a fejem, főleg akkor tűnik nagyon vékonykának, amikor a gitár is magasabb tartományokban mozog, de bőven élvezhető.Sok jó szám van a korongon, azonban egy kedvencet nem tudnék megnevezni. A jobbak közül való a címadó Anromeda Unchained, a Ressurectiuon in Time, illetve a Points of no Concern. A többi sajnos elég közepesre sikerült.
Ha az Anubis Gate-nek sikerülne kicsivel több fantáziát vinnie a zenéjébe, s ha rátalálna, arra a bizonyos fent említett különlegességre, akkor tutira vevő lennék a következő albumukra.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.