pozvakowski.
Microtron

(P o p K o n t r o l l records • 2007)

maniac

2007. október 14.

0

Pontszám

10

OLVASÓI PONTOK

Betöltés…

A 2000-ben alakult győri instrumentális formáció nem metal zenét játszik. Inkább psychedelic/noise/industrial hatású rock zenének nevezném.
A csapat (dm – gitár, samples/ sbstyn – basszusgitár/ zsmbr – dobok) teljesértékű tagja a koncerteken aktívan közreműködő SzerediCs, aki az analóg vetítőket kezeli.
És ez az, amit jelenleg csak elképzelni tudok, mert hogy ezt látni kellene, arra az albumon hallható dalok után már biztos vagyok.

A „Jasa” apránként adagolva minden részletet nyitja az albumot és a mit sem sejtő hallgató valami kellemes, nyugodt, elszállós muzsikára számít, amikor amolyan Type O Negative-os megoldással bedörren a gitár. Nem a hangzás TON-os, nem, a megoldás és a dallamvezetés hasonlít. Semmilyen tekintetben nem hasonlítható a két zenekar egymáshoz, csak fémzenéhez szokott füleim ezt a hasonlóságot vélték felfedezni.
A második dal a „Tjn” a maga futurisztikus kezdése után egy King Crimson-szerű robbantással teljesen meggyőzött arról, hogy itt valami egészen különleges készült.
Nincsenek kimondott dallamok, csak egy vezérfonal, amin végigvezetnek.
Majd egy hirtelen lehalkulás/leállás után máris a „Tester”-t hallhatjuk, ami hoz egy olyan csodaszép gitárhangzást/gitártémát, ami azonnal magával ragad, felszabadulttá tesz és csak élvezem, ahogy hullámzik, ahogy úszok a zenével. A The Gathering jut néha eszembe és akár hozzá is képzelhetem Anneke csodálatos hangját.
A „Track7” ismét a psychedelic rock hatásokat mutatja, megbolondítva egy kis modern samplerezéssel, apró zajokkal, mégis egy egészet alkotva. Egy pillanat előadása hangszerekkel.
Az ezt követő „Bifocal” is valami hasonló élményt nyújtana, ha nem komponáltak volna bele valami eszméletlen free-jazz/metal keveréket! Őrületes hangorgia kerekedik a végére, ami egyszerre felrázó és megnyugtató. A dobjátékot itt külön ki kell emeljem, katartikus élményt nyújt számomra minden egyes hallgatása.
A lemezt záró „Slalom” majd 10 percesre sikeredett, és megintcsak Anneke hangját akarom hallani, ismét elmerülök a zene szépségében és összhangjában, amikor megerőszakolják a hallójárataimat valami zajjal, ami mégis ideillik, amiből mégis zene kerekedik. Hallani az ujjak surlódását a gitárhúrokon, a torzulást a hangszórókban és hirtelen elmúlik minden, hátrahagyva engem a gondolataimmal, az érzéseimmel, egy jókora függőséggel, mert újra és újra elindítom a lemezt, hogy átéljem, hogy megértsem, hogy érezzem mindazt, amit csak ez a zene adhat.

És a már említett koncert-hangulatra is kíváncsi vagyok, nagyon szeretném látni a srácok megoldásait, vajon Ők is úgy képzelik-e el a a képi megjelenítést, ahogy én?
Mert a hivatalos honlapon megtekinthető video- és képösszeállítás nem adhatja vissza egy koncert igazi hangulatát, csak sugallhat valamit belőle. Remélem előbb-utóbb kiderül, addig is itt a hanghordozó és álmodok, képzelek, utazok tovább vele. Köszönet az élményért!