Az Egyesült Királyság-beli Readingből igazából még nem hiszem, hogy találkoztam zenekarral.
A borító szerint két énekessel (inkább nevezzük Őket vokalistának), két gitárral és a dob-basszus alkotta ritmusszekcióval felálló hatos önmaguk szerint technikás death metalt játszik, amivel egyet is értek. Az tuti, hogy technikásak is a dalaikat meg death metalnak lehet legjobban kategorizálni. Ebben nem vagyok szakértő, ezt mindjárt az elején leszögezem, tehát nem is igazán rajongok az efféle zenékért. Persze ettől még elismerem mind a stílust, mind pedig a művelőit. És persze ami jó az jó!
A Viathropy hatnótás (azaz intro+5) bemutatkozó EP-je, a Chronicles amellett, hogy a világot
nem váltja meg, mégis egész kellemes perceket szerzett.
Az intro ügyesen vezeti fel az anyagot, halványan már ott is éreztetik, hogy itt nem valami langyos, megfáradt bandával lesz dolgunk, ugyanakkor itt még nem is lehet teljesen felkészülni az elkövetkező aprításra. Nem mondom, hogy az egyéni megoldásaival hengerelt le már akár az In the Hope of Something Safe intro is, de a hangulata olyan vészjósló. És ez jó!
Aztán a címadó dal elején érzek kis Machine Head hatást, ami plusz pont, őket csípem. Aztán a folytatásban egy átlagos extrém dal kerekedik belőle, amit kicsit a hörgés/üvöltés kettőse
valamint a végén a kis hangjáték tesz változatosabbá.
A Draining What Remains egy szélvészgyors téma, maga a nóta is szinte végig riffelős, bár az utolsó harmadában meglassulnak, szinte a doomig. Érdekes!
A Force of Destruction aztán talán a legkellemesebb nóta mind közül (számomra legalábbis). Ebben a középtempós kezdés után jól esik a dal középrészénél a kis akusztikus nyugi, majd jön egy kellemes bólogatós lezárás.
Persze az ezt követő Plague of the Elected már megint visszatér a stílusnak megfelelő kerékvágásba. Bár ebben is vannak lassabb dallamosabb részek, amik miatt szívesen hallgatom.
Mintha még némi In Flames-es gitárok is felsejlenének…
A záró Misanthropesaztán nagy különlegességet nem hoz (kivétel talán a legvégén a „csordavokál”). Megvan benne az, ami az előző számokban, de talán ez fog meg legkevésbé.
Összességében egy erős bemutatkozó anyag, ami hangzását tekintve igencsak jól sikerült.
Pozitívum még az EP hossza, tetszik, hogy sikerült elkerülniük a csapdát azzal, hogy nem készítettek hosszú anyagot. Ez a szűk 26 perc pont elég. Az egyszerű borító tetszetős, hangulatos.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.