Ayreon
The Human Equation

(2004)

Philosopher

2005. október 3.

0

Pontszám

10

Vannak emberkék, akik – ha úgy tetszik – bárhová teszik a pöcsüket, mindig jól sül el. A multihangszeres zenészek ezen kivételes csoportjába tartozik Ajren Lucassen is, aki annak ellenére, hogy lassan már megszámlálhatatlan projectben működik, mindig a tökéleteshez hajló munkával rukkol elő. Utoljára engem a Star One projecttel kápráztatott el, amit ki sem bírtam venni a lejátszómból – és a rengeteg zene ellenére – manapság is gyakori vendége a hifimnek. Most itt vagyunk 2004-ben és az aktuális Lucassen album, amiről néhány szót ejtenék, az a The Human Equation dupla cd.

Természetesen Arjen megint neves zenészekkel töltötte meg ezt a több, mint 1 óra 42 percet (!!!). Itt van LaBrie a Dream Theaterből, akitől rosszra nem számíthatunk. A Frameshift-es bukta után itt igazán a számára előnyös környezetben énekelgethet.
Aztán itt a méltatlanul alulreklámozott Shadow Gallery-ből Mike Baker, a stílusidegen Mikael Akerfeldt (Opeth), a metálgéniusz Devin Townsend (Stapping Young Lad), a roppant érzelmek kifejezésére alkalmas hangszálakat birtokló Eric Clayton (Saviour Machine), az egykori Psychotic Waltz énekes Devon Graves (Dead Soul Tribe), no meg maga a mester is mikrofont ragad.…és persze van még egy-két énekes, tőlük most elnézést kérek :-).

A szövegről csak annyit, hogy természetesen konceptalbumról van szó, amiben az egyes lépcsőket, lépéseket emberi tulajdonságok (düh, harag, büszkeség, szerelem, gyötrődés…) határoznak meg. Az album kapásból egy autóbalesettel kezdődik, és a továbbiak sem sokkal vidámabb dolgok.

Nem fogok “számról-számra kritikát” írni, ahhoz ez az album túl hosszú :-), inkább megpróbálom leírni, hogy mit is lehet hallani ezen a két korongon. Nos ez kevésbé nehéz, hisz ha veszünk minden elemet a korábbi Ajren munkásságból, beleszórjuk őket egy mixerbe, és miután kiöntjük két cd formájába megszórjuk egy kis „mindenből egy kicsit többet” varázsporral, akkor készen is vagyunk. Több hangszer szól, több kórussal, több lírai elem, több progresszivitás, talán az eddigi legvastagabb Ajreon hangzással, és ugye itt használ a mester először mélyre hangolt gitárokat, ami markánsabbá teszi a végeredményt.