A linköpingi Los Sin Nombre különböző anyagjairól már értekeztem a Nuskullon, és most elérkeztünk a svéd srácok legfrissebbnek mondható lemezéhez. 2002 februárjában hívta életre a kezdetben Entombed feldolgozásokat közösen jammelgető négyes; Steve, Saul, Arvid és Jack, a dolog annyira jól sikerült, hogy elkezdtek saját nótákat írni, és kiegészült a zenekar még egy taggal és még abban az évben kijött az első demó, amit folyamatosan szinte minden évben követett valami szerzői kiadású képződmény. Műfajuk folyamatosan alakult, ugyanúgy megtalálható a thrash vagy HC vegyítette death metál, mint a death’n’roll fogások zöme, és a szintén svéd In Flames neve is érzékelhető itt-ott. Igazából nekem ez a zenekar egy talány, hiszen eddig négy db kritikát préseltem ki magamból velük kapcsolatban, s ez lesz az ötödik, de mind írott CD… nyomtatott borító, s viszonylag gyenge hangzás. Az igazi talány az számomra az, hogy miért nem jutnak sehová? Nem is ügyetlenek, nem is nehezen befogadható a zenéjük, és persze Svédország kb. kétszer drágább, mint kis hazám, de ezzel együtt kb. 5-6x élnek jobban az emberek is egyben. Nálunk meg, ahol mondhatni nem virágzik a metál élet, mert vannak a megélhetési bandák és a divat csapatok, meg a fanatikus műfaj alkotók akik – vagy amik kitartanak a mellett, amit önmagukénak éreznek, mégis kiadványok kerülnek piacra, etc, etc, etc… és a Los Sin Nombre még mindig sehol nincs, vagy netán csak velem akartak kibaszott mocskos módon kibabrálni és mindent írottan küldtek el? Nem tudom, mindesetre az Another dark place of hate már nyomdai borítóval érkezett, igaz a külsőségei nagyjából azt az ezerszer lerágott klisét nyálazzák újra, amit a címe is jelent, na de lássuk a sok terelgetés után, mit is rejt ez a rövidke korong?
Három számot, mély és vastag hangzással – ennek ellenére szerintem kurva halk, melyeken szépen ötvözik a már fentebb említett stílusokat, így a Dead (Walk with me) egy melodikus death metál nóta, modern megoldásokkal és refrénnel, így kicsit metalcore-ossá lesz az összkép, egész masszív kis fogós dal! Ezt követi a nem gyengén hatásvadász című Hate work project, ez egy abszolút elnyújtott darab a melodikus death metálok erdejéből, At The Gates az rendesen bele van passzítva, kellemes és súlyosan lehúzós. A záró Resign life is ilyesmi, s itt válik leginkább érezhetővé az a komor Black Sabbath féle olajos feling, mely műfajilag a korábbi anyagokon death’n’roll-ként jöttek le. Ám itt ez is szomorúan billeg, a végére bejönnek a melodikus death metálból lett mai hibridek és egy igényes és érzelmek súlya alatt haldokló metalcore befejezéssel véreznek el…
Az eddigi legerősebb lemezük mindenképpen ez az új, s ha ezzel nem találnak kiadót és segítő kezet, akkor már semmivel sem… az más kérdés, hogy amit összehoztak ebben a közel negyed órában, az se nem egyedi, se nem letaglózó, mégis van egy kis sajátos fanyar íze.
http://www.lossinnombre.com/
http://www.myspace.com/lossinnombre666
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.