Ha tetszik, ha nem a metalcore divat lett, forrongva aranyozza be a mindennapjainkat, s ahogy áthaladt csörömpölve Európán, úgy nem hagyta ki se hazánkat, se a szélsőséges balkánt. Bizony-bizony, még az oroszok háza táján is alakultak a trendnek megfelelő, s azt maximálisan kiszolgáló és használó formációk, ilyen a moszkvai Totem is, mely 2002-ben jött létre, tehát még a hullám első előszeleinek idejében. 2003-tól egészen 2006-ig összesen négy demót hoztak össze, évenként megmutatva aktivitásuk egy-egy fényes zálogát, s végül tavaly kijött az első debüt nagylemez a Mystic Empire-nél. A külsőségek és a hangzás igényes és jó, maga a műfaj kissé kiégett és lerágott mára, de ne rohanjunk ennyire előre!
Ha Oroszország kerül szóba bennem logikusan, olyan szavak és fogalmak keringenek, mint; vodka, Gorbacsov, Duma, Lenin, kommunizmus, szocializmus és a kommuna, zenei téren pedig a pagan, és folk black metál hordák bevehetetlen erődítménye, avagy minden csak a metalcore nem, pedig a Totem bizony erősen ebben utazik, méghozzá nem is olyan rossz útitárs, a tundrák, tűlevelű arborétumok és havas erdős sztyeppek között kacskaringózva. Tehát körülbelül olyan ellentmondásos jelenség, mint az Eszkimóknál a deszkás utcai graffity harcosok… de a divat és a fogyasztói társadalmaink igényei megszülik és felcserélik a lehetetlent a lehetséges szócskával, s hogy ne húzzam az időt, A World Where Everything Is Possible mindenképpen érdekes anyag. A műfaj szerelmeseinek, pedig egyenesen kuriózum, na nem a zenei megoldások végett, hanem a nyelvi kontextus tartogat némi újdonságot.
Zeneileg a tipikus metalcore-t kapjuk, azt amelyik felnőtt a 90-es évek közepén megint csak divatosnak mondható melodikus death metálon, így tehát olyan alapokról beszélhetünk, mint At The Gates, In Flames vonal egy kis Edge of Sanity, Bolt Thrower, Holy Moses fertőzéssel bolondítva, avagy a szépen riffelgető zene, penge szaggatással és megkeseredett szólókkal és dallamvilággal. Ami a fő baja a lemeznek, az az, hogy semmi, de semmi újítás sincs benne, az egyetlen csupán a már említett nyelvi réteg, de azt meg csak a dallamos refréneknél érezzük, így ezek sem hozzák meg idő előtt a tavaszt és a rügyező fák majdan dús levél lombkoronáinak jelenét… hogy a zenei tudás helyén van, az kétségtelen, s hogy az orosz srácoknak van koncepciójuk, az is kétségtelen, de ez a kissé thrash szerű katonás vágtatás, majd az erre ráfeszülő keserű dallamok és ezek kiszámítható váltakozásai eléggé egysíkúvá teszik az összképet.
A hatások ugyanazok, amik szinte az összes műfaji sorstársukra jellemző, így nem is nagyon hasonlítgatnám, semmi jelenlegi metalcore bandához, hiszen lenne mit sorolni, elég legyen annyi, hogy a vodka fertőzte Totem stílusilag a dallamos death metál, a thrashcore és a metalcore jól sikerült hibridje, ám a világmegváltás éppen úgy elmarad, mint pár hörpintés után a józanság… vannak szép dallamos refrének, remek feszes kiállások, brutális begyorsulások, természetesen hatalmas szaggatások és riffhegyek között zakatoló ritmikus kórusok, keménykedés, lágyság, mészárlás és temetés. Minden, amiről ez a műfaj szólni hivatott, itt megvan és egyben van, az egyetlen igazi gond, hogy ők sem ismerik az egyediség és a hitelesség szót, de nyugalom, sorstársaik se a stíluson belül.
.gif)
A hibridek nagy baja, hogy az önkifejezés nem építkezés, hanem puzzle mód kirakós játéka, ettől még születnek remek kis anyagok és magukkal ragadó lemezek, A World Where Everything Is Possible is egy picit ilyen, s még több bizalmat és pontot szavaznék nekik meg, ha mondjuk mindezt évekkel ezelőtt tették volna le arra a bizonyos asztalra…
http://www.myspace.com/totemmetal
http://www.totem-metal.ru/
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.