…Ez a Totem az orosz névrokonnal ellentétben Lengyelországból érkezett, és ki gondolná, hogy a Metal Mind berkein belül tevékenykednek. Ahogy elnézem a Metal Mind tényleg komolyan veszi a merketinget és tolja is a bandáit rendesen. Dicséretes! De nézzük magát a zenekart, ami 2002 januárjában alakult és a Day Before The End már a második nagylemezük, és ha értesüléseim nem tévesek, akkor lassan itt van a kanyarban a harmadik album is. A tempó nem gyors, mivel a Day dalai igazából annyira nem friss eresztések, csak ugye a kiadói stratégia meg ilyen számológéppel kiszámolható dolgok határozzák meg, hogy egy elkészült album mikor és hogyan jelenik meg…
Ami az első fülelésre is lejött, hogy a srácok nagyon ott vannak a hangszereken és igazán vérbő és energikus a zenéjük. Messze nem retro és messze nem stílusgyakorlat. A kiadó zenei párhuzamként a Sepulturát, az Arch Enemyt és a Slayert emlegeti, ami részben fedi is a valóságot. Az énekes kicsit Sepus, kicsit Vaderes, az alapok thrashesek és modern az egész, mint az Arch Enemy… Na ennyivel akkor el is van intézve a dolog. Persze a helyzet ennyire nem sarkítható és egyszerűsíthető. Azért a Totem messze saját utakon jár, nagyon egységes és kiforrott a zenéjük, saját arculattal rendelkeznek. Mindig is csíptem ezt a fajta modernebb hangvételű thrash-death zenét. A dob abszolút a modern groovosabb – lüktetéslekövető irányt képviseli, nincs idegesítő sablon tuka-tuka. A gitárok, pedig folyamatosan pörgetik az ujjgyakorlatnak is beillő jobbnál jobb thrash-es témákat, lasabb ezertonnás kiállásokkal megfűszerezve! Pazar. A színesítésként megjelenő tiszta ének is elég korrekt, hozza a szükséges plusz saját adalékot. A hangzásra sem lehet panasz, ami inkább a death albumokra jellemző vastag és telt igen arányos soundal van megálldva. A játékidő most sem éri el a negyven percet, így az anyag igen okosan elkerüli a megalománságot és a hosszú albumokra jellemző óhatatlan unalomba fulladást. Ez a mai trendeket figyelembe véve igen fontos önmérsékletről és zenei alázatról tesz tanúbizonyságot számomra.
Elgondolkodtató, hogy mennyi igazán jó zenekar tevékenykedik a föld alatt, és mennyi értékelhetetlen öncélú foshalmaz zenét tolnak orrba – szájba a nagy kiadók. Igazából azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy a megfáradt vagy eltévedt ’nagyok’ illetve a marhára felesleges retro – bohóc újjáalakulások tökunalmas albumai helyett inkább fordítsanak időt az újabb, frissebb és kisebb csapatok igazán lelkes, és erőtől duzzadó anyagaira, mert megéri! Ezt a Totem is ékesen bizonyítja! Támogassuk az Undergroundot!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.