Talán kevesen tudják, hogy Baskíria a honfoglaló magyarok egyik állomása volt a Kárpát-medence irányába való vándorlásu(n)k során. A Magna Hungáriaként is ismert Volga-vidék azóta Oroszország egyik régióját képezi. Visszatérve az aktualitások mezejére, az 1998-ban alakult fővárosi Baskíria két igazán ütős demó után (2000,2003) hozta ki az új lemezt – a demókhoz hasonlatosan szerzői kiadásban -, az Onogurt.
Szó, ami szó időszerű volt már valami jelentősebb formába önteni a Baskíria eddigi munkásságát, amelyről személy szerint csak elismerően tudok nyilatkozni. A demók közül kiváltképp az Az ősök bosszúja tartalmazott kompromisszummentes, sodróan lendületes és nyers dalokat. Amikor 2002-2003 tájékán beszereztem a demót, nagyon ígéretesnek találtam. A Megtorlás Kezdete lemez már több dallamot hozott a zenében, de összességében a korong tovább mélyítette a hitemet a Baskíria megkérdőjelezhetetlen tehetségében. Így kíváncsian helyeztem a lemezjátszóba az Onogurt.
A káprázatos külső, az egyszerű, ám mégis absztrakt borító sugározta az első jeleket arra vonatkozólag, hogy érdemes figyelmet szentelni erre a kiadványra. A muzikális oldal is figyelemreméltó, eléggé megdörren az anyag, az utóbbi idők legarányosabb maszteringjét érzékeltem az Onoguron. A technikás témák időnkénti nyers részekkel egészülnek ki, amely sajátosság egyértelműen a Baskíria védjegye lett mostanra. Rajna „Patkány” Péter ugyancsak egy sarkalatos pontja ennek a zenekarnak, hiszen a valamikori Sundone, ex-Immodus, valamint az új Assur-ban is foglalkoztatott vokillista jelentősen hozzájárul a megkapó végeredményhez. Kétség nem férhet hozzá, hogy a hazai szcéna egyik legkarakteresebb orgánuma Patkányé. Azért is preferálom Rajna projektjeit, mert ő a magyar pogány black metal azon emblematikus figurája, aki mindenféle giccs és soviniszta frázisok nélkül vallja meg igaz magyarságtudatát a szövegekben.
Strukturálisan tekintve elmondható, hogy a 11 dalból 4 régi, ám újravett szám és 7 vadonatúj tétel hallható a a cd-n. A 7 új dalból nekem 4 elég ötlettelennek tűnik, viszont elég jónak találtam a címadó Onogurt, a Múltból fogantat és az átkötő szerepű, instrumentális Elfeledett sírhantokat. A négy újravett dalról annyit – ,hogy a Witchcraft nagylemezén hallható felgyorsított demós számokhoz hasonlatosan- itt is előnyére vált a zenének az intenzívebb tempó és lendületesebb váltások, valamint Maracskó András hyperblast-ba hajló játéka.
Ezeket a zenekarokat támogassátok! Hail Baskíria!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.