A Tusk nem nevezhető éppen könnyű esetnek, van benne valami megfoghatatlan, és ez a behatárolhatatlanság okozza azt a varázst, melytől egy hajszál választja el a művészi mélységek és lázadások avantgárd tébolyától az öncélú és perspektívákat vesztett zaj és ritmus halmaztól. Nem is próbálkoznék kibogozni a project (merthogy természetesen az…) szálait biográfiai és egyéb okok terén, elég legyen, hogy érzésből jövő, némileg emocionális (nem emo!!!) – tehát érzésekkel erősen játszadozó – részben érzéki random művész HC. Trevor de Brauw, Laurent Schroeder-Lebuc, Larry Herweg (Pelican tagság nagyja) és Evan Patterson (Young Widows), és Toby Driver (Kayo Dot). A szakavatottabbak a művészek és zenekarnevek alapján már sejthetik, hogy miről is lehet szó (más kérdés, hogy aki igazán ismeri a scene berkeit, az alapból ismeri is a Tusk-ot).
Az anyag mindössze négy dal összefolyó túlságosan is emberi masszája, de így is közel 40 perc, és elég sűrű és kiborító ahhoz, hogy ne hiányozzon róla egy ötödik dal is. Nem merem kijelenteni, hogy a hangzás egy az egyben a tipikus Pelican, de az alapvető jellemzők mégis arra engednek következtetni, csak még annál is egy fokkal mocskosabb, koszosabb, poklokat megjárta tátongó mélység, mely az új Pelican lemezt egy az egyben meg is eszi.
Az érdekes című anyaghoz, mondhatni érdekes booklet társul, Aaron Turner kezenyomán (aki elég sok post-hc, post-rock és egyéb művész lófasz külsőségeiért is felelős), így tehát olyan meghatározó szimbólumok találhatóak meg a Tusk külsőségeiben, mint kiságy, szögesdrótos letépett farok, levágott öregember kezek, kisház, gonosz-fáradt szem, levágott és összeaszott lábak, és egy megint csak megcsonkított emberi torzó – egy segg.
Tessék kattintgatni, úgy az igazi!
A művészet a befogadótól válik művészetté, így tehát művészet minden megjelenített (hangban, képben, írásban – s talán illatban és ízben) önkifejezés, mely érzéseket hoz létre abból, aki azt szemléli. Nem mennék bele a továbbiakban mindennek a diskurzusába, de annyit meg kell hagyni, hogy az új Tusk anyag, a fájdalom, a nyomor, a félelem, és a tékozlás egy jól sikerült szeletje, amolyan önkifejezés zajban keltve. A kezdő dal (The Everlasting Taste of Disguise) lassan indul meg, és szinte már jazzes témákkal játszadozik, eléggé post-HC íze van néhol, és a vokál is a Zegota nevű formációt jutatta eszembe. Aztán a folytatás igencsak lassan indul meg (Cold Twisted Aisle), és amikor kapunk is valamit, akkor is az a tipikus Neurosis adta lassú vonaglás, fájdalmas kitörés, igaz itt is megjelenek random beindulások, így néhol itt is megvan a post-HC íz, egy minimál screamo témával nyakonöntve… A Life’s Denial leginkább egy zajos post-rocknak tudható be, nem egy világmegváltás, azonban a mélysége ijesztő!
A zárásként érkező The Lewdness and Frenzy of Surrender (A bujaság és a feladás őrjöngése) nem csak címében és zenei hosszában kirívó, de tartalma se éppen mindennapi. Közel 6 percnek kell eltelnie a 16-ból, mire a sípoló atmoszférikus zajhalmazból, dobot – kész ritmust, szépen lötyögő basszust és némi dallamot is kapunk. Egyértelműen a Neurosis mélységeit és zenei paktumát nyitja meg, iszonyatosan eltalált és magával ragadó instrumentális nóta, mely a háztetőről invitál egy ugrásra, hogy vége legyen az erkölcstelenségnek, elringat, s közben megfolyt, megkínoz, megöl… aztán gyakorlatilag a 8-dik perctől beáll egy újabb leállás, és csak terjengő, megkeseredett zajos és sípoló atmoszféra terjeng a végtelenben…
Az új Tusk anyag tartalmaz nagyon eltalált részleteket, felesleges leállásokat, jól megkomponált témákat, félelmetesen mély hangulatokat közvetítve és tartalmaz egy jó adag öncélú faszkodást is, melytől azt hiszik-hisszük, hogy ez A MŰVÉSZET… inkább csak művészi, egész jól közreadva, s mint már írtam, pár gigantikusan jó témával, helyzettel, de ez még egyáltalán nem jogosít fel arra, hogy hatalmas léptekkel emelkedhessen ki a középszerűségből, ahogy a 2006-os albumon leadott random művész grindcore se engedte őket túl magasra!
http://theresistingdreamer.com/
http://www.myspace.com/tuskgrind
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.