Egy kicsit nehézkes helyzetbe kerültem a legutóbb kézhez kapott promó packben található kissé a 20-as éveket idéző cirkuszos borítóval megáldott Coma Dose esetében. Maradandóan felelőtlennek tartom a kiadót, hogy semmiféle információt nem mellékeltek a lemez mellé, de még a honlapjukon se találni semmit! A kiadó zenekarjainak egy része spanyol, a másik pedig német, tehát a Coma Dose is valószínűleg a kettő közül valamelyik, az akcentus nem érezhető, akár angolok is lehetnek… vagy fasz se tudja! Kissé szánalmas, hogy ennyire semmi sincs róluk és a névválasztás is olyanra sikeredett, amire mindent kidobál az orvosi műszerektől, a lélegeztetőgépen át, a heroin túladagolásig, csak azt nem, ami érdekelne és kellene…
A helyzet az, hogy mindez hatalmas hiba, hiszen a fogalmam sincs honnan és kik alkották csapat, korántsem játszik rossz zenét. Mondhatni, a hatások a hatások hátán hatással hatnak hatványosan, s a végeredmény a brutálisan hibrid és fénymásológép komplexivítás ellenére is nagyon minőségi és kellemes produkciót tesz le arra a bizonyos asztalra. Műfaját tekintve crossover nu-metal, a hangzás vastag, a vokál rapelő és ordító, kiabál és hörög, üvölt és énekel, a kórusok ugrálnak, a skretch tépáz, a riffek szaggatnak, a basszus vastag, a samplerek pedig tagolnak. Dióhéjban, találni egy kis KoRn-t benne (de semmi túl komoly), egy adag Slipknot-ot (annak is a dallamosabb, kevésbé agresszív berkeiből) és ami igazán jellemző, az a Dry Kill Logic műfaja, no meg a vokál; Brendan K. Duff hangja (100 Demons, A Thousand Falling Skies, Calyx in Ruin, Invocation of Nehek, s persze Dry Kill Logic) igencsak olyan, mint az ismeretlen énekesé, orgánuma egyszerre pedig repít, a produkció minőségi, és a rengeteg hatás ellenére sem mondható rossznak, totális másolatnak, inkább a de- és rekonstrukció mesterfoltjának. Elég viccesen hat, hogy semmit, de semmit sem sikerült róluk megtudnom, holott ez a bő félóra nem egy kellemes pillanatot tartogat, s némelyik nem is háttér… tetszik az ipari hatás és a váltások sokszínűsége, a Take away „demo” című dalban az erős KoRn hatás, úgy hogy közben annál mélyebb érzelmek is benne fogantak és a következő pillanatban már a Slipknot hasal ránk, amiben a Tool lépegetései is helyet kapnak. Na szóval, van itt kérem szépen kavalkád, van tudás és van koncepció is, csak egy nincs: információ arról, hogy kik is ezek, honnan jöttek és szégyellje magát a kiadó, mert ez így ebben a formában nem csak, hogy nem terjesztés, hanem egyenesen takargatás, süllyesztés!!! A nu-metálnak egy ideje már vége – tehát nem a pénzért készült ez a korong – elég, ha csak a Coal Chamber megszűnésére vagy a KoRn szánalmas haldoklására gondolunk. Akiknek kedves emlékekkel tölti meg lobogó apró kis szívét a 90-es évek vége, az járjon utána, és szerezze be, ahol tudja…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.