A német Atrocity-t eddig csak hallomásból ismertem, tehát csak annyit tudtam róluk, hogy valamiféle gótos, elektro cuccot nyomnak és nem ma kezdték. Illetve, hogy a „főnök” Alex Krull nevéhez kapcsolható a Leave’s Eyes (gy.k. Liv Kristine Espenaes-Krull – ex-Theatre of Tragedy énekesnő, mellesleg feleség is) nevével fémjelzett csapat is.
Mikor híre jött, hogy a csapat a Werk 80 című albumuk folytatásán dolgozik érdekelni kezdett a dolog. Na nem mintha azt a lemezt ismertem volna, de kíváncsi voltam, mit tudnak kihozni a 80-as évek popdalaiból. Aztán kezdtek jönni a hírek és online megmutattak pár nótát, sejtésem beigazolódott, mégpedig abban az értelemben, hogy érdemes időt áldozni a lemezre.
Hasonlóan az elődjéhez (és nyilván a címből is kitűnik) itt is a popdalok (leginkább sikerlistás nóták) feldolgozásait rejti a lemez.
Olyan előadóktól dolgoztak fel dalokat (szám szerint tizenegyet, a ltd. edition lemezen 12-t), akik közül nem egy a mai napig aktív részese a könnyűzenei életnek (még akkor is, ha webzine-ünk profiljába még véletlenül sem illenek, sőt némelyikük nevének említésétől a rocker körökben egyenesen ajánlott tartózkodni). Jónéhányuk munkásságát viszont nem egy rock/metal lemezen feldolgozott dal is jellemzi.
Szóval van itt dal a Depeche Mode-tól (People Are People), Eurythmics-től (Here Comes The Rain), az Alphaville-en (Forever Young) át a Simple Minds-ig (Don’t You Forget About Me). Amennyire ismerem az eredeti számokat, nem mondhatom, hogy túlzottan elrugaszkodtak volna az eredetitől, viszont egészséges „fémesítésen” estek át a dalok.
A Frankie Goes To Hollywood-sláger Relax esett át talán a legnagyobb átalakításon. Itt aztán az énektémák igencsak brutálisra sikerültek itt-ott, de a zene is erős fazonigazításon esett át.
Az elektronika minden nótában jelentős szerephez jut, persze a fémfüleket nem bántó módon.
Egy két helyen a Rammstein neve is beugrik, elsősorban a német nyelvű daloknál.
A lemez megjelent bónuszolva is, ami második CD-ként tartalmazza az első Werk 80 lemezt plusz annak néhány remixelt nótáját. Tehát aki ezt szerzi be, 28 dalt kap bő 118 percben. Ez azért nem semmi. Függetlenül attól, hogy egy-két dalt ebben a rockosított/metallizált változatban is max. háttérzeneként hallgatnám meg.
Egyébként leginkább a nyitottabb zenehallgatóknak ajánlom. Nálam bejött.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.