Az amerikai Widow minden csak nem érdekes – leszámítva, hogy power metálban utaznak, és a két demót megért majd feloszlott death metal Sorrow Bequest tagsága zenél benne. Az egykori keményvonalas dolgokból annyi maradt meg, hogy néhol akadnak hörgések, a horror és az éjszaka továbbra is közkedvelt koncepció. 2000-ben jött létre a formáció Raleigh-ben, és átestek pár tagcserén – három doboson és egy frontemberen, ez utóbbi a számomra ismeretlen Lily volt, a korábbi anyagaikon a női vokál kiegészítés díszelgett, s nagyon is elfért. Ez amúgy a harmadik nagylemez, és a korábbi korongokhoz képest, mindenképpen erőteljesebb, thrashesebb és durvább is.
A logoban sok a fantázia, bármelyik fontokkal foglalkozó oldalon megtalálható, de legyen ez a legkevesebb. A zene se hoz idő előtt a napos délutánra derengő éjszakát, a power metal, erős heavy és thrash behatásokkal hadakozik, alapvetően mindvégig középtempósan. A Primal Fear munkássága erőteljesen érződik illetve a vicsorgó, félig károgó – félig hörgő betétek miatt néhol a Children of Bodom neve ragyog fel a derengő éjszakai égboltra. De nem csak burjánzó fém dallamok akadnak, hanem néhol nagyon is szép, szinte már epikus lépegetések – libegések, és egyensúly a szépség és keserűség pillérei között (pl. Beauty Queen vagy a Cult of Life), s persze két feldolgozás is a végére befeszít; az Ain’t Talkin’ ’bout Love, ami eredetileg 79-es Van Halen nóta (bár az Apollo 440-től sokak számára ismertebb – holott ők is csak feldolgozták 97-ben) és egy régi Kiss csillag, az I Stole Your Love. A feldolgozások egész ügyesen hatnak és persze a zenei tudással sincs semmi gond, csak olyan jelentéktelen, értelmetlen és szükségtelen a Nightlife, amint az éjszakai pillangók combjai közt keresi az erkölcsöt és az éteri fényt…
Én úgy érzem, hogy egy megfelelően igényes és nyitott heavy metal rajongó sokkal inkább magáénak tudja majd érezni az új Widow korongot (főleg mert régi – szinte már hard rock témák is előszeretettel bukkannak fel – részben retro a dolog), főleg ha meg tudja emészteni az érdekes orgánumokat, mint egy hithű power metal fan. Korántsem rossz anyag, de nem is kiemelkedő, egy tucat a jobbak közül és vállrándítás között…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.