Folytassuk a listát egy újabb Grindethic Records termékkel, az angol fura nevű Detrimentum-mal. Gondolom mondanom/írnom se kell, ez is death metal, hiszen romboló nevű kiadónk csak eme műfaj szerelmeseinek szerez örömöt. Sok újítást egyik termékük se hoz a világra, azonban mind minőségi csapat, remek hangzással és komplex tudással. A Terrordrome-mal ellentétben a Detrimentum (nem tudom tetszik-e figyelni, micsoda durva hangzású szavak, tipikus death metal bandanevek… haha) sokkal dallamosabb és emészthetőbb zenében utazik. A northamptoni srácok 96-ban gyúrták meg halál és vér érlelte délceg gólemjük, 99-ben kijött egy demójuk, majd A Monument To The Suffering EP-jük, amit aztán Grindethic Records 2002-ben újrakiadott, hiszen a 100 db-ra limitált szerzői kiadás elérhetetlen volt. Majd szerepeltek egy valag válogatáson, évente adtak magukról életjelet, ám egészen ez év februárjáig kellett várni a nagyérdeműnek, az első és teljes nagy lemezre. Az Embracing This Deformity mindent tartalmaz, melytől egy mai death metal lemez jó lehet…
A témák természetesen gyorsak, rendesen adagolják a brutalitást, ám a váltásoknál és a leállásokban erősen érzékelhető az a fajta dallamos lépegetés, ami a Morgoth – Cursed és Odium korongjait méltón tette ismerté, de hasonlóakat hallhattunk a későbbi és progresszív felé orientálódott Death anyagokon is! Tehát a nagy mai jelenbe egy kis múlt is beleporladt, a keverék, pedig bár vértől és haragtól nedves, mégis a szólók egész építkező-fejlődő, és remek melodikus futamokat hoznak ki. A zenei tudás iszonyatosan ott van, és a dalok az elejétől a végig félelmetesen össze vannak rakva, kár hogy a brutalitás néhol ezt háttérbe szorítja. A tagoknak rengeteg ilyen-olyan projectjük van, egytől-egyig grind, death és black metal hordák, a legismertebb talán a Gorerotted, amelyben ugyanaz a Jon Rushforth püföli a bőröket, mint a Detrimentum-ban. Hatások mellett megemlíthető a Maceration, Oppressor, Voice of Hate, Fleshgore vagy éppen a Lordgore, ám annak ellenére, hogy a Detrimentum semmi, de semmi újat nem hozott létre, mégis egyedi ízű köpettel díszítik a death metal kifinomult scenéjét. Az agresszió alól csak a szólók felemelkedő és keserűségbe taszító dallami jelentenek megváltást, ám éppen ezek a fura megoldások szülik azt az egyediséget, melyről éppen az imént az értekeztem.
A Detrimentum igényesen vegyíti a grind és gorecore elemeket, megfűszerezve black és dallamos megoldásokkal, amiket itt-ott egész thrashes témák egészítenek ki, s mindez úgy gyúrják össze, hogy éppen a megfelelő részen érkeznek a meg- és felszabadító váltások. A CD remekül szól, a külsőségek megint csak átlagosak, s ahogy a Grindethic Records-tól megszokhattuk; a korong tartalmaz multimédiás szekciót is, szövegekkel, hátterekkel és a Scales to Measure the Misfortune of Man 2002-es koncertfelvételével, ami helyett szívesebben elnézegettem volna egy korrekt klipet. Na de ne legyünk telhetetlenek, hiszen a northamptoni srácok keményen bizonyítanak, s ha az Embracing This Deformity nem is az év death metal lemeze, attól még igencsak könnyen a felső körökbe csapódhatnak be, a nagy nevek mellé. Nekem ez itt és most egy erős 9-es.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.