Mindenen Keresztül
Fogy a türelem 'EP

(Szerzői kiadás • 2021)

Győr Sándor

2021. április 28.

1

Pontszám

8

A nem épp szokványos nevet választó Mindenen Keresztül zenekar 2016 júniusában alakult a Békés megyei Körösladányban. A banda trióban (Bojti János – ének, basszusgitár, Szatmári Gergő – gitár, Bojti Tamás – dob) dolgozik, ennek ellenére semmiképp sem nevezném egy alap RNR-nak a zenéjüket. 

A banda kezdetben amerikai punkrock stílusú feldolgozásokat játszott, az első saját dalaik, mint a Futok a múlttól is ezeket a stílusjegyeket viselte. Ahogy az jó esetben lenni szokott, idővel eljutottak oda, hogy a szerzeményeiknél igyekeztek megtalálni a saját hangjukat, így egyre több új hatást (metal, nu metal és hardcore elemek) is felfedezhet(t)ünk a dalaikban.

Következő lépésük 2018. október 28-án megjelent az Elfeledett utakon c. EP volt, aminek a már említett Futok a múlttól című dalához klip is készült. 2019 végén egy digitális terjesztésű kislemezzel (Egy húron) adtak életjelet, amihez szintén videó is készült. A következő lépésük egy EP (jelent írás tárgya), ennek előzeteseként mutatták be tavaly az Örökkön örökké c. dalt egy klippel. Idén április 10-én pedig megérkezett a Fogy a türelem c. három dalos (plusz Intro) minialbum – egyelőre – a digitális stream szolgáltatóknál.

Az EP jellemzőjeként én a dallamosság és a súly egészséges arányát emelném ki, valamint azt, hogy minden dalba sikerült megjegyezhető dallamokat és gyorsan rögzülő refréneket írni. Az Intro, ami egyébként eredetileg az ezt követő dal lírai bevezetője volt, de azt gondolom, így nagyobb hatást ér el. Mondjuk azt nem mutatja meg, hogy mire számíthat a gyanútlan hallgató. Igaz, a borító azért árulkodik akkor is, ha előtte nem ismerte a csapatot, hogy itt azért nem lírai dalok várhatók.

Az Örökkön örökké volt az első dal, amit megismertem a zenekartól. A tavaly klip formában (is) kiadott szám direktebb, jó ötlet volt ezzel indítani az EP-t. Elsőként a refrénje maradt meg, pedig van benne azért még finomság. Nekem kifejezetten tetszik, ahogy a végén az addig – fogalmazzunk így – alap punkrockot durvábbra veszik.

Az Egyszer fent, egyszer lent a címéhez méltóan hullámzó, amúgy jellemzően középtempós dal. Sok apró finomsággal, amiket az első néhány hallgatás során valószínűleg nem fedez fel a hallgató. Az Újabb világ egy igazán jó példája annak, hogy három és fél percben is lehet változatos dalt írni viszonylag sok, különféle stílus (groove metalos elemek, klasszikus heavy metalt idéző szóló, rap, na jó, inkább ritmikus szövegmondás :-), fülbe ragadó refrén) felhasználásával. Itt is kiemelném a lendületet, azt hiszem ez igazi koncertdal lesz belőle, a jó kis együtt éneklős refrént – még az ó-ó-zás is belefér – biztos vagyok benne, hogy velük nyomja majd a közönség. 

Ki kell emelni azt is, hogy nagyon jól és természetesen szól az EP, pedig házi körülmények között vették fel. Összességében ez egy üresjárat nélküli anyag lett, ami nagyon jól bemutatja a banda stílusát, a képességeiket. Azt hiszem, ha élőben is ennyire erősek, akkor akár szép jövő is állhat előttük. Én mindenesetre a hallottak alapján megelőlegezem a bizalmat és várom az újabb dalokat.