Mortuus Infradaemoni
Inmortuos Sum

(Iron Bonehead Productions • 2022)

Crissz93

2022. március 1.

2

Pontszám

8

Ezidáig úgy tűnik, hogy ez az évtized az emberiség pusztulásáról fog szólni. Keresve se találhatnánk az ilyen időkhöz jobb aláfestő zenét mint egy jó black metal album. A 2005-ben alakult Mortuus Infradaemoni gondoskodni fog róla, hogy minőségi zene mellett szemléljük a világ pusztulását. Március 25-én megjelent lemezük a Iron Bonehead által kerülhet a kezünkbe és ez lesz a banda harmadik album a sorban. Legutóbb még 2009-ben jelentkeztek új albummal tehát volt mit bepótolniuk. Banda alatt két tagot kell értenünk, akik a Nathaniel és Profanatitas nevekre hallgatnak. A Lunar Aurora nevezetű brigádból váltak ki, azok akik jól ismerik a német fekete fém világát azoknak nagyon is ismerős lehet ez a név. Így azért lehet némi elvárásunk a lemezzel kapcsolatban és azt kell mondjam nagyrészt teljesítik is azokat.

Témáik természetesen a zsánerhez méltóak: sátánizmus, sötétség, káosz. Kicsit több mint egy órában eresztik a fejünk felé a sötét felhőket, mondhatnám, hogy ennyi év kihagyás után már szinte illik is. Azonban lehet, hogy ha egy-két számból egy picit faragtak volna vagy esetleg ki is hagytak párat akkor egy kompaktabb kiadvánnyal lenne dolgunk. Egy kicsit több mint 2 perces bevezető szám után kezdődik az igazi dzsembori. Rögtön hallhatjuk is, hogy a gitár hangzás pont optimálisra sikerült, kényelmesen nyers hogyha lehet ilyet mondani. Egy jó black metal albumtól elvárom, hogy éles pengével vagdossa a fülem a gitár és ezt meg is kaptam tőle. A dobok ellenben talán egy picit tompára, mondhatni kartondobozosra sikerültek, itt még egy kis korrekciót igényelt volna a dolog. Ennek ellenére azért Profanatitas beleadja szívét, lelkét a dologba, a blast beatek ülnek, cineket erőszakolja rendesen, punkosabb tempók sem állnak tőle távol. Nathaniel közepesen mély károgása hozza a klasszikus torokgyíkos sátánista archetípusát. Róla még azt kell tudnunk, hogy rendkívül finom gitártémákat húz elő a kalapjából. Szinte mindegyik számban megkapjuk a kellő mennyiségű fagyot és havat.

Maguk a dalok váltakozó hosszúságúak és legtöbbször nagyon jól felépítettek. Kellően változatosak, mind a tempóváltások, mind a gitártémákat illetően. Amint kezd lankadni a figyelmünk szinte mindig sikerül valami gonosz riffel, melódiával újra felkelteni az érdeklődésünket, kiváló példa erre a Madness Rides With The Star Winds nevezetű nóta. Nagyszerű dallamszerkezetek és érdekes témaváltások sora hallható ezen a szerzeményen. A végén még kapunk egy kis gonosz nevetést is, ne maradjunk egy kis cheese nélkül sem. Ettől függetlenül nem kell egy Cradle of Filth féle giccsparádéra számítanunk, végig kellően fenyegető és sötét a hangulat. Itt a az igazi trve arcok találják meg igazán a számításukat, jól is van ez így.

Külön említésre méltó a Der Todten Tantz nevű gyöngyszem aminek olyan veszettül gyűlölettel és gonoszsággal teli az indító riffje, hogy csak néztem. Ráadásul még voltak oly szívesek vissza is hozni a szám későbbi szakaszában…sehr gut. Inspirációként a Darkthrone és a Gorgoroth vonalát említik a promoban, szerintem beszivárgott ide egy kis korai Mayhem is, de a finn vonal sem állhat túl távol a Mortuus Infradaemoni-tól. Nem egyszer szintén eszembe jutott az anyazenekar a Lunar Aurora is. Gyenge pontként az előzetesen kiadott szám, az Ossuarium Of The Black Earth jut az eszembe. Elég látványosan nézegettem a percmutatót a hallgatása közben. A címadó Inmortuos Sum-on is lehetett volna még kalibrálni, sokszor kapott el a gondolat, hogy indokolatlanul bő lére van eresztve.

Akik tényleg komolyan gondolják a Mortuus Infradaemoni-val való ismerkedést, azoknak itt hagyom a korábbi albumukat. Ugyanis egész jó képet ad arról, mire számíthatunk a közelgő szerzeményükben. Mindenki aki imádja a zúzmarás és sátánimádattal átitatott skandináv fekete fémet, azoknak bőven megéri levadászniuk az Inmortuos Sum-ot . Egy black metaltól ódzkodó formát ugyan nem fogunk megtéríteni vele de ez legyen az ő szocproblémájuk.