Nemedian Chronicles
The Savage Sword
Conan a barbár, Robert E. Howard munkásságának leghíresebb karaktere, számos alkotás inspirációja, és a metálba is betekergőzött már a vad harcos legendája néhány együttes munkásságába. Közülük is kiemelendő a francia alakulat, a Nemedian Chronicles, akik egy mesterien kimunkált cinematikus heavy/power metal debüt-lemezben emlékeztek meg a kimmériai kalandjairól.
Az album az eszméletlenül epikus Nemedian Chronicles című nyitánnyal indul, ami akár egy sword and sorcery film klasszikus zenével kísért narrációja is lehetne, s Howard saját sorainak eme zenés kíséretével elevenedik meg Conan története. Már ezen a ponton érezhető az a rengeteg munka amit a zeneírásba fektettek, és véleményem szerint ennél jobb kedvcsinálót nem is lehetett volna adni eme lemeznek: rögtön bele lehet csöppenni ebbe a világba. Mesterien vezeti át a hallgatóságot a ‘gitárok világába‘ az album “második nyitánya”, a Born on a Battlefield, amiben kimért eleganciával vált át az zenekari muzsika egy rendkívül cinematikus heavy metal balladába. Őszintén nekem ez a két szám volt végig a kedvencem az egész lemezen, mert annyira magával tudott ragadni ez az epikus atmoszféra és dallamosság.
Az igazi metal dara a Venarium című daltól indul, stílusában leginkább a Blind Guardian-t és a Hammerfall-t idézve (azért akad némi Manowar-féle barbarizmus is). Minden dalnak megvan a maga karaktere, amit külön szerencsésen ki tudott emelni, hogy Conan kalandjainak egy-egy részletét járják körbe minden egyes dalban – ez különösen élvezetes lehet azok számára akik ismerik a novellát. A dalszerzést csak dicsérni tudom, remek kompozíciók mellett rengeteg jó riff, szóló és nem mellesleg szép ének jellemzi az egész lemezt. Kiemelném Alexandre Duffau előadását, aki mind a mélyebb és a magasabb tartományokban magabiztosan énekel, ezen felül az album egyes számaiban a kórusok is (mint például a Tower of the Elephant vagy a The Song of Red Sonja című dalokban) egyszerűen fantasztikusak, végig fenntartanak egy emelkedett és epikus hangulatot. Külön érdekességként megemlíteném, hogy az album tartalmaz egyetlen instrumentális tételt is, a Black Lotus / The Curse of Thog című dalt, amiben a keleties / egyiptomi dallamokkal különös pikantériát sikerült csempészniük a lemezre. Történetesen ez a fajta kreativitás szükséges is volt, hogy az album hosszú terjedelme ellenére (majd’ egy és negyed óra) ne váljon egyhangúvá. Egyetlen negatívuma, hogy lehet több pihenő elfért volna a lemezre, például egy-két a nyitányhoz hasonló filmzenés érzeteket ébresztő mű.
Véleményem szerint a The Savage Sword egy kiemelkedően erős heavy/power metal lemez. Számomra különösen megnyerő volt a témaválasztását tekintve is, hiszen egyszerűen nem lehet megállni, hogy ne szippantson magába ez az epikus közeg – hát a jó riffekről nem is beszélve! Meleg szívvel tudom ajánlani ezt a lemezt azoknak akik szeretik a Blind Guardian-t, vagy a Conan műveket.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
