​Van az a pont, amikor az ember ránéz az időjárás jelentésre, látja az esőt, a szelet meg a lehangoló hideget, és felteszi magának a költői kérdést: mi a fészkes fenéért indul útnak? A válasz pedig pofonegyszerű: mert a rock/metal nem meleg takaróra meg teára épül, hanem vérre, verejtékre és arra az őszinte, nyers energiára, amit csak a dübörgő hangfalak előtt lehet magadba szívni. Esztergom szept.11-én este nem kegyelmezett, mi pedig vigyorogva kértük a következőt.

​Divent.: Bemelegítés fékpedállal

​A sort a Divent. nyitotta. Hogy őszinte legyek, most láttam őket másodjára, de számomra még mindig nem az igazi a képlet. Nem arról van szó, hogy rosszak lennének-kiálltak, tisztességgel letették az asztalra, amit tudtak, lehozták a kötelezőt. Mégis hiányzik az a plusz szikra, ami annyira kell a közönségnek. Korrekt bemelegítésnek megtette, de a levegőben már érződött, hogy a nép valami egészen másfajta pusztításra éhes.

​Down For Whatever: Párkányig visszahangzó tarolás

​Aztán amikor a DFW átvette a terepet, megszűnt a külvilág. Na, ez már nem a simogató kategória volt, hanem az a hamisítatlan, zúzós metál ünnep, amit tőlük megszoktunk és elvárunk. A srácok nem óvatoskodnak: elkapják a nyakadat az első akkorddal, és el sem engednek a végéig. Külön öröm volt nézni és fotózni a produkciót, mert a fénytechnika brutálisan ott volt a szeren a dinamikus villanások és a kontrasztos fények olyan vizuális lüktetést adtak a műsornak, ami csont nélkül felerősítette a zene nyers erejét. A hangtechnika pedig olyan kristálytisztán, mégis mellkas rengetően szólt, hogy a mélyek konkrétan a csontjaidban rezegtek. A srácok úgy megmozgatták a népet, hogy garantáltan mindenki csuron vizesen végezte. Ha Down For Whatever van, akkor nincs pihenés, csak pörgés, garantált izzadságcseppek meg légszomj, tök mindegy, milyen kutya utálatos hideg eső esik odakint. Ezt a pusztítást, a látványt és a falakat rengető hangerőt konkrétan Párkányban is tisztán hallották meg látták a Duna túloldalán! Kíméletlen, profi és energikus show volt.

​Fish!: Pozitív, vakító fények és csípős dumák

​Amikor pedig a Fish! fellépett a színpadra, feltették a koronát az éjszakára. Hozták a tőlük megszokott tökéletes receptet: sziporkázó, csípős megjegyzések, folyamatos és kendőzetlen kommunikáció a közönséggel, meg az a gátlástalan könnyedség, amivel az egész házat az ujjuk köré csavarják. Krisztiánék nem pusztán koncerteznek, hanem folyamatos, élő párbeszédben léteznek a tömeggel. Bármilyen visszaszólásra vagy rezdülésre azonnal reagálnak a színpadról és pont ezt az áradó, közvetlen energiát imádom bennük. A látvány és a hangzás itt is feltette az i-re a pontot: a színpadi fények elképesztő hangulatot teremtettek, a fény-árnyék játékok pedig profi keretet adtak a srácok védjegyévé vált „pozitív pörgésének”. A hangzás olyan arányos és ütős maradt végig, hogy a közönség egy emberként üvöltötte a szövegeket a hangfalakból áradó zenei falra.

​A hideget, a szelet meg a kinti mocskos, ázós időt? Na, azt magasról leszartuk mindannyian. Az az energia, ami a színpadról áramlott, csont nélkül átjárta a termet, és az utolsó dal legutolsó lecsengéséig izzásban tartott mindenkit. Esztergom azon az estén kapott a pofájára, mi pedig fülig érő szájjal, rekedten és hulla fáradtan, de lélekben teljesen feltöltődve léptünk ki az éjszakába. Ezért éri meg úton lenni és élő koncertekre járni.