Minden egy kattintással kezdődött! No, nem egy mai netes világban megfogant romantikus találka mementójába szándékozok belekezdeni, annak ellenére, hogy mégis szerelem lett ebből az ismerkedésből! Mégpedig első hallásra! Ha már amolyan szirupos ömlengésbe fojtott módon indítottam mondandómat. Hódolatom tárgya kapcsán ismét köszönettel tartozok a szilícium-völgyi informatikusoknak, akik úgy néz ki, hogy jobban ismernek engem, mint én, saját magamat! Ugyanis az Egyesült Államok béli dungeon-synth/atmoszferikus-epikus black metalt játszó One Of Nine együttest ismét a legnépszerűbb videomegosztó portál jóvoltából ismertem meg. Nem gondoltam volna, hogy gyanútlan érdeklődésemből végül is egy komoly elköteleződés fog születni. Nem tagadom az engem érintő esetlegesen felmerülő vádakat, hogy a külsőségek iránt igen is fogékony vagyok. De ahogy mondani szokták: „a külső meg fog, de a belső megtart!” Ezen esetben is ez történt. Alapvetően Ted Nasmith illusztrátor (aki a hetvenes évektől készít Tolkien világából merítkező alkotásokat) által készített impozáns borító keltette fel az érdeklődésemet. Mint kiderült, hogy az együttes Dawn Of The Iron Shadow címet viselő lemezének a promo-anyagát volt szerencsém hallani, ami október 31-én látott napvilágot a Profound Lore Records jóvoltából. Pár perccel a videó elindulása után tudtam, hogy jó helyen járok. Egyből bele is vetettem magam, hogy utána járjak az észak-karolinai legények munkásságának. További meglepetéssel konstatáltam, hogy már ez a második kiadványuk. (Illetve még idén egy Winds of Autumnal Sorrow címel egy split lemezük is megjelent.) A 2022-ben alakult banda debütáló lemezüket Eternal Sorcery néven adták ki 2023-ban. Sajnos, a sors fintora miatt eddig elkerültük egymást, de az univerzum vagy éppen az életünk momentumait alakító felsőbb elv rendezte önmagát, és most összehozott minket, hogy egyé kovácsolódójuk a fekete fém bűvöletében!
Ha atmoszferikus/epikus black metal, akkor nyilván nem az Egyesült Államok fog nekünk elsőnek beugrani. Pedig szép számmal akadtak olyan bandák, amik igen erős kiadványokkal örvendeztették meg kicsiny, fekete szívünket. A teljesség igénye nélkül említeném csak meg: Caladan Brood, a Gallowbraid, Ered Wethrin, Stormkeep, Stormruler munkásságát. Ezt a felsorolást most kiegészíteném a szóban forgó formációval. A One Of Nine kötői hitvallásaként J.R.R Tolkien világát jelölte ki. Szükségtelen ecsetelni, hogy a folk, underground és a heavy/power matal berkekben hány zenekar nyúlt ehhez a világhoz. Úgy néz ki, hogy a legendás író világának inspirációs hatása kimeríthetetlen forrásként szolgál. Jómagma is nagy rajongója vagyok a munkásságának, talán életem egyik legmeghatározóbb könyve volt A Gyűrűk Ura. Ez a banda szellemiségére is nagy hatást gyakorolt. Talán meg sem kéne említenem, hogy maga a zenekarnév is az “Egy gyűrűre” utal. Ez az elkötelezettség itt nem áll meg és mit sem csorbul a szövegvilágot illetően, ami leginkább a Szilmarilok tematikája köré épül. Első sorban Melkor-al a középpontban – hiszen még is csak black metal zenekarról beszélünk! Akik már jártasak ezen tematikájú black metal-világban joggal vethetik fel a kérdést, hogy megint egy Summoning kópiát lesz szerencsénk megismerni? Az ilyen kételyeket már az ismertető elején el is oszlatnám! Ugyan is szó sincs erről, vagyis nem egészen ilyen formában. Mivel a One Of Nine muzsikáját a 90’-es évek atmoszferikus fekete fém zeneisége lengi körül. Hangsúlyos, melankolikus dallamosság, szintetizátor-szőnyeg, harsogó vokál, kásásabb hangzás. Muzsikájuk kapcsán bennem olyan bandák zenéje idéződött fel, mint például a Dissection, a korai Dimmu Borgir (bár ezt a hatást inkább az első korongjukon éreztem jobban.) (Ha a mai bandákat akarnám megemlíteni, akkor a Stormkeep, Moonlight Sorceryt jelölném meg.) Ennek ellenére mégis a saját utukat járják, saját zenéjüket játsszák, noha keveredik benne az említett ikonok zeneisége is. Tehát, aki kedvelte ezeket a nagy neveket, akkor azok számára bizton állíthatom, hogy a zenekar tökéletesen lecsatornázza ennek a korai érának a hangulatát!
A Dawn Of The Iron Shadowt egy intró-szerű narráció nyitja meg. Egyenes bebocsátást kapunk Agband termeibe egy bő fél órás vendégeskedésre. A soron következő Parley at the Gates meg egyenesen a ’90-es évek fekete fém atmoszféráját varázsolja elénk. Erős felütés, vaskos dallamok, szintetizátorbetétek fogadnak minket. A számok felépítése is ezt a korszakot tükrözi. A gyorsabb megeresztések lefékeznek, hogy thrash-es kalapálás alatt erősödjenek meg a nóták ötvözete. Aztán megint meglódulhatunk a harcba már egy erősebb blast-beat formájában. Ezekbe lándzsaként ágyazódnak be a fajsúlyos szintetizátor részek. Szinte elengedhetetlen, hogy Tolkien világából inspirálódó dallamos fekete fém banda ne élne ezzel az eszközzel. Itt is nagy hangsúlyt fektettek erre. Szinte már romantikus módon rajzolódik ki a korai dungeon synth vonal. Az etalonok zeneisége is egyértelműen megmutatkozik, de ezeket annyira szépen olvasztják be, hogy inkább élvezet teljes nosztalgiaként mutatkozik meg, mintsem sok esetben már unalomig hajszolt, elcsépelt kópiaként. Tehát, a One Of Nine igen is sajátos formában jeleníti meg ezt a kiváló irányzatot. A bemutatkozó albumukhoz képest, viszont egy kicsit enyhült a nyerseség és ez egy melegebb tónusú lemezre sikerült. Ezt talán a hangzásban mutatkozik meg leginkább. Mert alapvetően tovább viszi az elődjének a muzikalitását. Ennek ellenére sem csorbul a Morgul-tőr pengéje, ami a melodikus, ragadós témákkal hatol a szívünkbe. Műfaj-hű dallamosság, keserű, szomorkás moll hangnemek, tradicionálisan fagyos riffek és az elmaradhatatlan dungeon synth bűvöletében tobzódhatunk. Igazából, kár is lenne végig mennem az egyes nótákon, mert mindegyik roppant hűen visszaadja a melodikus fekete fém hőskorának atmoszféráját, nem utolsó sorban a neves író műveinek epikus hangulatát! Ha még is ki kellene emelnem pár kedvencet, akkor a heroikus hangvételű Behold the Shadow of My Thoughts, Quest of the Silmaril vagy a Of Desperate Valort említeném meg. Azonban a lemezre felkerül összes számról bátran mondhatom, hogy remekül sikerült alkotások.
Érdekesnek tartom, hogy mindig jön egy váratlan zenei meglepetés. Erősen az év vége felé haladva állíthatom, hogy a One Of Nine második nagylemeze is ilyen. Mivel azonnal be is pótoltam az első lemezt, így magának a zenekarnak a megismerését is ide sorolnám. Stílus berkeiben a Dawn Of The Iron Shadow, ha nem is reformer, de egy igazán remek kiadvány lett. Egyesül benne a talán már elcsépelten hangzó nosztalgia valamint az atmoszferikus/epikus black metal minden szépsége. A hangzás egy kicsit lehetne tisztább, de talán akkor nem hozná annyira ezt a “kazis” időszak élményét, amikor kölyökként a téli szünetben a walkman-ban (később Disc-man) a Summoning, Dissection (és kortásainak) ikonikus albumjait hallgattam a hosszú téli sétáim alkalmával. Nem állítom, hogy az album hangzásával gond lenne, csak az igények tolódtak el már a kristály tiszta megszólalás irányába. Ha valaki ennek nem tesz eleget, akkor azt már gyakran meg is szólják a hallgatók. Talán a black metal tekintetében ezzel kapcsolatosan talán több az elnéző rajongó. Véleményem szerint vannak, olyan alkotások ahol kell egy kis szenny, egy kis kosz, mert így hat igazán a produkció. Ezen esetben ez inkább a régies hangulatot hivatott megeleveníteni. Valahogy nagyon is jól működik így a korong.
Viszont a Dawn Of The Iron Shadowban kellő, drámaiság, hősies hangulat, szépség és fagyosság keveredett. Szerintem egy kiváló hangulatú lemezt hoztak össze. Alapvetően minden igényt teljesít, amit az ember elvárna egy epikus fekete fém produkciótól. Talán, többet is ad, mivel nem egy másolatot akartak létrehozni (személy szerint már nagyon unom a sokadik Summoning másolatot megismerni), hanem zenéjükben kifejezni azt, ami véleményem szerint, rájuk is nagy hatással volt. Legyen ez akár J.R.R Tolkien műveinek a szomorkás szépsége, vagy a korai etalonok zeneisége. Nem is akar ettől több lenni, de pont így tökéletes ez a lemez! Így összességében a zenekar második kiadványa kihagyhatatlan a fantasy világgal átitatott atmoszferikus, epikus black metal album lett, ami nem hiányozhat az ez iránt fogékony rajongók karácsonyi listájáról! Személy szerint azonnal le is rendeltem a lemezt és úgy vélem, hogy egy kiváló társ lesz a várva-várt téli szünetben, nem utolsó sorban általuk felelevenítve egy kis nosztalgikus élményt!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
