Korunk vámpírjai fekete köpeny helyett manapság inkább több százezres öltönyökkel vadásznak a gyanútlan áldozat vérére. Nem nehéz megvetni ezt a lélektelenül üres, műanyag és rideg modern kort, így tettek az Order of Nosferat tagjai is akik témájuk gyanánt az előbb említett vérszívó szörnyetegeket választották. A történelem folyamán számos kultúrában megjelennek ilyen vagy olyan formában. A dél-amerikai indián törzsektől egészen a szibériai pusztaságok tanyavilágáig, minden népcsoportnak megvan a maga verziója ezekre az anomáliákra. Count Revenant és Anzillu alaposan beleáshatta magát ebbe a rendkívül érdekes témába, mivel ez lesz bő egy éven belül a harmadik albumuk ami a Nachtmusik nevet kapta. Ez két dolgot jelent a számomra, vagy ennyire áradnak most mindkettejükből a jobbnál jobb ötletek és ezeknek teret kell adniuk vagy egyszerűen nem bírnak megmaradni a seggükön és a nagy része a lemezeknek improvizáció. Nézzük meg melyik állítás lesz rájuk az igaz.
A banda nevéből és a borítóból is jól ki lehet következtetni, hogy a klasszikus horror filmek sem állnak távol tőlük ráadásul még a témájukba is vág. Természetesen ilyen témákat a legjobban a black metál segítéségével tudunk előadni, abban is utaznak. Korábbi albumokat meghallgatva elég erősen megjelent számomra a finn vonalnak a jelesebb képviselői, úgy mint a Satanic Warmaster vagy a Sargeist. Ezen nem is kell nagyon meglepődni ugyanis egy finn és egy német koprodukció az övék. Azonban az Order of Nosferat ezt a stílust egy adag anti-depresszánssal hozza nekünk, egészségesen szomorú hangulattal tálalva. Azt is tudni kell ezekről a korábbi albumokról, hogy előszeretettel használták a dark ambientes átkötéseket a dalok között. Az a nagy harci helyzet, hogy ez az albumuk sem különbözik a korábbiaktól. Igazi korommal és vámpírfog nyomokkal teletűzdelt sötétség fog minket beborítani amint betesszük a lejátszóba.
A Tunes of Nocturnal Tragedies igazán fagyos kezdést kapunk valamint egy kis melankóliát is a végére. Változatos és élvezetes kezdés. Strains for the Restless Nights névre hallgat a folytatás és meg is kapjuk az első ambientes átkötést, a hangulat végig vérfagyasztó. Egy éjfekete szobában, egyedül, néhány gyertyát meggyújtva nagyon tudnak működni. Count Revenant a klasszikus károgás mellett tette le a voksát és véleményem szerint jól tette, ezekhez a fagyos riffekhez ez illik a legjobban. Ha már a riffeknél tartunk, avval is ellát minket bőséggel, fekete fémhez képest egy igazán riff centrikus albummal van dolgunk. Anzillu nagyszerűen hozza a blast beateket, a punkosabb tempók sem állnak távol tőle. Persze az igazi sztár a riffek és a fagyasztott vámpír hangulat lesz de semmi panaszunk nem lehet rá.
Következik a Bloodlust Nightmares Raging Wild ami ismét egy remek szerzemény, ezúttal a billentyűk szolgáltatnak egy kis extra zúzmarát. For Those who Dwell in Sleepless Despair ismét hoz egy kis depresszív hangulatot amit egy picit hiányoltam az előző számból. Count Revenant felel a billentyűkért, nagy érzéke van ehhez a hangszerhez is nem csak a húrosokhoz. Nem fogok végigmenni az összes ambient trekken mivel ha eddig bejöttek akkor úgy gondolom már végig maradni fog a hallgató. Ellenben külön szót érdemel az As The eternal Night Fell Upon Us című dalocska ami egy már-már depresszív black metálba hajló témával indít. Ezt a melankóliát gyönyörűen végigviszi, még a bedurvulósabb részekben is van egy nagy adag bánat amit szerintem nagyon érez az Order of Nosferat.
A végére egy kis zongorát is kapunk ami egy fenomenális lezárás. Ez egy ingoványos talaj, nagyon hamar giccsessé vagy csöpögőssé tud válni az ilyen stílusú fekete fém, ez náluk szóba sem jöhet. Szépséggel átitatott szomorúságot hoznak a lelkünkbe mégsem fogjuk goth vagy emos csajnak érezni magunkat közben. Az előzőleg kiadott My Final Breath az eddigi leglassabb szerzemény, ismét kaphat a vámpír lelkünk egy kis jól eső havas bút. A zongorával és billentyűkkel feldíszített trmeolo riffek nagyon jól állnak a dalnak. Miután meghallgathattunk még egy tökéletes ambient átkötést már pofán is vág minket a The Cruel Awakening, húzós tekeréssel érkezik, majd kicsivel a második perc után kapunk egy kis ambientes merengést. Itt mintha egy kicsit túl hirtelen jönne ez a kis szünet és hamar kivettek a szám hangulatából. Szerencsénkre ez nem tart sokáig, megbízhatóan jönnek a jeges riffek utána.
Az Order of Nosferat szerint “a magányos éjszakai vándoroknak és az álmatlan kétségbeesésben élőknek szól“ ez az album és őszintén szólva evvel nem is tudnék vitatkozni. Éjszakai temetőtúráknak remek aláfestőzenéje lehet. Ki tudja lehet össze is futhatunk egy ilyen alkalommal, ugyanis megfogott az egész album hangulata, szellemisége és minden amit képvisel…nem is beszélve a remek gitártémákról. A Nachtmusik máricus 22-én fog kikelni a koporsóból a Purity Through Fire gondozásában.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Meghallgatni még nem volt időm, de biztosan sorra kerül a rohadt jó borító, meg a bíztató cikk miatt!
A borító és a zene is telitalálat, legalábbis szerintem, egyedül a logót nem értem miért nem maradtak az eredetinél. Remélem tetszeni fog és örülök, hogy kedvet csináltam hozzá 🙂