Valljuk be a 21. század első évtizedei nem éppen az újító szellemről, vagy a kísérletezésről szólt, legalábbis nem ez volt a fő csapásirány. A múlt bűvöletében élünk és sokan azon vannak, hogy visszahozzák mindazokat a tulajdonságait, amit szerettünk azokban az időkben. Ezt kivetíthetjük a mindennapi életre is, de itt elsősorban a zenére értettem mindezt. Old school, made the classic way, old fashioned…számtalanszor találkozok ezekkel a jelzőkkel manapság. bevallom én is lelkes fogyasztója vagyok a régi sulis death csapatoknak, a klasszikusokat idéző black metalnak vagy a lázadást a brutalitással vegyítő grindnak. Ez mind szép és jó, de az izgalomfaktor hiányzik. Igen, a Lenyalthajnevűstrici óta tudjuk, hogy „ha a picsa izgalomra vágyik, akkor menjen moziba!”. Na de mi van akkor, ha a picsa a zenében is erre vágyik? Ilyenkor jönnek be a nagyon, de tényleg nagyon mélyen a föld alatt lakozó kísérleti bandák. Persze ezek is csak abból tudnak főzni, ami eléjük van tálalva, de mindebből mégis valami újító szelleműt képesek alkotni, ami más érzelmeket kelt bennünk, mint egy egyszerű retro anyag. Itt jön képbe nálam az öböl-parti Pig Heart Transplant és fő agytrösztje Jon Kortland.
Coffin Dodger, Convenience, Dead Language, FEEDING, Gob, Iron Lung, Kralizec és persze Pig Heart Transplant. Mind Jon nevéhez fűződik és mindössze egy közös van bennük: nincs két egyforma stílusú projekt, mind más hangzással rendelkezik. Akár mindegyik kaphatna egy külön írást, de én a személyes kedvencemről, a 2005 óta aktív Pig Heart Transplant negyedik korongjáról szeretnék megemlékezni. A Hope You Enjoy Heavenben a legkiforrottabb arcát mutatja a projekt, amiben semmi mennyei nem vár ránk, csak embertelen hangulat. Mint minden albumon, itt is csak Jon az egyetlen állandó tag, a többiek állandóan váltakozó session zenészek: August Alston (Lords Of Light / Walls / Silentist), Sanders Creasy (Unpersons, Bite Itself), Chris Dodge (Despise You / Lack Of Interest / Spazz / Hellnation / East West Blast Test stb.), Dustin Ferris (Hounded Wounds), Mike Priehs (Threatener, Herds, Mutator, Broachfaced), Jensen Ward (Iron Lung / Artimus Pyle / Walls / Cold Sweat, Gehenna), Greg Wilkinson (Brainoil / Lana Dagales / Laudanum). Ezen a korongon így fest a felállás, és akik jártasak az undergound zenei berkekben, azoknak rögtön világos lehet, miért tartom ilyen minőséginek ezt az albumot.
Ilyen felállással egyszerűen nem lehet veszíteni, igazi szabad lelkülettel rendelkező alkotók. Amint a Prison / Fortress lassan ismétlődő, irgalmatlan súlyokkal megpakolt gitárjait meghalljuk, azonnal a hangszórók elé szegeződik minden tekintet. A sludge/post-metal és hardcore keveredéseként leírható ordító vokál pedig vérfagyasztóan nyers érzelmeket közvetít felénk. Többek között ezért is ilyen hatásos a Pig Heart Transplant, sosem lehet szó nélkül elmenni mellette és egyszerűen kiprovokálja a hallgatókból azt, hogy csakis rá figyeljenek. A Conquering The Flesh már sokkal nehezebben megfogható módon indul. A háttérben morgó zörej és a visszhanggal megküldött vokál szorongást és feszültséggel teljes izgalomérzetet vált ki belőlem, valahányszor hallom. Egy kitörni készülő vulkánhoz hasonlítható. Züllött hangok tesznek rá még egy lapáttal a hangulatra, a kiáltások pedig egyre kétségbeesettebbek. Az noise és a drone keveredik az industrial elemekkel ebben a tételben, de őszintén megmondva, a behatások és inspirációk száma a végtelent közelíti.
Mindez a következőnek érkező számnak, a vérfagyasztóan idegtépő I Video Tape Your Dietnek ágyazott meg. A Swans világa köszön be talán a legnagyobb erővel, és én mint rajongó ennek nagyon tudok örülni. Indusztriális gépiességgel, szinte bombáknak hallatszó hangokkal küld meg minket Jon és a többi őrült zseni. A gitárok itt csak másodlagosan, a háttérben szolgáltatnak extra hangulatot és textúrát a dalnak. Hosszan kitartott, dronera jellemző módon vándorolnak az éterbe. A vokál pedig torzított módban ollózza tovább az agyi idegszálainkat. Léptékváltás történik a következő tételben, ami a Feeding From Your Trough / Population. Ismét visszatértünk az indusztriál, noise világába, ahol elektromossággal vegyített hangok szolgáltatják a talpalávalót. Egy elhagyatott gyárban érezhetjük magunkat, ahol már rég eltávozott a remény. Erre csak rátesz egy lapáttal a vissza-visszatérő, teljes erővel megjelenő vokál. Messziről, a sötétség legmélyéről érkeztek hozzánk, de csak egy pár pillanatra. Tudatva velünk, hogy nem vagyunk egyedül, de azt kívánjuk ezek után bárcsak mégiscsak így lenne. Váltakoznak a hangképek, nem túl gyorsan, nem túl lassan, pont annyira, hogy azok nyomot hagyjanak bennünk. POPULATION CONTROL! -ez lesz az utolsó üzenet amit hallunk.
Az Abject.Debased.Diseased zavarba ejtő nyugalommal indul, hosszan kitartott, áramvonalas hangok jelzik jelenlétét. Majd a háttérben megjelenő, furcsa elektromossággal, statikusan megjelenő robbanások ismét feszültséggel töltik el a hallgatót. mindezt fokozza a háttérben felcsendülő, kísérteties hang, ami már végképp a gyomrunkba teszi az ideget. Talán még inkább őrületbe kerget minket az, hogy ezenkívül egyszerűen nem akar történni semmi. Nincs robbanás, csak furcsán váltakozó, áramvonalas hangok borzolják a kedélyünket. Számomra az egész lemez hangulata olyan erős, hogy ilyenre egyszerűen nincs is szükség. Ezt meg kell élni és át kell adni magunkat ennek a furcsán ipari, idegen atmoszférának. A trekk vége felé megjelenő sistergés vet véget ennek a sodródásnak és megágyaz az utolsó számnak. A Crawling Through Hell nevéhez megfelelően indít, a monoton idegőrlés mestere a Pig Heart Transplant. Majd mindez hirtelen megváltozik és egy kifejezetten fülsértő noise elem vég közbe. Majd visszatérünk a normál kerékvágásba, azzal a különbséggel, hogy dühös hangon üzeneteket közvetítsen nekünk Jon. Nekem mindez inkább nyugtatólag hat, mintsem, hogy idegesítsen vagy untasson, de tisztában vagyok vele, hogy ezzel a kisebbségbe tartozom.
Sose volt közönség kedvenc a Pig Heart Transplant és nem is lesz már az. De sose dédelgetett ilyen álmokat Jon Kortland, tudta nagyon jól, hogy ez csak egy nagyon szűk rétegnek szól. Ők érteni fogják a koncepciót, átérzik a különféle hangulatot árasztó hangok erejét. Ha valaki érdeklődik az ilyesfajta, kísérletezőnek mondható projektek iránt, azoknak merem ajánlani a Hope You Enjoy Heavent. Nem hajlandók skatulyába zárni magukat, egy stílus bűvöletében élni, és izgatja őket mi van mindezen túl.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.