Szinte már modern marketing szövegnek, vagy valami ócska csapatépítő tréningnek hat az a szlogen, hogy keressük az újat, a kreatívat és döntsünk le minden falat! Erről úgy gondolom, hogy a falak ledöntése bizony már megtörtént, igazán új helyett pedig inkább a meglévő épületeket kellene karban tartani időnként. Nem is esik nehezemre olyan produkciókkal foglalkozni, melyek bevallottan egy letűnt korszak szellemét kívánják újra megidézni, sőt, kimondottan jól tudnak esni az ehhez hasonló próbálkozások, ha azok valóban sikerrel járnak. Az utóbbi jó tíz évben például elmondhatjuk, hogy a kora 90-es évek death metalja valódi reneszánszát éli, vagy inkább élte, mert a lendület úgy néz ki, mintha idén kezdett volna alábbhagyni. Rengeteg modern, kifejezetten extrém kiadvány homályosította el még a minőségibb old school death metal lemezeket is, úgyhogy itt az ideje párat előrántanom a kalapból, hátha rajtam kívül még másnak is kedve támad egy nem túl hosszú életűnek tűnő fáklyával a kezében bolyongani egyet a földalatti kripták labirintusszerű útvesztőjében…
Hasonló felfogású arcokból állhat a román Putred zenekar legénysége is, akik 2020-ban útnak indították a zenekart. Az alalpokat két rendkívül tapasztalt underground srác fektette le: Uriel (Corsecist, Morbicus, Necrorite, Reveler, Vorus stb.) és Filip (Necrotum, Demoted, Extorioner, Naamah stb.) a demózás és próbák időszakában vette maga mellé Corinát basszusgitározni, valamint Florint (Evergreed, Imperial Execration, Malpraxis stb.) a dobok mögé. Ezzel a felállással rögzítették bemutatkozó korongjukat még 2023-ban, hogy aztán most újfent a tettek mezejére lépjenek. Annyi változás azért történt, hogy Florint az elfoglaltságai miatt vendég dobos (George Alb) váltotta a Megalit Al Putrefacției felvételei során, de ez nem tekinthető nagy változásnak, hiszen már nagyon sokszor váltották le az első dobosukat élő fellépéseken és próbákon is.
A lényeg a részletekben van: a Putred 2025 elejét egy olyan lemezzel kívánja megnyitni, ami bármiféle kompromisszum nélkül képes visszaadni nekünk a halálbűzös, megfoghatatlan horrorral átitatott death metal esszenciát. Inspirációként megemlítik szinte az összes korai lemezt a stílusból, így hivatkozási alap náluk az Asphyx, Autopsy, Cianide, Necrophagia és természetesen a Bolt Thrower is. Továbbá a promós levelükben büszkén hirdetik, hogy semmiféle progressziót és virtuózitást nem fognak elkövetni a hallgatóság ellen, csak mélyebben, keményebben és lassabban őrölnek fel minket egy fokkal, mint a bemutatkozó anyagon. Ez a szlogen egy pornófilm plakátján is jól mutatna, főleg, ha a szereplők tartják magukat az ígéretekhez, ilyen téren pedig a Putred sem vall szégyent.
A hivatalosan január 20-án megjelenő Megalit Al Putrefacției borítója már önmagában egy felkérés, hogy lépjünk be egy elátkozott temetó roppant kapuin, úgyhogy ennek bátran eleget tehet, aki egy ilyen múltbéli utazásra vágyik. A rövid intro után érkező, a többihez hasonlóan 4 perc környékén mozgó tétel ugyanis mély, de bármiféle digitális ráhatás nélküli hörgéssel operálva ragadja meg a kezünket és vonszol végig minket csontjainkat sem kímélve a mohával vastagon benőtt fejfák tengerén, hogy egy ködfátylat maga előtt szorongató, omladozó mauzóleum felé vegye velünk az irányt. Az épület külsejéről már alapban lerí, hogy valami túlvilági átok, vagy dögletes kórság gócpontja. A valóban egyszerűségükben nagyszerű tételek pont annyi horrort és spiritualitást árasztanak magukból, hogy ne nőjjenek a gore elemek fölé, melyeket egyébként anyanyelvén tálal a zenekar a nagyközönségnek. Nem hallottam még minden death metal riffet, de van egy olyan selytésem, hogy a Megalit Al Putrefacției már csak puritánsága miatt is számtalan rokonságot ápolhat számtalan hasonló gondolatok mentén megszületett társával, mégis folyamatosan bólogatásra ingerel. Úgy gondolom, hogy ez az a stílusok, trendek felett álló hangulat, amely minden egyes megszülető vonalnak a sajátja még pályafutása elején, amit aztán mindenféle korszakaltoktónak szánt agymenéssel a földel tesznek egyenlővé. A Putred ebből köszöni, nem kér, csak el akar mesélni egy újabb rémtörténetet, amiben mállik a bőr, zörög a csont és fröccsen a lüktető seb anélkül, hogy bármiféle empirikus vagy teoretikus kapcsolatot kelljen keresnünk közte és a társadalmi viszonyok között.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
