Április 25-én az S8 Underground Club ismét bebizonyította, hogy a beton alatt van a város igazi szíve. Öt horda a nagyteremben, három a kicsiben – a választás kényszere pedig édes teher, amikor mindenhonnan a torzított riffek üvöltenek. Bár a fő csapásirányt a nagyterem jelentette, a szlovén pusztítógépezet mellett nem lehetett elmenni szó nélkül: ők gondoskodtak róla, hogy a hétvége ne csak emlék, hanem kőkemény nyakfájás maradjon.

​Oligarchia: Ahol a tisztelet kezdődik

​Az estét az Oligarchia rúgta be a nagyteremben. Nem akarták ránk dönteni a házat az első percben, de az a fajta őszinte, sallangmentes tradicionális heavy metal, amit toltak, rögtön megfogott. Tisztelik a gyökereket, és ez érződik minden riffelésben. Kiváló alapozás volt: tiszta energiák, semmi felesleges pózolás, csak az a fajta metal, ami után önkéntelenül is elindul a bólogatás.

​Beyond: Káosz, humor és pusztítás

​Aztán jött a Beyond, és vele együtt a totális agyeldobás. „Meme-core-thrash-metal”? Mondhatjuk, de a lényeg az az elemi erő és irónia, amivel arcon vágtak minket. Ritka az ilyen a hazai undergroundban: profi hangszeres tudás párosul olyan lazasággal, ami azonnal beszippant. Nem csak zenéltek, hanem uralkodtak a színpadon, a közönség pedig imádta minden pillanatát a káosznak.

​Rebel & MegaHertz: Himnuszok és agymunka

​Amikor már azt hittük, elvérzünk a thrashelésben, a Rebel hozott egy kis emelkedett energiát. Power metaljuk és a himnikus refrének úgy hatottak, mint egy korty hideg sör a csata hevében – profi, magabiztos és magával ragadó volt.

​Őket követte a MegaHertz

Akik egy kicsit megcsavarták az agytekervényeinket. A progresszív metaljuk rétegzett, bonyolult, mégis megmaradt benne az a dühöngő vadság, ami miatt egy metal koncerten vagyunk. Technikai bravúr és pusztítás kéz a kézben.

​Átok: A menetrendszerű apokalipszis 

​A nagyterem zárása nem koncert volt, hanem egy rituális kivégzés. Az Átok nem teketóriázott: kíméletlen, agresszív thrash-támadást intéztek az idegrendszerünk ellen. Minden dal egy-egy ütés volt, az énekes és a közönség közötti kontaktus pedig valami olyan szektás energiát gerjesztett, amit csak az igazán nagy bandák tudnak. Nincs kérdés: az Átoknak ott a helye a hazai thrash trónján.

​A kisterem titkos fegyvere: Moshead (SLO)

​Muszáj volt átverekednem magam a kisterembe is, mert amit a szlovén Moshead művelt, az maga volt a megtestesült pusztítás. Nem érdekelt, ki játszik mellette, ez a csapat egyszerűen letarolt mindent. A szlovén srácok olyan tűpontos, mégis zsigeri agresszióval tolták a thrasht, hogy azonnal beindult a pogo. Az énekes torkából kiszakadó őserő egyszerűen átmosta az agyamat. Az este abszolút kedvencei lettek – ha létezik tiszta, nyers energia, akkor az aznap este ott volt a kisteremben.

​Összegezve: Az S8 ismét megmutatta, miért ez az underground bástyája. Aki ott volt, az egy darabot hagyott ott a lelkéből (és a hallásából), aki meg otthon maradt, az most joggal foghatja a fejét. Ez az este a fémről, a tűzről és az összetartozásról szólt.