Az Everflow recenzióm végén belengettem, hogy talán a Solidity friss lemezéről is írni fogok. És íme!
A zenekart 2012-ben alapította Triesz László szólógitáros, zeneszerző, dalszövegíró és Kovács Attila énekes. Zenéjük a kezdetektől fogva színesnek, változatosnak mondható. Ügyesen keverik a thrash, death, power metalt progresszív megoldásokkal és némi elektronikával. 2016-ban még magánkiadásban megjelentették első nagylemezüket, An Abnormal Collection címmel. Szerintem már ez a debüt korong is figyelemre méltóra sikeredett, de a pár hete, a HammerWorld egyik CD-mellékleteként napvilágot látott folytatás, az Evolution of Prodigality minden tekintetben komoly szintlépést jelent!
Második lemezükre ugyanis sikerült elérniük a srácoknak azt, ami sok zenekarnak egész, akár több évtizedes pályafutás alatt sem szokott, jelesül a saját, egyedi hangot! Mert bár meg lehet említeni néhány zenekart, akik muzsikájával párhuzamba hozható a Solidity zenéje, de, számomra legalábbis meglepően egyéni lett ez a koncept lemez. Támpontként a kiadó olyan neveket hoz fel velük kapcsolatban, mint a Soilwork, a Scar Symmetry, a Sybreed, és ha jól emlékszem még az Opeth is. Nyilván, ha nagyon akarjuk, biztos találunk olyan témát, megoldást, hangzást, ami erre, vagy arra a csapatra emlékeztet, de én például a lemez hallgatása közben egyáltalán nem éreztem késztetést arra, hogy ilyesmiken gondolkozzam. Ugyanis a kezdő Enticed by Mortalitiy minden egyes alkalommal beránt és el sem ereszt szűk 55 percen keresztül. Ha valakit megijeszt ez a játékidő, az megnyugodhat, mert az utolsó 3 tétel gyakorlatilag bónusznak tekinthető. Ergo, maga a koncept lemez a 8. dallal ér véget. Én azért rendre végig szoktam hallgatni a CD-t, mert az Off Season sem marad el egy fokkal sem az előző szerzeményektől, a Szem beszél pedig bebizonyítja, hogy magyar nyelven előadva sem szólna rosszul a Solidity. A kezdő nóta rádiós hosszúságra vágott verziója pedig egyszer akár még jól is jöhet! Bár szerintem amelyik adó hazánkban lejátssza ezt, az a majd’ 6 perces változatot is lejátssza.
Jó kis elektrós indítást kapott az Enticed by Mortality, de viszonylag hamar bejön a gitár is, Attila énekével pedig kiteljesedik a kép. Közép tájon a szaggatott riffek alatt érdemes figyelni a bőgőtémát, a samplereket és a dobtémákat. Bár még visszafogottan, de már itt is megjelennek a progos megoldások. Viszont az extrém vokál még nem kap szerepet az első dalban. A The Old Raven viszont rögtön hörgéssel nyit, majd a nóta folyamán az extrém éneklés több formáját is bemutatja Attila. Persze a tiszta/dallamos vokalizálásról sem felejtkezik meg, ugyanis a refrén szépen el van énekelve. Talán némileg az „újkori”, pontosabban a Tomis Amorphis-ra hajaz. A kezdő nóta visszafogottabb gitár díszítései után ebben a tételben Laci is előáll a farbával, mert egy akkora gitárszólót rittyent bele, hogy a fal adja a másikat! Hangulatos pengetésekkel indít a Queendom, Attila énekdallamai újfent egyediek és fogósak. A refrén is erős! Kemény Zsolti basszusfutamai szintén nem kispályások! A dal rendesen bekeményedik a második felére és olyan technikai bravúrok is hallhatók (miket penget már megint Zsolti!), amik azért nem mindennaposak egy hazai zenekartól. Szerencsére ezeket jól ki is lehet venni, köszönhetően a No Silence stúdióban kreált kiváló hangzásnak!
Az első három dal felvezetésnek is tekinthető, mert ezután érkezik a címadó szerzemény, vagyis az Evolution of Prodigality négy része. A második, Perfect Objection alcímű számban Bertók Ricsi is kiéli magát rendesen a dobszerkó mögött! Bár a Solidity-ben nincs női ének és a zenéjük is kevésbé mechanikus, de néha azért bizonyos hangzások kapcsán beugrik a The Project Hate MCMXCIX neve is. És persze a Fear Factory is adja magát, de nem konkrét nyúlások, vagy áthallások szintjén, hanem inkább csak hozzáállás tekintetében.
A Fake Sunrise a lemez egyik legslágeresebb tétele. Bár akadnak benne technikás és kemény részek is, a fogósság végig jellemzi. A négyrészes címadó eposzt a lemez leghosszabb szerzeménye, a Masterpiece of a Stoned Heart zárja. A középrészben hallható szintis kiállás eszembe juttatta a Threesome nevű szolnoki triót (ugyan velük mi lehet?), akik 10 évvel ezelőtti, Rise of the Machines lemezéről anno írtam.
A tényleges koncept anyagot az instrumentális Uncontrolled című tétellel zárja a Solidity. 1:40 körül az a „Mézga Gézás”, vagy épp Kátai Tamásos retro szintis hangszín szuper! Hatalmas muzsikálás megy végig a dalban, de őszintén bevallom, nekem hiányzik egy kicsit belőle az ének. Annyira megkedveltem Attila különleges orgánumát és dallamvilágát, hogy sajnálom, hogy ebben a tételben nélkülöznöm kell a hangját.
A három bónusz dalról már fentebb szót ejtettem, nem térnék ki újra rájuk.
Aki szereti az egyedi hangzású, modern, változatos fémzenét, az ne hagyja ki a Solidity második nagylemezét! Az Evolution of Prodigality nemzetközi viszonylatban is megállja a helyét, szóval szerintem ezzel a kiváló anyaggal külföldön is lehet keresnivalója a bandának!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.