Sur Austru
Datura Străhiarelor

(Avantgarde Music • 2024)

Necron

2024. augusztus 19.

0

Pontszám

10

A fekete fém rajongók számára a román Negură Bunget progresszív folk/black metal együttest nem kell különösebben bemutatni. A kezdetben nyers, de egyedi hangulatú muzsikájuk a lemezek haladtával finomodott és egy vizuális és művészi koncepcióvá nőtte ki magát. A zenekar arculatát, látványvilágát alapvetően meghatározó Gabriel „Negru” Mafa halálával (2017) érthető módon nem lehetett azt ilyen formában már tovább folytatni. A Sur Austru a néhai Negură Bunget hamvaiból született meg, életben tartva azon szándékukat, hogy a román folklórt az underground zenébe ültessék át. Ezen bandanévvel fémjelezve 2019-ben jelentették meg első lemezüket. Három évvel az elismert második korong, az Obârșie után, a román folk/progresszív black metal formáció, az Avantgarde Music jóvoltából, augusztus 30-án visszatér harmadik stúdióalbumával, a Datura Străhiarelor -al, melynek címét „A madárijesztők ajándéka„-ként fordíthatunk és egy koncepciót takar. Témájában a mitológiából származó mágikus lények által kiváltott apokalipszisre fókuszál. Varázslataik áttörik a valódi világ kapuját és ezen keresztül ősi vadállatok özönlenek át, ezzel megsemmisítve az emberiséget.  A Datura Străhiarelor-t a zenekar eddigi legösszetettebb és legambiciózusabb projektjeként aposztrofálták. A korábbi produkciókhoz képest még erőteljesebben támaszkodik a progresszív és folklorisztikus elemekre. Kísérteties varázsigék és idézések, elbűvölő fuvola hang, ütőhangszerek és kiszámíthatatlan gitárszerkezetek keverednek bele ebbe a lenyűgöző Kárpátokon és azon túl repítő utazásba. Hogy ezt a lemezt még különlegesebbé tegyék, összefogtak két fiatal és tehetséges helyi kortárs művésszel: Bogdan Țigan festővel, aki az album összes illusztrációját festette, és Călin Miclauș költővel, aki a lemez összes szövegét írta. Munkájuk új dimenziót és textúrát adott Sur Austru zenéjének. Az albumborítót és az összes grafikát egyedi festmények teszik ki, amelyek megragadták a benne lévő zene identitását. A román hagyományok évekig tartó elkötelezett tanulmányozása után megszülető dalszövegek mélyen belemerülnek a román folklórba.

Sur Austru megelőző két albuma is stabilan elismerésre méltó produktum volt, de a Datura Străhiarelor első tételének az Aratarea-nak a felcsendülésével számomra egyértelműen hitelt nyert a fenti állítás, hogy a banda eddigi legösszetettebb és legnagyobb ívű produkcióját tett le az asztalra. Az intó jellegű felvezetőbe vegyülő természeti hangok, fúvóshangszer és narrációszerű felvezetés kellően megalapozza a korong alaphangulatát. A Stransura progresszív hatást tükröző ritmusszekcióval bontakozik ki, karakteres szintetizátor betéttel megtámogatva. A vastag gitárok, blast beat és Tibor Kati nehéz hörgése mellett tiszta ének és fuvola hangszer is képviselteti magát a darabban. Ezáltal egy komplex dalszerkezet tárulkozik fel előttünk, amit a korong többi része sem vetkőzi le. A metal részek mellett nagy hangsúlyt fektettek a dallamosságra és a drámai hangulatfokozásra is. Így Salba Hiara misztikus átvezetője után következik a Cele Rele egy ólomsúlyú felütéssel. Sokszínű vokál és ütős témát megjelenítő dalban szintén nagy szerepet vállal a szintetizátor és a furulya is. Érdekes hangszereléssel találkozunk itt. Sok kiegészítő komponens húzódik meg a rétegekben, amiket a szépen megtámogatott, gazdag témaváltások tesznek még érdekesebbé. Tehát valóban egy igen összetett kompozíció varázslatos atmoszférájában merülhetünk el. Ezután a Cele Bune atmoszferikus black metál atmoszférát megjelenítő nyitánya után ismét inkább a progresszívebb vonal válik meghatározóvá. Ha jól hallottam, akkor még női kiáltás is vegyül ebbe, sűrű főzetbe. Ami rengeteg meglepetést tartogat. A Negură Bunget zenéjében már jól bemutatkozó fa ütős hangszer mellett hirtelen témaváltás üdvözli a szinte már hard rockos szólójátékot, amit a törtritmusú kíséret egészít ki. Emellett hallhatunk fúvós és más ütőshangszert is (talán cimbalom). Hullámzunk a dal hátán, nem tudjuk, hogy a következő percben milyen meglepetésben lesz részünk.

Ezt váltja a Farmacarea doom metalos bevezetője. Misztikus árnyak által övezett ősi éjszaka borzongató érzete járja körül a szerzeményt. Az eddigi tételektől eltérő, súlyosabb, nehezebb dallamvilággal megszólaló darab egy igazi ékköve a lemeznek. Ezt követi szélvész-gyorsaságú Afurisirea. Ami a darálás után középtempóra vált, és ismételten a kifinomult megoldásokat hallhatunk, hogy utána újfent lecsavarják a fejünket a helyéről a felgyorsuló gitár és pergő dobtémákkal. De ezzel még nincs vége, mert a tétel még tartogat progresszív témaváltásokat, fuvola játékot is. Így érkezünk el a korong utolsó előtti állomásához a különös Imparecherea-hoz. Érdekes, sámánszerű érzetet sugárzó szám, ami a misztikus fekete fenyveseket sötét rejtekeit szabadítja ránk. Különös, modernritmusú gitárjátéktól sem riadnak vissza, amit nem is igazolhatna jobban, mint az Ispravirea, az album utolsó tétele. Itt már teljesen kitágítják a határaikat, de korán sem mondható, hogy nem illik bele a lemez korong zeneiségébe. Nagyon is belepasszol, szabadon tágul és tobzódik. Majd csúcsra tör a kórusok formájában. Ez a zárófejezet egyben a leghosszabb dala az új kiadványnak. Bőven hallhatunk benne figyelemreméltó részleteket. A dallamot adó finom szinti-szőnyeget, tészta éneket, hörgést, tradicionális hangszereket, rockos gitárszólót. Egyszóval szépen összefoglalja mindazt, amit ezen szabad hangvételű korong során hallhattunk.   

Sajnos még emlékszem a középiskolai zeneórákra, melynek során a tanárnő szlogen szerűen mindig azzal indított, hogy a „zene csenddel kezdődik”. Ezt nem is vitatom, de számomra inkább művészi koncepciónál. Ha ott nem győz meg, akkor már nálam hátrányos helyzetből indul. Amikor megláttam a Datura Străhiarelor promotált borítóját egyből sejtettem, hogy erre érdemes lesz odafigyelni. Roppant hangulatos képi világ adott egy vastag löketet, hogy megkívánjam a banda új albumát, noha az eddigi kiadványaikat is jó étvággyal fogyasztottam. Ez az új lemez viszont tényleg roppant erősre sikeredett. Őszintén nem nagyon tudnék mondai olyat, amibe bele lehetne kötni. Részletgazdagságában mindenképpen kiemelkedő, érdekességében és figyelemfenntartó képességében sem marad alul. Mindig beköszön valami izgalmas megoldás vagy egy akusztikus hangszer vagy egy ötletes témaváltás formájában. Üdvösen hatott a zenével és szöveggel együtt kialakított művészi koncepció. Az ilyen megoldásokat mindig nagyra tartom – amikor a zene és a vizuális alkotás kéz a kézben jár. A muzsika képi világa a zenére is kiül, ténylegesen ez egy audiovizuális alkotás! Ki az, akinek a lelki szemei előtt nem sejlenének fel ködös, fekete fenyvesek, rejtélyes barlangok, komor hegyek képei? Viszont ez sokkal inkább egy progresszívabb anyag, mintsem hagyományos értelemben vett atmoszferikus folk-black produkció. Negură Bunget vagy Dordeduh, Enslaved, Hail Spirit Noir, rajongók számára a Datura Străhiarelor egy olyan album, amelyet nem lehet kihagyni.