2020. Január 2.

Eljött az ideje, hogy szokásunkhoz híven megosszuk veletek a 2019-es év tapasztalatait a Fémforgács szerkesztőinek, munkatársainak szemszögéből és elvégezzük az ilyenkor szokásos számvetést.

Írhatnánk, hogy mennyi hírt, mennyi lemezismertetőt és koncertbeszámolót írtunk, hány csapattal interjúztunk, de ennél fontosabb, hogy hosszú idő után megérett az idő a megújulásra. A tavalyi év legnagyobb és egyben leglátványosabb projektje, hogy az évek során felszínre került hiányosságokat nemcsak javította gF, hanem nyártól a Fémforgács wordpress alapokon működik. Erről olvashattatok a tavalyi éves találkozónkról – ami a másik jelentős esemény volt 2019-ben – készült beszámolóban részletesebben. 

Érdemes szót ejteni arról is, hogy egy idő után döcögősen üzemelt a Hangpróba. Mintha elfogyott volna a lendület…

Most pedig jöjjenek a listáink arról miket hallgattunk szívesen 2019-ben, melyik lemezek jelentettek sokat az oldal szerkesztőinek.

Nem az elmúlt év volt az, amikor a legtöbb új albumot hallgattam meg, az írásra pedig még ennél is kevesebb időm és energiám jutott. Ennek ellenére mégis sikerült sok új lemezt meghallgatni, főleg a Hangpróba keretén belül. 

Úgy tűnik ez már hagyomány, hogy az év végi listára a hazai lemezek férnek fel.

Ahogy azt már a lemezismertetőben is leírtam, a Storm The Studio bemutatkozó albumát semmi nem tudta letaszítani a dobogó csúcsáról. Mit modjak, azóta is rendszeresen előkerülnek a dalok és cseppet sem érzem, hogy meguntam volna. Örömhír, hogy idén nyáron élőben is hallhajuk őket a Sportalshow keretén belül.

A Mudfield 2018-ban már megmutatta oroszlánkörmeit, az előző évértékelőmben csupán két lemezelőzetes dalukkal, úgymond reménységként szerepeltek és mondhatom, meghálálták a bizalmat.

A Dying Wish év végén megjelent lemeze pedig nemcsak, hogy hozza a kötelezőt, de szintet is lépett.

A KabinLáz kétszámos Ep-je bátran állítom, hogy igazi előfutára a februárra várható friss anyaguknak még akkor is, ha itt kicsit más oldalukat mutatták meg. A 2019-es év reménysége díjat (ha lenne ilyen) az Amáliák-ból EiLEMA-ra keresztelt csapat kapná, akik Take Wing EP-jükkel állítottak az oldalukra és 2020-ban sokat várok tőlük.

HevyDevy egyedüliként képviseli a nemzetközi mezőnyt, véleményem szerint nem tudott hibázni az Empath-tal (bár nem ez a legjobb lemeze a diszkográfiában).

A Muddy Roots apróbb módosításokkal viszi tovább a BFT-ként megszokott színvonalat a szintén átalakult kanizsai Lumberjack Commando pedig sludge irányba mozdult, ami ugyan szokatlan az előző anyagaikhoz képest, de nem kevésbé erős.

A tizes listát a veterán Omen lemeze zárja, ami szinte észrevétlenül lopta be magát a 2019-es kedvencek közé, annak ellenére is, hogy elsőre fura volt Stula hangjával hallgatni.

1. Storm The Studio – s/t

2. Mudfield – Sárrét

3. Dying Wish – Üvöltő sötét

4. KabinLáz – Milenneha EP

5. Black-Out – XXV MMXVII 

6. EiLEMA – Take Wing

7. Devin Townsend – Empath

8. Muddy Roots – Wings On My Back

9. Lumberjack Commando – Chapter III

10. Omen – Halálfogytiglan

Amik nem fértek be az első tízbe, ám sokat jelentenek: 

A pécsi HC Dirty Dawn a Wasted Years EP-vel okozott kellemes perceket, idén is odafigyelek rájuk. 

A Tankcsapda jubilumi lemeze, a Lilliput Hollywood nem lesz ugyan örök kedvenc, de hiba lenne csupán egy korrekt TCS lemezként megemlékezni róla. 

Téglás Zoli régi/új csapata a ZOLI BAND a SANTA MONICA lemezzel egy szerethető rock anyagot tett le az asztalra. 

A HammerWorld és a Grungery.hu közös, Grungery special kiadványa és az ehhez kapcsolódó Deep Seven válogatás megmutatta, hogy mennyi jó csapat játsza azt, ami Seattle-ből indult. Remélem lesz folytatása ennek a remek kezdeményezésnek!

A Diabolus In Musica az Ørdøg dalokat öltöztette akusztikus köntösbe, az élő találkozás várós.

A Needless a Heresy-vel a death metalban mutatott utat. Az átrendeződött Cadaveres a Si(g)ns EP-vel adott életjelet magáról.

Amang (ex-Vian, KarmaNora) szóló dalai sok oldalát mutatták meg, és két új Kontrollzé dal is érkezett tavaly.

A végére három nem idei anyag, amelyek rengeteget jelentettek 2019-ben:

Candlebox – Disappearing in Airports

The Afghan Whigs – In Spades

Pearls of Long Loved Years –  The 47th Parallel North

Idén az említetteken (KabinLáz, EiLEMA) kívül nagyon várom az Alva debütjét, valamint személy szerint nekem a nyári Pearl Jam koncerthez igencsak jól esne már egy új lemez is.

1. LUNAR SHADOW (Ger) – The Smokeless Fires

Számomra az év felfedezettje a zenekar, így kell „mai” heavy metalt játszani 

2. MARTYRDÖD (Swe) – Hexhammaren

Az év másik felfedezettje, ahol a crust olyan dallamos gitárokkal párosul, hogy nem győzöd kapkodni a fejed.

3. BACKYARD BABIES (Swe) – Sliver And Gold

Nem mondom, hogy a legjobb Backyard, de, hogy a TOP 3-ban ott lenne az tuti.

4. CATTLE DECAPITATION (USA) – Death Atlas

A zenekar legjobb, legérettebb lemeze. 

5. IN FLAMES (Swe) – I, the Mask

A Reroute To Remain óta a legjobb In Flames, mondom ezt úgy, hogy az újabb lemezekkel sincs semmi bajom és az In Flames a kedvenc bandáim egyike.

6. DARKTHRONE (Nor) – Old Star

Erről a lemezről nem lehet mit írni. Aki szereti a zenekart az úgy is tudja, aki meg nem annak mindegy.

7. SOEN (Swe) – Lotus

Számomra az év progresszív „közeli” lemeze.

8. NONE (USA) – Damp Chill of Life

Nekem hiányzik a régi Burzum, itt pedig most egy időre feltöltődhettem.

9. PETER BJÄRGÖ (Ger) – Structures and Downfall

Az egyik legkiválóbb neofolk alkotó.

10. ALCEST (Fra) – Spiritual Instinct / VOKONIS (Swe) – Grasping Time

Az Alcest simán varázslatos, a Vokonis meg simán az év egyik leghangulatosabb lemeze, ami még a Mastodon-nak is becsületére vált volna.

A 2019-es sorszámú évben is már-már frusztráló mennyiségű zenével találkoztam – köztük rengeteg középszerűvel, és rengeteg jóval. Sajnos egyre felületesebb zenehallgatóvá válok, de azért jöjjön egy lista – a teljesség teljes igénye nélkül – azokból válogatva, amikre mondjuk úgy emlékszem, és sokhat hallgattam…

► Mgła – Age of Excuse
Az ABC sorrendet megtörve kívánkozik ez a lista elejére, simán az év albuma számomra, albumon és koncerten is tökéletes black metal.
https://no-solace.bandcamp.com/album/age-of-excuse

► Alcest – Spiritual Instinct
Az előzetesen közzétett dalok előrevetítették, hogy – szerencsére – a Kodama-n elkezdett, picit durvább irányba haladhatnak talán tovább, és így is lett. Szokásos Alcest minőség.
https://alcest.bandcamp.com/album/spiritual-instinct

► Consider Suicide – Elva
Többek között a Hypothermia / Lifelover zenekarokból ismert Kim Carlsson lassú, szomorkás, hangulatzene-projectje ez, az év egyik nagy felfedezése számomra, gyönyörű.
https://considersuicide.bandcamp.com/album/elva

► Cult of Luna – A Dawn to Fear
Kiváló post metal súlyosság, Brutal Assaultos koncertjük is nagyon működött, kár, hogy magyar állomása nem volt a lemezbemutató turnénak.
https://cultofluna.bandcamp.com/album/a-dawn-to-fear

► Defacement – Deviant
Hibátlan blackened death metal Hollandiából, csak ajánlani tudom!
https://defacementofficial.bandcamp.com/album/deviant

► E-L-R – Mænad
Az Amenrával közös turné miatt került a látó és hallókörömbe ez a két lány / egy fiú felállású svájci formáció, szép, hangulatos, utaztató zenével – a bandcamp szerint „Hypnotic rhythms suspended in a haze of eternal reverberation”. Élőben is jók voltak.
https://e-l-r.bandcamp.com/album/m-nad

► Idle Hands – Mana
Azt hiszem Uada koncert átszerelésekor Shazamoztam rá, hogy mi is ez, majd aztán meghallgatva nagy kedvenccé vált a kicsit ’80-as évek, kicsit goth, kicsit hard rock, kicsit metal mixtúra. Ugyanolyan aljas módon slágeres, mint a Ghost, csak azt nem szeretjük, ezt meg de 😛
https://idlehandspdx.bandcamp.com/album/mana

► Imperium Dekadenz – When We Are Forgotten
Modernebb hangvételű black metal Németországból, jó hangzás, dallamosság, szép videóklipek – ajánlott lemez.
https://imperiumdekadenz.bandcamp.com/…/when-we-are-forgott…

► Ison – Inner-Space
„ISON is a result of the two music like-minded souls of Daniel Änghede (Crippled Black Phoenix, Hearts of Black Science) and Heike Langhans (Draconian, LOR3L3I). Inspired by Drone, Black Metal, Goth & Shoegaze, combined with a deep fascination for the astral planes and the universe.” Így. Csodás 🙂
https://ison444.bandcamp.com/album/inner-space

► Misþyrming – Algleymi
Izlandi black metal, nincs rajta mit ragozni 🙂
https://misthyrming.bandcamp.com/album/algleymi

► Our Survival Depends On Us – Melting The Ice In The Hearts Of Men
Szintén idei felfedezés, nehezen bekategorizálható zene, a metal több ágából merít, de van az egésznek egy pagan/spiritual beütése is. Szép klipjeik vannak és jó a színpadi kiállásuk is: jól tolták a Vienna Metal Meetingen.
https://oursurvivaldependsonus.bandcamp.com/…/melting-the-i…

► Perihelion – Agg
Szerintem ez lett a Perihelion legérettebb – egyben legnehezebben befogadható lemeze, nem egyből hat, de meghálálja a hallgatást.
https://perihelion-official.bandcamp.com/album/agg

► Remete – Into Endless Night
Nem a magyar ambient project, hanem ausztrál black metal. Az alkotó D., aki a Woods of Desolation / Forest Mysticism / Grey Waters formációkból lehet ismerős – a színvonal is hasonlóan magas.
https://coldwaysmusic.bandcamp.com/album/into-endless-night

► Ritual Howls – Rendered Armor
Egyre több ilyen darkwave/coldwave/postpunk (nem tudom mi ez pontosan) lófaszt hallgatok, azok közül ez az egyik kedvenc. Alone Together, ja.
https://ritualhowls.bandcamp.com/album/rendered-armor

► Russian Circles – Blood Year
Kiváló post metal, újra. Jó lesz őket látni élőben.
https://russiancircles.bandcamp.com/album/blood-year

► Saor – Forgotten Paths
Jóféle, skót, történelem és természet inspirálta black metal, némi hegedűvel megtámogatva, ízlésesen, nem giccsesen. Brutálon is fasza volt.
https://saor.bandcamp.com/album/forgotten-paths

► Sarastus – Enter The Necropolis
Dallamos finn black metal, pont ahogy én szeretem.
https://sarastus.bandcamp.com/album/enter-the-necropolis

► She Past Away – Disko Anksiyete
Talán gyengébb, mint az előző két lemez, talán kicsit kevésbé dárk, de munkahelyen rengeteget megy, szóval maradhat. Zajon kiváló lesz, érzem 🙂
https://shepastawayofficial.bandcamp.com/…/disko-anksiyete-3

► Somn – The All-devouring
Szentpétervári post black metal, a Trna / Show Me a Dinosaur vonalon. Gyors, lendületes, dallamos, szeretem.
https://somnband.bandcamp.com/album/the-all-devouring

► Svartgren – Divlja Vatra
Év végi meglepetés, azért is kerül ide, mert friss élmény. Semmi extra, csak jóféle black metal, Szerbiából.
https://svartgren.bandcamp.com/album/divlja-vatra

► Vágtázó Halottkémek – Életzuhatag
Sokáig nem igazán tudtam hova tenni őket, de – némi segítséggel 😉 – beérett a dolog. Koncerten nagyon tud működni.
https://www.youtube.com/watch?v=wh-l2_qo5bg

Valószínűleg ha holnap írtam volna ezt az listát a felét kicserélem másra, de most ennyi ugrott be. 

1.  Suicidal Angels – Years of Aggression

A görög srácok hetedik lemezükön az eddigieknél is erősebben hozták vissza a ’80-as évek thrash metáljának aranykorát. Szikár, haragos agresszió, amit ha nagyképűen is hangzik, még a Slayer és a korszak nagy bandái is megirigyelhetnek.

2.  Needless – Heresy

Hazai viszonylatban rég született ilyen erős album. Már az első meghallgatások után az év legjobb magyar lemezének kiáltottam ki, és ezt fenntartom továbbra is. Jól összerakott koncepció, amin nincs egyetlen unalmas perc sem.

3. Rotting Christ – The Heretics

Az utóbbi évekbe szinte egymás után hozták a jobbnál jobb lemezeiket, és talán a The Heretics ennek a sorozatnak a csúcspontja. nem tudom lehet-e ezt még fokozni, de biztos jönnek még meglepetések a bandától. Jól elkapták ezt a ortodox hullámot.

4. Soen – Lotus

A Lotus sokszínű érzéseket keltett bennem. Nem csak dallamai nyugodtságával és jól megkomponált szerkezeteikkel, hanem belőlük áradó atmoszférájukkal, amivel csak még mélyebbre nyúltak vissza a ’70-es évek nyugisabb prog-világába. A listámon csak azért nincs rajta az Opeth ez évi albuma, mert itt van ez.

5. Year of The Goat – Novis Orbis Terrarum Ordinis

Számomra ez eddig a svéd kecskebűvölők legkeményebb és egyben a legdallamosabb albuma. Mint egy okkult hard rock opera, fülbemászó kórusok, nagy riffek és energia.

6. Spirit Adrift – Divided By Darkness

Előző lemezükhöz képest ebben több a fordulat és az izgalom. Visszább mentek a doom klasszikusabb irányába, amit egy modernebb felfogásban tettek, nagy riffek és hatalmas dallamok kíséretében.

7. Darkthrone – Old Star

A Darkthrone megint csak leásott a mocsok legaljára. Szinte fogható benne a hidegség: sötét, old-school és sátáni.

8. Officium Triste – The Death Of Gaia

Akik a ’90-es évek bánat metalján nőttek fel, azokat minden kétség kívül felmelegíti a holland death/doom legenda visszatérő albuma. Igaz, nincs rajta semmi új, csak még több lassú hervadás, ami az elveszett lelkeknek egy újabb virág.

9.  Saint Vitus – Saint Vitus

7 év után igen csak aktuális volt tőlük egy új lemez… vártuk is sokan. Főleg, hogy újra Scott Reagers áll a mikrofon mögött. DE sajnos valahogy mégis olyan, mint egy sebtében összevágott „na, csináljuk már gyorsan, mert kell” kollekció. Okés, hogy ős riffek, hang, de valahogy nekem befejezetlen.

10. Villagers of Ioannina City – Age of Aquarius

A görög falusi stonerek kellemes és dallamos riffeket kevernek népi, tradicionális hangulattal, amiknek van némi darkos, elszállós atmoszférájuk is. Mint egy kozmikus népzene, ami csak visz a csillagokkal és egyéb misztikus lényekkel megrajzolt égen.

2019-ben számtalan album született, elég csak végignézni a Fémjelzés rovatot. Ennek köszönhetően pillanatok alatt összeállt 10 olyan album, amely nagyon elnyerte a tetszésemet. Ha magasabb listát kellett volna összeállítani az is könnyedén ment volna. Ha a top 10-es listát nézzük, akkor nekem a következő albumok forogtak legtöbbet a lejátszóban:

1. Arkona – Age of Caricorn

2. Heilung – Futha

3. Mgła – Age of Excuse

4. Misþyrming – Algleymi

5. Lord Wind – The Forest is My Kingdom

6. Nordjevel – Necrogenesis

7. Ahriman – Őskő

8. Saor – Forgotten Paths

9. WitcheR – A gyertyák csonkig égnek

10. Feigd – Heidenskapens strid

Folytatás hamarosan.