A Trident-tel az első emlékem a mára KULTIKUSSÁ vált egyes Demonstráció kazettán található Megöl a hideg c. dalukhoz köthető. Emlékszem, a kazettát a szüleim hozták el látogatásuk alkalmával az akkoriban megjelent Biohazard album (State of the World Address) társaságában a tápiószecsői laktanyába, ahol sorkatonai szolgálatom legelején tartottam. Az a dalt a mai napig hibátlannak tartom. Azután az Újabb technológiák c. lemezük már a győri főiskolán talált. Az albumon egyértelműen az említett dal volt A sláger, de például a Tűztánc is maradandó alkotás.
Nagyjából azért tudtam, hogy volt újjáalakulás, de igazából akkor került a csapat ismét a látókörömbe, amikor tavaly kiderült, hogy a KabinLáz énekesét, Papp Norbit kérték fel énekesnek. Örültem is, amikor kijött az EP-jük. Néhányszor le is pörgött, de igazából annyira nem fogott meg. Azon még érezhető volt az útkeresés. Amikor híre jött az új lemeznek és főleg a lemezelőzetes dalok meghallgatása után már kis túlzással számoltam a napokat a megjelenésig.
A nyitó Kísértés – számomra legalábbis – egyértelműen visszahozza az előbb említett időszakot. Megoldásaiban is a ‘90-es évek elejére repít, de modern hangzással. A refrénben egy kicsit több Black-Out-ot (Gyönyörű zombi) érzek, mint az jól esne, de miután ezen túltettem magam, meg kell állapítani, hogy ez egy erős kezdés és a női vokál (Ökrös Bea) sokat dob rajta. A Jobb lesz visszavesz a tempóból, inkább afféle mélázós tétel, ami nekem Norbi elúszós, elszállós dallamai miatt ad sokat, amellett, hogy szövegileg sem okoz csalódást. Kicsit KabinLáz-as (Norbi másik csapata) énekdallamok, a végén zúzós lezárás. Szerintem kedvenc lesz koncerteken is. Ráadásul kiváló átvezetés a tempósabb Útvesztőbe. Ez megint egy kis visszatekintés a múltba, talán nem véletlenül mutatták ezt be elsőként. A refrén miatt nekem a Singles (Facérok) filmzenealbumot idézi, amit itt kéretik nagy pozitívumként értékelni.
A Fehér zaj most az abszolút kedvencem. Olyan rockdal, amiben minden benne van, amiért én ezt szeretem. Erős énekdallamok, ragadós refrén, Seattle-hangulat, remek hangszeres megoldások, dúdolható szóló. Klipet rá!
A punkos lendületű Medveölő kicsit visszakacsint a banda ‘90-es évekbeli korszakára. Nem húzzák túl, ami a dal javára válik.
Ezután a merengősebb, befelé forduló témák jönnek, kicsit talán le is ül a lemez, bár a Bakancslista (ami kis túlzással a Medveölő ikertesója is lehetene) pont időben lendíti tovább. Nem szeretném kielemezni az összes tételt, de néhányat még megemlítek. Jókor érkezik a tempós Szakadék, ami úgy kezdődik, mintha a Velvet Revolver Slither-jét (ami amúgy nagy kedvencem) akarnák eljátszani, majd valami egész más hangulatú darab készül belőle. Igaz az a riff időről időre felbukkan (és hazudnék, hogy eleinte nem zavart), de a dal maga van annyira jó, hogy el tudtam engedni ezt az érzést. Az Otthon volt a második lemezelőzetes dal, ami talán a Beat leghangulatosabb dala. Mély szöveg, borús hangulat, ami a végére azért bepörög. Kicsit ebben Mother Love Bone hangulatot érzek.
A záró tételben meg az Alice In Chains hatása köszön vissza a többszólamú vokálok képében. A Rád vár egyébként még egy a dal hangulatát nagyon jól elkapó klip formájában tavaly kijött és valahogy elkerülte a figyelmem sajnos.
Amiért nem tudok száz százalékig lelkesedni, az azért van, mert soknak tartom a tizenöt (!) dalt és a majd’ egy órás hosszt. A lemezre kerültek számomra kevésbé izgalmas dalok is, amik kicsit talán kiszámíthatóbbak, azonban a utolsó harmada roppant izgalmas lett. Összességében azt hiszem 2-3 dalt lehagyva talán kerekebb lett volna az eredmény, bár ahogy a Grungery-s interjúból kiderült, eredetileg a dupla lemez ötlete is felmerült.
Ettől függetlenül ajánlom figyelmedbe, ha valaha szeretted a zenekart, ha szereted a kortalan, modern grunge hangulatokat idéző rockzenét, ami hangulatos, ráadásul jóféle dallamokat is tartalmaz. Nem mellesleg a szövegekben gondolatok is helyet kapnak.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.