Az ember a természetben ma már inkább kívülállóként, vagy kegyetlen ellenség formájában jelenik meg, de ettől függetlenül annak része és a bennünk működű mechanizmusok ugyanúgy dobbannak, reagálnak annak időszerű változásaira. Még ha a felvilágosult, modern urbánusok tábora ezt nem is ismerné el, akkor is az évszakok alakulásával mi is változunk és más dolgok, gondolatok kezdenek el foglalkoztatni minket. A virágokat, napos órákat felváltja a tompa fény, homály az enyésző levelek színes kavalkádja. Hogy ez szomorkás, netán melankolikus érzetet kelt bennünk létünk múló óráink mementójaként? Nos, igen, de épp ezért sarkall, hogy szembenézzünk, vagy elgondolkodjunk ittlétünket komolyabban érintő kérdéseken. Mindez persze sokkal édesebb és fennköltebb formát kaphat, ha észrevesszük és érezzük a minket körülvevő természet páratlan szépségét. Ezen ihletettség nyomán a müncheni Winterherz 2005-ben megalkotta a Waldgeflüster nevű projektjét. A félreértések elkerülése végett nem egy kőkemény Jégvarázs rajongóról van szó, mert Télszív úr a fekete fém romantikusabb, dallamokban gazdag oldala mellett rakta le a voksát, melyek szövegei és hangulata a természet melankolikus oldalának a létükre való kivetülését tükrözi.
A Muzsikus közel húsz éve alkotja stabilan a projekt gerincét. A 2009-es debütáló albumától egészen a 2014-ban megjelent Meine Fesseln lemezig egyedül alkotott (leszámítva bátyja alkalmi besegítését). Teljes zenekarrá csak ezután vált. Így a bandához csatlakozott: Thomas Birkmaier (dob); Dominik Frank (gitár); Dominik Frank (gitár); Markus Frey (gitár) és Avagr (basszus). Az énekért továbbra is Winterherz maradt a felelős. A banda 2021-ben szerződött az AOP records-al (ezzel otthagyta a svéd Nordvis kiadót, akihez 2016-ban társult) . Ebben az évben jelentkeztek a Dahoam címet viselő hatodik nagylemezükkel A korong a hivatalos német zenei listák 49. helyén végzett, ami azért nem egy rossz teljesítmény egy black metal bandától.
Az idén szeptember végére érkező új anyag az Unter Bronzenen Kronen egy négy őszi dalból (köztük két feldolgozásból) álló kislemez lesz. Az anyag hűen reprezentálja, hogy a banda tovább csiszolta zenei tudását, hangzását, hogy a hallgatót még mélyebbre vigye az elmúló természet melankolikus atmoszférájának világába. A kiadvány kapcsán Winterherz így nyilatkozott: „Örömmel mutatjuk be legújabb törekvésünket, egy szívhez szóló dalgyűjteményt, amely az ősz ölelését kíséri. Ez a kollekció, bár nem egy teljes album, megpróbálja megragadni az évszak lényegét, amikor a levelek bronz, arany és vörös csillogó árnyalatúvá válnak. A keserédes melankólia hangzatos tükre, amely ez idő alatt beszivárog csontjainkba és szívünkbe. Újra gondolunk három meglévő dalt – egy saját és két remekművet rendkívüli előadóktól –, és más szemszögből néztük őket, új megvilágításba helyezve rejlő szépségüket. Emellett van egy új kompozíció is, amely annak felismerésében mélyül el, hogy saját kérdéseink, hibáink és rejtélyes bizonytalanságaink vég nélkül visszakerülnek hozzánk, örök nyomot hagyva szívünkben. Meghívjuk Önt, hogy lépkedjen velünk örök erdeink sivárságán. Hogy megnyugvást és felüdülést találjon, pihentesse fáradt fejét a fenséges bronzkoronák alatt, amelyek ezeket a fákat díszítik.”
Tehát egy hamisíthatatlan őszi muzsikának lehetünk fültanúi, ami az atmoszférikus fekete fém jegyében valósult meg. A kiadványra felkerült négy nóta közül egy korábban megjelent, valamint két feldolgozás mellett, ami mindenképpen újdonság az a címadó Unter Bronzenen Kronen. Ez nem nagyon távolodik el a bandától eddig megismert minőségtől, de mindenképpen egy komplexebb és érettebb hangzással rendelkezik. A nyolcperces darab magában hordozza azt, amit egy ilyen irányultságú black metal muzsikától elvárnánk. Keserű és romantikus zeni eszközökkel ábrázolja a létünket mardosó kérdésekbe oltott őszi varázst: „korhadó ágak alatt átitat a sír illata” hangzik kel a szövegben, ami remekül reprezentálja ezt a fajta filozófiát és koncepciót. Nem tudtam nem imádni ezt a dalt! Az „őszikék” következő tétele a The Pit, mely egy Panopticon feldolgozás. Innentől kezdett problémám lenni az amúgy zseniálisan dobbantó Unter Bronzenen Kronennel. Hiába illik bele ez a nóta a lemez atmoszférájába, számomra zeneileg eltérő képet mutat. Természetesen ez adódik a forrásból is, de a másik Black Flies című Ben Howard feldolgozáshoz sem tudtam más érzetet társítani. A kislemezen szereplő második saját tétel a 2009-es debütáló hangzatos című Herbstklagen albumról származó Herbst befiel das Land újragondolt verziója. Ez a „MMXXIII” verzió egy kicsit finomít a tizennégy évvel ezelőtti énjén. Szerkezetileg átláthatóbb, pontosabb és összeszedettebb darab lett. Viszont egy kicsit csorbult a harsogó fekete fém éle. Ettől eltekintve a 2023-as verzió hűen tükrözi, hogy hova fejlődött a banda: a tiszta ének meg kiváltképpen jót tett a dalnak. Mindenképpen emellett a verzió mellett voksolok.
A Waldgeflüster nem feltétlenül a legismertebb nevek közé tartozik a black metal berkekben. Pedig érdemes odafigyelni rájuk. A korábbi kiadványaik is magukon viselik a szépséget és a vadságot egyaránt, mindezt a termeszét nagysága előtti hódolattal teszik. Ez a kislemez talán egy új fejezetbe való belépés a banda históriájába. Az impozáns lemezborítót, ahogy a profi zenei munkálatokat nem más, mint az Empyrium agytrösztje, Markus Stock végezte. Ki más értené meg jobban a természet és a fekete fém romantikus, melankolikus oldalát, mint Markus?! Így biztos vagyok benne, hogy egyből megvolt az összhang a felvétellel és azt kell, hogy mondjam: az eredmény minőségi módon sikeredett. Kicsit sajnáltam, hogy nem teljesen új szerzemények kerültek fel erre a harminc perces korongra. A két feldolgozást kihagytam volna a lemezről. Talán célszerűbb lett volna még egy kicsit várni és kiegészíteni még saját új tételekkel vagy akusztikus átiratokkal. Hiszen, hat lemezből lehetett volna bőven válogatni! A legutóbbi lemez óta eltelt két év már adta volna magát, hogy egy egész estés lemezzel jelentkezzenek, de étvágycsillapítóként (netán a banda kapcsán támadt étvágygerjesztőként) mindenképpen színvonalas anyag. Remélhetőleg hamarosan jön is a folytatás egy nagylemez személyében, ami tovább viszi az Unter Bronzenen Kronen zeneiségét. Én mindenképpen várni fogom. Grift, Dammerfarben, Empyrium, Falkenbach, Gallowbraid rajongók számára okvetlenül érdekes lehet.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.