Whore Of Bethlehem
Ritual Of Homicide

(Comatose Music • 2023)

Crissz93

2023. február 12.

2

Pontszám

8

Kedves egybegyűltek! Azért gyűltünk ma itt össze ezen a kellemes februári estén, hogy újabb rozsdás szöget verjünk krisztus kérges tenyerébe. Azonban, ha egy újabb pillantást vetünk mind a két tenyérre, akkor azonnal tudatosulhat bennünk az a tény, hogy mindkettő erősen túlteng ezektől a szegektől. Így hát nincs más választásunk, minthogy egyenesen a pupillája közepébe kalapálni a vöröslően rozsdás vasat, amit a biztonság kedvéért egy kicsit meg is hevítünk a pokol tüzén. A szerencsések, akik ezt a műveletet végrehajthatják, pedig a Whore Of Bethlehem legénysége lesz, nekik jár az a megtiszteltetés, hogy folytassák mindazt a diabolikus munkát, amit fordított keresztes homlokú kollégáik már elkezdtek előttük. 2009-es megalakulásuk óta 2 album szerepelt a katalógusukban, a legutóbbi istencsapása az Extinguish The Light már 6 éve terjeszti megátalkodott igéit. Én ezzel a kiadvánnyal ismertem meg az Austini csapatot és nem csalódtam, a maga módján egy komplex és sűrű kiadvány képét mutatta nekem. Kellően brutális brutal death ez, amibe került egy kis extra korom. Nagyon lesarkítva a dolgot: Internal Bleeding + Behemoth = Whore of Bethlehem. A jó bbq éttermek városának utcáit újra elárasztják a sötétség doktrínái, a Ritual Of Homicide egy direktebb, de nem kevésbé kegyetlen arcát mutatja meg a Whore Of Bethlehemnek.

Ryan Sylvie alapítótagnak számít, gitárfronton viszi tovább az eredeti lángot, ami dszízösz koporsóját fogja porrá égetni. Segítőtársa Phil King, akinek szintén forró témák bújnak elő gitárjából. James VanDenBerg hörgése és rekedtes kiáltozásai fogják leolvasztani az arcunkról a bőrt, Sam Axelrad pedig ízzé-porrá zúzza csontjainkat a dobverőkkel. Mindennek súlyt és mélységet ad Alan Berryman basszusjátéka, akinek ezúttal nem jutott a mostohagyerek szerep, ugyanis tökéletesen hallani minden egyes letartott hangot a Ritual Of Homicide-on. Az én ízlésemnek már-már egy kicsit túlságosan is tisztára sikerült a hangzás, de ez szerintem egyedül az én vesszőparipám lesz.

Alapjáraton erőteljesek és energikusak a hangszerek, a modern brutal death metalra jellemző az ilyesfajta megszólalás. Merthogy a Whore Of Bethlehem ebben járatos, és mint említettem annak is a blackened válfaja mellett tette le a garast a megalakulásuknál. Nem véletlenül nevezeték el magukat az Archgoat kiváló debütáló albuma után, mivel nagy inspirációt jelentett számukra a főkecske. A megszenesedett gitártémákat átjárja a fekete fém szigora, ugyanakkor a Texasi brutal death szcéna legalább ugyanakkora behatást tett rájuk. Ez egy végtelenül gazdag és termő talaj, aminek a Devourment csak az egyik prominens szereplője. Aki szereti a jófajta brutalitást, az könnyen hazára lel a magányos csillag államában.

Sejtelmesen csendülnek fel a gitárok az Enlightenment Through Pain című kezdőszámban, ami után fenyegetően érkezik meg a kezdőriff. Erős, tiszta, de mégsem élettelen gitártónus és egy kicsit thrashbe hajló megindulás után a brutalitásé és a rugós brutal death dalszerkezeté a főszerep. Az Extinguish The Light sűrűbb, fojtogatóbb élményt nyújtott, mint a Ritual Of Homicide. Egy sokkal direktebb, egyszerűbb lelkivilágú album képét mutatja, ami nálam inkább egy nagyon enyhe regressziónak minősül. A technikásabb brutalitás szerepét átvette a primitívebb pusztítás.

Azt a pokoli hangulatot újraélni nem fogjuk, de egy másfajta, primitívebb brutalitásnak már a részesei lehetünk, akkor, amikor az idei szerzeményről beszélünk. Pattogósak, katonásak a riffek, szigort és izmot hordoznak magukon. A mély és a magasabb hörgés egész jól elvitatkozik egymással, nem fognak egyhamar dűlőre jutni abban a kérdésben, hogy felgyújtsák, vagy buldózerrel verjék-e szét a helyi templomot. Mindenesetre változatosság terén teszi a dolgát a vokál, ugyanez elmondható a ritmusszekcióról is. A dob feszes, a blast beat pusztító, a basszus dörmög és röfög, követi a gitárjátékot, aminél ugyanaz a kettősség jelentkezik, mint a vokálnál. A brutal death és a black metal is követeli a helyét, birkóznak egymással, majd egyértelmű győztes nélkül foghatnak kezet a végén. Ezt vegyük egy baráti párbajnak, nem kívánják egymás vérét, elvégre egy oldalon állnak, csak másféle módon nyilvánítják ki hovatartozásukat. Témák terén nincs semmi új a nap alatt.

Nem véletlenül ajánlják a promóciós szövegben a Morbid Angel, Deicide, Devangelic, Oath of Damnation rajongóknak a banda lemezét. Mindent gyűlölnek, aminek köze van a valláshoz, különösen a kereszténységhez. Jó sokan erre csak forgatni fogják a szemüket, majd legyintenek egyet, hogy ezeknek se jutott semmi új az eszükbe. Véleményem szerint minden bandára hatással van a közvetlen környezetük, ami ilyen vagy olyan módon meghatározza a mindennapjaikat. Ilyen téren tökéletesen érthető a Whore Of Bethlehem gyűlölete, megvetése a katolicizmus minden fajtája ellen. Ott vannak az Egyesült Államok biblia övének a közelében, ahol a vallás mind a mai napig meghatározó szerephez jut. Ez még inkább igaz volt azokra az időkre, amikor az ősök kezdték el kikezdeni az egyházat 30 évvel ezelőtt, de arrafelé mind a mai napig erős befolyással rendelkeznek a felekezetetek.

Innen ezt talán nehéz elképzelni, ehhez át kell élni az ottani mindennapokat, különösen akkor, ha a családunkat átjárja a fanaticizmus mindent megrontó szelleme. Nem egy szörnyet teremtett már az ilyen és ehhez hasonló közeg. Ez a zenei életre és nagy általánosságban is tény, de egy kicsit elkanyarodtam a lényegtől. Szóval teljesen megértem a Whore Of Bethlehem témaválasztását, még akkor is, ha nekik csak a kis liberális szigetként kéklő demokrata Austin jutott a mélyvörösen republikánus Texas államban. Mindent egybevéve egy teljesen korrekt folytatással jelentkezett a gárda. Kicsit többre számítottam 6 év után? Talán, de mégsem tudom teljes csalódásnak elkönyvelni az új albumot, mert mindent tud, aminek egy megfeketedett brutal death albumnak tudnia kell. A mezőnyből nem igazán sikerül kitűnnie, de ha valaki pont erre a lemezre akadna rá és valami nagyon gonosz, heves bólogatásra késztető extrém albumot keres, akkor megtalálta azt, amire szomjazott.