Wizards of Aldur
Magician's Gambit
A Wizards of Aldur egy dungeon synth projekt az ausztráliai Perth városából (a többes számú név csak nekem egyértelmű asszociáció az Emperor I Am The Black Wizards című tételére?), s tematikáját tekintve David Eddings Belgariad fantasy könyvsorozatából merít, gyakorlatilag könyvenként egy-egy lemez formájában. A Magician’s Gambit című lemez a sorozat és egyben a diszkográfia harmadik darabja, egy kifejezetten sokszínű dungeon synth lemez, amiben szinte tapintani lehet több neves zenész stílusának lenyomatát.
A Wizards of Aldur eddigi lemezeit átfogóan jellemzi egy viszonylag lassan építkező szerkezet, amiben leginkább lassú, álomszerűen áramló dallamokat hallhatunk, sokszor nagyon hasonlóan pl. az Aindulmedir nevű projekthez (szintén dungeon synth, a lassabb fajtából). De félreértés ne essék: szó sincs itt másolásról. Hogy a modorosabb tempóhoz tovább kapcsolódjak, a lemez hallgatása közben többször is egyértelmű asszociáció volt számomra a szintén kifejezetten álmoskás hangulatú Sôl austan, Mâni vestan című Burzum lemez; például a Wizard in a Blizzard, vagy még inkább a The Vale of Aldur II című darabok esetében.
Más értelemben is fel lehet fedezni hasonlóságokat más dungeon synth projektekkel. Például a műfaj modernebb vonulata, ami szorosan kapcsolódik a neo-klasszikus zenéhez, jól érezhető például a The Cave of the Council of the Gods című darabban, amiben a hangszerek egymásra épülő szólamai egy varázslatos légkört kölcsönöznek ennek a darabnak. A neo-klasszikus hatások mellett a középkori dallamok is komoly szereppel bírnak a lemezen (pl. The Vale of Aldur I), amiben a Fief, DIM vagy a Sequestered Keep stílusának lenyomatait lehet felfedezni. A lemez sokszínűségét bizonyítja továbbá, hogy olyan műfajok stílusjegyei is gazdagítják a zenei palettát mint a new age, vagy a synthwave (pl. Aldur, Living God of the Vale és Wizard Duel in Dread City című darabok, ebben a sorrendben), ami kifejezetten üdítő, és a szerző széleskörű ízléséről tesz bizonyságot.
A Wizards of Aldur harmadik (és egyébként a projekt minden eddig megjelent) lemezét azok számára ajánlanám, akik kedvelik a letisztultságot és nem bánják a lassabb tempót a dungeon synth zenében. Összességében a Magician’s Gambit egy nagyon igényes lemez, amin többféle stílus keveréke hallható, s érdemes többször is újra-újra meghallgatni.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Ja, hogy ez poén volt…? Az életben meg nem mondtam volna:) Nincs bajom a poénokkal, sőt, de ez (nekem legalábbis) nem jött át egyáltalán. Nem tragédia egyébként.
Nekem a zenekar névről nem ugrott be az Emperor dala, ilyen alapon a rózsaszín párducnál is lehetne a Pink Floydra gondolni:) Ez a stílustól nem idegen szó szerintem, mint a DM-ban a corpse, vagy a blood például.
Megpróbáltam humorizálni. Ígérem, nem fordul elő többet.