Épp annyira lehet újdonság H.P. Lovecraft munkáját, azok hangulatát egy zenei produkció inspirációjának tekinteni, mint egy horrorfilmben a nyikorgó padló, mégis, ha megfelelő környezetben, de leginkább értő kezekben érvényesülnek ezek a klisésnek nevezhető elemek, azonnal képes felállítani hátunkon olyankor kevésbé férfiasságot sugárzó bundánkat. A 2004 óta aktív Ctulu zenekar is a mester műveinek bővöletében alkot és kezdőnek semmiképp sem nevezhetőek, még ha nem is sokszor fordultak meg eddig az oldal hasábjain. Fura ez, főleg annak tekintetében, hogy a zenekar nevét viselő új rémálom gyűjteményük már a negyedik nagylemezükként landolt a rajongók ósdi, szeánszok és áldozatok sokaságát maga mögött tudó asztalán… Az író munkásságának sokféle feldolgozása ugyanannyi féle hangulatot is képes volt már megidézni, születtek a metal berkein belül lassú, sötét kiadványok, aberrált, beteges lemezek és az okkultizmusban, mágiában fürdőző produkciók, vagy ezek bármilyen arányú keveréke. A Ctulu leginkább az okkultizmus és varázslat sötét világában lubickol szívesen és itt a lubickol kifejezés a legtalálóbb, mert többnyire gyors, energiától duzzadó zenéjükben az akcióban gazdag lidércnyomásokat elevenítik fel lelki szemeink előtt. Német zenekarként fura módon nem a hazájukban oly divatosnak mondható északi vonulatot követik, sokkal jobban emlékeztetnek a lengyel és görög bandák által kitaposott útra, ahol a lelki nyomor és kétségbeesés mellett igazán fontos szerepet kap a zeneiség is, amit a legegyszerűbb eszközök kreatív felhasználásával érnek el (Lucifer’s Child, újkori Rotting Christ, Plaga).
A kiadványon tehát viszonylag rövid, ámde ütős dalokat kapunk gyakori tempóváltásokkal, thrash-death metalos elemekkel, időnként kórusokkal megfűszerezve. A zenekar által 8 tételbe sűrített gonoszság, harag és kétségbeesés mindenesetre minőségi cucc.
A lemezt a Serce Krwawe nyitja meg, ami az egész produkció második leghosszabb dala 5 perc feletti idejével, de ez azért lehetséges, mert lassú, sötét és doomos kezdéssel bír. A dal egyre erősödik, izmosodik, míg végül úgy csapódnak az arcunkba a lassú részek után a gyors témák, mint a legóvatlanabb pillanatunkban meglepő gereblyenyél.
Miután magához „édesgetett” a Ctulu, bedob a mélyvízbe és hozzánk vágja a Treibjagd c. féktelen, thrash metalos süvöltését, ahol csorda módra, összekapaszkodva dalolhatunk együtt az ősi démonokhoz és Nagy Öregekhez. Ezek után jön az abszolút favoritom, a Totenhauswind, ami maga mögött hagyva a bőrnadrágot és a vánszorgást, kegyetlen black metal harmóniákkal és okkult hangulattal teszi helyére a dolgokat, mindemellett szinte ordítva kívánja, hogy megfelelő hangerővel adjuk meg neki a kellő tiszteletet. Hatalmas kontrasztot létrehozva követi a kissé hosszú címmel ellátott, ugyanolyan hosszú játékidővel rendelkező Rozgoryczona, Rozczarowana, Gotowa Na Wszystko, ami a fel-fel bukkanó tiszta kórusoknak és fekete mágiának köszönhetően szintén zseniális, méghozzá teljesen más eszközökkel, mint elődje. Ez a kettősség, változatosság az egész albumra jellemző és ezért könnyen fogyasztható, akárcsak az ismételten sebességhatárokat döngető Heerführer Der Herre. A zabolátlan black metal és nyersesség, a mély és dühös ének a Dammergung című dalra kissé visszavesz magából, hogy teret engedjen az ismeretlenből előmászó, hatalmas lénynek, melynek egyetlen szempilla rezegtetésétől városok válnak a földdel egyenlővé. Ebben a dalban gyakorlatilag minden erényét megvillantja a zenekar és újabb slágerrel örvendeztet meg minket. A mindössze 34 perces, mégis epikus hangvételű lemezt a Von Mondeswächtern Und Menschverächtern és a Die Arkadaden Von R’lyeh régisulis black metalja zárja, semmivel sem lejjebb adva a színvonalból. Minden dalban van valami erős, magával ragadó rész, ami alapján könnyen el tudjuk őket különíteni, ezért aki egy dalt hallott, még nem ismeri igazán az egész lemezt, ami így nagyon gördülékeny, izgalmas tud maradni.
Eddig nem ismertem a zenekart, most azonban pár hallgatás után megalapozták bennem az elhatározást, hogy utánanézzek korábbi kiadványaiknak. Aki szereti az úgymond szórakoztató, könnyed, mégis nagyon hangulatos és dühös black metal tételeket, vagy a fent említett példaképeket, azok feltétlenül adjanak egy esélyt az új Ctulu lemeznek, hátha új kedvencet avathatnak. Egyetlen negatívumot tudok csak felhozni, de lehet ez is csak az én szememben tüske, a thrash metalos menetelések helyett, amik egyébként nagyon kevés időt kapnak, elviseltem volna mégtöbb vadulást. A kiadvány természetesen meghallgatható teljes egészében a zenekar bandcamp oldalán is.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.