A tradicionális black metalt egyszerre színes és nyers-száraz stíluselemekkel játszó fiatal orosz banda 2017-ben alakult, Szentpéterváron. A promóciós anyag joggal említi a régió rock/metal szempontból termékeny légkörét, hisz ezen a felületen is számos, a környékről származó zenekar került már bemutatásra. A képzett zenészekből álló négytagú csapat a megalakulását követő évre hozta ki debütáló rövid hanganyagát (Herald of Death), majd újabb egy éves próba- és élő előadások után 2019-ben vonult stúdióba a nagylemez rögzítésére. Az introval együtt kilenc dalt tartalmazó „hideg és sötét, progresszív megoldásokkal fűszerezett black/death metal” muzsikát „gonoszkás és fagyos dallamokkal” ízesítve „az emberiségre szabadítva létezésünket kísérti meg” – így lelkesíti a leendő hallgatót a kiadó/forgalmazó Petrichor/Hammerheart az LP 2021. februári megjelentetésekor. A rajongás nem alaptalan, mert a Mgła, Behemoth, Watain és Belphegor rajongóknak ajánlott zene tiszta, erőteljes hangzása, a dalok koncepciója meggyőzően ötvözi nem csak az említett csapatok zenei világát. A dalszerző(k) emellett a gyökerekig nyúl(nak) a Bathory és a Death által megalkotni kezdett, eltérővé vált, majd azóta is sokszor összeolvadó két stílus jellemző zenei jegyeit alkalmazva.
A kvartett felállása a CD-n és kazettán hozzáférhető lemezen: Neil Gurbonov – gitár, Dmitry Bodnar – gitár és ének, Pavel Kurakin – basszus és háttérének, míg a dobos nem csak a fényképen, de a videofelvételeiken is árnyékba (és kapucniba) burkolózik – a Fémforgácsnak azonban Neil elárulta a lemezkészítés idejére csatlakozott ütős nevét: Pavel Mosin. A dalok szövegét Nil, míg a zenét Dmitry jegyzi. A hangulatában már-már konceptalbum benyomását keltő album egy másfél perces, sejtelmes és félelmetes filmzene-szerű introval indul. Pontosan olyan nyugtalanító, mint maga a puritán, fametszet hatású fekete-fehér borító. A tételben hallható, a kongó basszus felett alig három hangot cserélgető vibráló gitár hangulatfestése még többször visszatér a lemez további nyolc dalában. A Herald of Death c. nótával beinduló zene a tradicionális death/black stílusra épít, kiemelkedő (lazy) blast beatekkel, kötelező megtorpanásokkal és ritmusváltásokkal. A gyorsuló gitárokkal felvezetett tempóváltások alatt az egyébként egységes hangzásban jól elkülöníthetők a hangszerek, így a mély lábdob és a puffogó tamok is. Meglehet, hogy az eredendő floridai hangzás miatt nekem jóleső érzés hallani a Death – Scream Bloody Gore-ral megismert zene világát. Az inkább hörgő, mint vartyogó ének kántáló ritmust szolgáltat és stílusában is meglepően érthetőn, angolul artikulál. Persze a dalok felépítése a maga motívumainak négyegységes ismétlésével és variálásával – mondjuk úgy – időt enged a befogadásra.
De egyik dal sem játszik újra annyi dallamot, hogy azt elunjam, inkább építkezik, mialatt a hallgató is elképzelheti a folytatást. Így aztán amikor úgy érzem, jöhetne valami frissebb elképzelés, akkor – már a harmadik, Edoma című tételben – feltűnnek a skandináv black metal elemei. Pergő dobok felett erős, méhraj szerű hangzás némiképp disszonáns dallammal. A nyugtalanító hangzású zene egyszerre ismerőssé válik, majd ez a hangulat egy elidegenítő pillanattal megroppan az album emelkedő ívével együtt, a Depletion of Faith című tétel formájában.
Bármennyire is hallom, hogy szinte az egész lemez alapja egyetlen hangnem, pl. itt, a dalban megjelenő hirtelen zúzás, vagy tengeri morajlást utánzó fel-le hullámzó fő motívum kimondottan érdekessé teszik a zenét. Ennek a tételnek a közepén a zenei elemeket ismétlő instrumentális betétek helyett figyelemre méltó hangszeres szólóra is lelek, amit a csapat egyre duplázó tempóval zár le. Így fordulunk egy újabb death-nótából a thrashes hangzású, pattogós Last Hour-ba. Ez a leggyorsabb tétel a lemezen. A többször emlegetett két markáns stílus határain belül kalandozó album csúcspontja a Demons of Eternal Twilight, mely dal úgy hangzik, mintha orkok katonazenekara játszaná a Mordorból kimenetelő seregoszlop vonulása alatt. Az utolsó dal, a Permafrost lelassítja a tempót, egy kocogó szívverésének ütemével zárja a lemezt: a dal végére én is lefagytam.
A mélysötét tónusok hallgatása után szórakoztató élményben lehet része annak, aki megnéz pl. egy Edoma-kicsomagolás videot a banda csatornáján, a papírtokos CD-ről, pólóról, matricákról és a fellapozott bookletről. Felveszi a versenyt bármely más termék hasonló klipjével. Ha már az idén az országunk jelentős területén nem is volt igazi telünk, a szentpétervári fickók elhozzák a jeges hangulatot a hallgatónak.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.