Én csak ámulok és bámulok. Hogyan lehet ettől szerelembe esni? Bennem lehet a hiba...

Ha nem vigyázok még a végén rajongójuk leszek. Mekkora dallamokat harácsoltak össze és milyen egyszerűen előadva! Az ének valóban pocsék, a black-es részektől meg megszabadulhatnának már. A csúcspont egyértelműen a záró tétel!

Ez jobban megmelengetett, mint két kupica törköly. De mi köze a black metálhoz?

G. H. soha nem tudott hibázni. Miért pont most tenné? Nem igaz? De!

Nem elviselhetetlen, de csak annyira fogott meg, mint műszálas fehér zoknit a farmernadrág összemosáskor.

Nálam csak kispadosak. Túl egysíkú, nem elég izgalmas. Olyan magyar foci-szerű.

Bekúszott a dunyhám alá és kétvállra fektetett. Hagytam magam.

Az ilyen lemezek miatt járok inkább ide, mint az utca végi szeszbányába. Minden összetevője kincs!

Összezavarodtam tőle. Majdnem tejet tettem szóda helyett a borba. Kegyelem kettes.

Korrekt hetes.

Jól sikerült lemez ez egy patinás hordától. Ennyi minimum el is várható!

A 2009-es VI - Klagopsalmerre csodálatosan beérett a zenekar. Azóta tökéletes amit művelnek.

Finom és légies. Csemege, viszont nagy, kiemelendő momentumokra nem emlékszem. Lesz ez jobb is!

Ez a lélektelenségtől kongó konzervhangzás kemény...de legalább a zene sem váltja meg a világot. Nosztalgiához biztos jó valakinek(?)

Ezt szintén elég korlátolt anyagnak érzem. Viszont valószínűleg én változhattam és tolódott el az ízlésem másfelé, mert az Afterburner és még egy-két korábbi lemezük úgy rémlik betalált.

Jó ez, nekem tetszik. Különösen ahol megjelennek a törzsi, ethno hatások is. A kidolgozatlan, elnagyolt részek aránya viszont magasnak tűnik, és a hangszerek hangzása sem tűnik túl harmonikusnak egymáshoz képest.

Borzasztóan untam, mert egysíkú és vontatott. Szinte semmi ez. És még a vokalizálásból adódó plusz is totál hiányzik. Nagyon úgy fest hogy ez a stílus már csak az orosz meg ukrán bandáknak fekszik igazán, meg még egynémely kelet európai nemzetnek.

Metálzenekarokra haragudni én nem tudok, de ez totál kivülesik az érdeklődési körömön.

Tuti hogy nem hallgatom meg többször, de hogy nem egy átlag zene ez az biztos. Az élvezteti faktort hátraszorítván, más érdemeket előtérbe helyezvén kap 7 pontot.

Nincs magasan a léc a thrash metálban, de a Destruction legalább durván leveri.

Na igen, ez már tényleg DM, de úgy tűnik már ez sem az igazi a fülemnek. Valahogy elhaladtam majdnem minden mellett, amit régebben imádtam.

Akár nyúlás a The Ghastly Silence, akár nem, zseniális. Mindkettő. Mikor megmutattam egy nem mötálfan ismerősömnek, rögtön rávágta, hogy ez 28 days/weeks later theme song, én pedig bólogattam. De igazából lényegtelen. Az album pedig nálam tökéletes, minden percéért hálát adok az Úrnak.

Ingyenes! Innentől kezdve még a negatívumok is megszürkültek. De azért megvannak.

Ez olyan, hogy bármikor simán elhallgatom, de magamtól soha az életben nem vetemednék rá, mert nem okoz örömet. Ha megyek ismerőshöz, és ő benyom valami hasonlót, még élvezni is tudom, de... na érted.

ugyanaz, mint az Incantation komment, -1 pont, mert ott valahogy jobban össze volt pakolva a zúzás.

Nekem ők kimaradtak eddig... és ezek után is ki fognak.

Nem tudom ki hogy van vele, de nálam az előző albumuk viszonyítási alap lett. Nagyjából mindent ahhoz viszonyítok, ami doom. Ez viszont most nem jött össze. Azért majd még próbálkozom a későbbiekben.

Vannak pillanatai. Ennél többet nem mondhatok annyira hidegen hagyott.

Rövidtávon tényleg nincs vele baj, de aztán az ember legszívesebben élve temetné el... az első élőlényt, aki elé kerül. A rövidtáv meg nagyjából 10-15 percet jelent, viszont addig tényleg jó.

Maga műfaj nem nagyon mehet már 5 pont felé nálam, szóval ez normál értékelésben olyan 8,5 körül mozogna.

Jól átvertetek ezekkel a magas pontokkal, ez még a Sinisternél is szörnyűbb volt, a kegyelemdöfés egyértelműen az élvezhetetlen utolsó tétel. Ezekhez képest a Nile tényleg maga a megtestesült zsenialitás. Egyre inkább úgy érzem, hogy death nem az én műfajom.

Kétségtelenül hangulatos kis lemezecske, a szaxofonért alapból jár a plusz pont, no meg a sokak által hivatkozott The Ghastly Silence-ért is, ami szerintem feldolgozás és nem nyúlás. Viszont nem kiemelkedő, egyszerűen csak van. Amikor hallgatom, akkor éppen tetszik, de nem hiszem, hogy valaha is elő fogom még venni.

Nagyon jó zenei koncepció, engem némileg a Green Carnationre és a Porcupine Treere emlékeztettek a progos részek, ami alapból nem rossz kezdés. De azért van egy nagy hibája: nincsenek dalok, csak folyik az egész mű, ami pár perces részek váltakozásából áll. Ráadásul néha szerintem nincsenek is eléggé kidolgozva, hanem kapkodásnak tűnik, ahogy átmennek A-ból B-be. De ígéretes, remélhetőleg elkezdenek dalokban is gondolkodni.

Leginkább nem éreztem semmit, de voltak pozitív pillanatok. Azonban nem hagyott nyugodni a gondolat egy percre sem, hogy minden egyes dal minden egyes témáját már hallottam valahol. Gyakorlatilag a számírás is sablon szerint történhet. Megvan a kötelező ballada, kemény szám, bulizós szám, gyors szám, a lemez slágere és egy hosszabb epikus tétel is. Ha a stílus kedvelője lennék, biztosan tetszene.

Zzzzzzzzz....jajj bocsánat, szóval szinte nem emlékszem semmire, mert mielőtt halálra untam volna magam inkább szundítottam egy jót, erre tökéletes volt az énekes egysíkú dörmögő hangja, és a százszor hallott riffek-szólók tömkelege. Lehet még egyszer lenyomom és alszok még egy kicsit...zzzzzzzzzz

7-et akartam adni, de a nosztalgia miatt feljavítottam. Az biztos, hogy jó lemez, és bár az újdonság varázsa már eltűnt, de szinte ugyanaz a hangulat, mint a 2002-es Unusualon, ami valjuk be önmagában nagy erény. A lemez vége valóban nagyon erősre sikeredett, a záró tétel simán a banda legjobb dalai között van. Örülök, hogy reaktiválták magukat.

Nem egy nagy eresztés, viszont nagyon hangulatos. A szólok néhol számomra a Paradise Lostot, a szavalás pedig My Dying Bride-ot és korai Anathemat idézték, szóval dobogott a szívem rendesen. Az utsó szám pedig egészen kiváló volt. Viszont én már nem tudom ezeket a zenéket nagyra értékelni a régi nagyok mellett, úgyhogy maradjunk egy erős közepesnél.

Látom még senki nem mert neki esni, úgyhogy elkezdem. Ez a zene mindent egyesít, amit a metál zenében utálni lehet: galopp tempók, gitármaszturbálás, fantasy szövegvilág, giccses folkos dallamok, sörözős ír zenei motívumok, feleslegesen hosszú dalok, ja és a totálisan céltalan hörgés. Meghallgatni lehet, de nem érdemes.

Jól teszi, aki óvatosan közelít ehhez a fenevadhoz, mert bizony nem könnyű hallgatnivaló. Nem hallottam tőlük korábban semmit, csak annyit tudtam róluk, hogy ez egy vicc zenekar (ilyen névvel és számcímekkel mi más is lehetne), ahol fő cél a totális káosz előidézése. Szerintem ez egy elég jó lemez lenne, ha azt a néhány felesleges tétel, lenyisszantanák (pl. amikor több percen át a gitárhangolást, vagy az erősítő ki-be kapcsolását hallgatjuk). Viszont van rajta legalább 6 olyan nóta, amit bármikor elő tudok majd kapni, mert jól esik. Ja, és sztem a Dillinger semmi ehhez képest, nem is szerettem őket soha:)

Fuckyeah bunkósbot thrash a javából! Ezeknek a riffeknek nem tudok ellenállni, akárhányszor is eljátszották már őket, a harmadik befelezett témánál pedig gyakorlatilag lefejeltem a billentyűzetemet akkora headbanget akartam nyomni. Szóval úgy látszik van olyan középszerűség, ami még engem is meg tud hatni.

Nem nagyon tudok mit hozzá fűzni.Szerintem különösen jó anyag.

Vártam ezt a lemezt, megjött, csalódtam.Nagyon sok rajta a kellemes langyos dallam, de idővel rájöttem hogy ez egy kurva jó album, csak nem kell figyelembe venni a zenekar nevet, és máris egy kiváló albummá válik.

Lassan értbe ez a lemez de végül nagyon bejött.Eszméletlen jó hangulata van.Vannak hiányosságok és itt-ott az ének hang kicsit fura, de végül is elégedett vagyok.

Ez számomra semmi értékkel nem bír, van haverom aki imája őket, de hogy miért...?? azt nem tudom.

Nem mondom hogy ők a nagy kedvenceim, viszont mindenképp ajánlom mindenkinek aki ezt a fajta zenét kedveli.Old school death, minden előnyével és hátrányával.Vagy 30szor lement mióta megvan,de nem bírtam megunni.

Soha nem hallottam róluk eddig, eztán sem fog érdekelni mit csinálnak.Ennél jobban nem fejtem ki a véleményemet mert akkor megint sértődés lavina lenne.

Annyira azért nem vágom magam hanyatt mint páran, de aláírom hogy ez egy frankó album.Unalmasnak nem mondanám semmiképp,ez egy ilyen lassú műfaj, valóban egyre inkább úgy tűnik hogy az oroszoknak van ehhez komoly tehetsége, de én ezt az albumot is elrakom a rendszeresen fogom hallgatni polcra.

Műfajukon belül nem rossz, sőt, jó pár Mesemetalt hallottam már ami sokkal szarabb volt.Igazából annyi az össz problémám velük hogy ez a műfaj szerintem filmek és mesék alatt hangulatos , de magamtól ilyet sosenemse hallgatok.Szóval jó indulat is van a pontszámban. óóó, igen és annak ellenére hogy imádom a hörgést ,ennek az albumnak nem tett jót.

Szeretem a káoszt, a brutalitást, a látszólag értelmetlen zaj keltést is szívesen hallgatom.Ha van mire vissza emlékezni és késztetést érzek arra hogy újra hallgassam.Mivel rengeteg időm volt a napokban lement 4szer végig meg kb 2er félig.Nem érzek késztetést arra hogy újból meghallgassam.

Hát, tény hogy a Trash metálból ki lehet nőni.Ettől független néha nap határozottan jól esik.Ez szerintem egy jól sikerült lemez, csak ma már kevésbé mozgat ez a vonal.Ezért a "kevés" pont.

Minőségi death, de nálam is csordultig van már a padlás is vele. Régen nagykanállal faltam, ma már szükség van némi pluszra, hogy valami rendesen eltaláljon.

Eddig csak a V-Halmstad lemezt hallottam tőlük, amit többen ajánlottak, de nem talált be igazán. Itt viszont minden van, amivel lehet kényeztetni a hallgatót. The Ghastly Silence milyen hangulatos már??? Eddig nagyon bejött ez a kör...

Egy ideje rendszeres karbantartója hallójárataimnak. Kicsit nehezen emészthető, talán lehetett volna rövidebb, de első albumnak...tökéletes.

Én mindenevő vagyok élőhangszeres zenék tekintetében...lásd fúziós zenéket imádom, klasszikus hard rockot és prog rockot, metál szinte minden torzszülött gyermekét stb...viszont egy kitétel van: a cucc minőségi legyen. Ez a lemez számomra nem az. Annyira giccs és középszer, amennyire lehet. Néhol emlékezet egy-két neo prog zenekarra, de egy másodvonalbeli ukrán vagy mit tudom én milyen neo prog zenekarban több ötlet és kreativitás rejlik. Van pár hangzatos dallam, aztán ennyi.

Mennyire újdonság, azt ráhagyom a fő ítészekre, én csak élvezem. A Legacy Of Ashes nagyon elment mellettem, itt viszont van miért szeretni őket.

No "kultikus" debüt lemez meghallgatva, ehhez képest valóban jobb, legalább 6.5 lenne. Kiváló ötleteket rejt, de nincs beértve, ahogy a bandával készült interjúban is megjelenik, maguknak zenélnek.

20 éve nálam ők a death/doom koronázatlan királyai. Kicsit hosszúnak tartom a lemezt, de végig minőségi zenét kapunk. Bambuljunk a hajnali szürkületbe, vagy csak húzzuk el a függönyöket és utazzunk velük ismét. Elfogulatlanságot ne várjon senki, ugyanis egyik kedvenc zenekarom tett le az asztalra egy újabb kedvencet.

Minden szempontból átlagos, minőségi folk metal, a csúf logóért viszont büntetni kellene.8-ról kezdenek, az album vége felé 4-5 pontig süllyednek (unalmas lesz), így legyen 6. Falkenbach lemezeket szívesebben hallgatom.

Bár nálam a Dillinger az adu, attól még vevő vagyok erre is. Ezt a kavalkádot csak nagyon jó dalokkal lehet eladni nekem, ez most csak részben történt meg.

Ugyan az elmúlt hetekben többször elővettem kisebb-rövidebb időre, attól még átlagos marad. Annak jó, ami: vérbeli thrash metal. Régóta tolják ezt a szekeret, viszonylag megbízható színvonalon, de a 2000-es The Antichrist albumuk azért jóval erősebb szerintem.

Ledarálták a fejem, de nem emlékszem rá, hogy mikor! :-)

Az előző lemezükre is 8-ast adtam, erre sem adhatok kevesebbet! :-)

Pistike, azé az látszik, hogy egy nő van rajta! :-) A zene az hangulatos, tetszik.

Jó kis hard rock lemez, de nem több.

Ez nagyon átlagos lemez egy ilyen nagy nevű brigádtól!

Jó kis magyar rock lemez, de nem több. :-)

A hörgésben érzek hiányosságokat, de egyébként brutálisan jó lemez!

Jó kis sz. folk metal lemez, de nem több. :-)

Az instrumentális Paul Bunyan And The Blue Ox című track odabasz, de akad még egy-két jó téma a lemezen! Nem fogom állandóan ezt hallgatni, de az első ütés jól esett! :-D

Az öreg thrash-erek tudnak még darálni, csak nem nekem.

A zene egész jó, de ez az agyon erőltetett ének egyáltalán nem tetszik. A végén már csak nevetni tudtam rajta. Csak a zene miatt 7.

Egyszer kemény, mint a fagyott kutya lába, másszor meg olyan, mint a vaj a forró sütőn. Ezen nem igazodok ki.

Nem értem mit esztek ezen. Én nem hallottam benne semmi különöset. Lehet, hogy bennem van a hiba?

Csak egy picit keményebb zenével, és egy picit keményebb énekkel nagyon is jó album lenne. De így egy kicsit csöpögős. A Malmsteen-es szólók engem is idegesítenek.

Detto Incantation.Bár a zene inkáb Szepus.

Ez nagyon szürke. Néha elcsíptem egy jó riffet, de csak ennyi.

Szépnek tényleg szép és hangulatos is de csak két számig, utána már unalmas.

4

Keményen idegesítő. Idegesítően kemény.

Ez olyan, mint egy gyorsvonat: csak megy és nem áll meg senki kedvéért. Ezért nem is annyira élvezhető. Jó lett volna bele pár középtempós dal egy pici dallammal. De azért mégis csak trash.

Nem változtattak sokat a dolgokon, de nem is kell. Szóval aki ismeri a zenekart, az tudja, mire számíthat.

Távol áll a sötétség újradefiniálásától, arra szerintem a Xasthur volt képes fénykorában, viszont egy igen tisztességes Shining anyag, ami önmagában egyáltalán nem egy rossz dolog.

Igaz, amit ők maguk állítanak: "Hard-To-Classify Heavy Music With Plenty of Contrast". Ez valami elképesztően jól sikerült zene. Ráadás, hogy legálisan tölthető ingyen, és az igazi lemezes kiadás is teljesen Baráti Áron. Nekem tetszik a borító.

Ha ezt hívják Melodic Hard Rock - nak, akkor az nekem nagyon nem kell.

Vártam ezt a lemezt nagyon a megjelenés előtt és hát olyan is lett, mint vártam, minőségi old school death metal cucc. A bónusz feldolgozások is nagyon jók.

Kicsit Soundgarden, kicsit savanyú, de a mienk.

Igazán hangulatos doom death anyag, számomra olyan szinten visszahozta a 90-es évek hangulatát, hogy majdnem suliba mentem a múlt héten, miközben ez szólt a fülembe. A viccet félretéve, akkor még ez nagy újdonság volt, viszont számomra bír olyan értékkel ez a fajta zene, hogy több, mint egy évtizeddel később is megérjen egy kilencest. Update: mostanság annyit hallgatom és annyira tetszik, hogy tíz lett belőle.

A banderaaz által felsorolt tényezők közül én csak a gitármaszturbálást és a sörözős motívumokat utálom, feleslegesen hosszúnak csak abban az esetben tartok dalokat, ha azok nem jók és hát itt sajnos ez a helyzet. Mondjuk az indítás tetszett, de a kocsmafolkos részek nagyon sokat rontottak a helyzeten. Voltak benne nagyon jó részek is, de egyértelműen több a gázos elem. Azt nem tudom, hogy egy bostoni banda mennyire tudja ezt a fajta zenét hitelesen nyomni, de ez most nem jött össze. Az új Ensiferumnál mondjuk jobb.

Intenzív, de számomra itt be is fejeződött a pozitív tulajdonságok listája. Komolyan megerőltető volt a végighallgatása. Úgy látszik, ez nem az én műfajom.

Ez az a fajta zene, ami mindig tetszett és tetszik is, de soha nem tudtam megkülönböztetni a lemezeket. Ezt is meghallgattam már párszor korábban, munka közben tökéletes, de felidézni nem tudok belőle sokat.

Hát igen, ez már jobb, mint a múlt heti katyvasz, de egyre inkább úgy érzem, hogy a tiszta (nem eklektikus) zenei műfajok már egyre kevesebb kielégülést jelentenek számomra. Különösen a thrash és a death metal ilyenek. Mint kiderült, a klasszikus doom meg soha nem is hatott meg (illetve amióta tudom mi a klasszikus doom). Blackből nem létezik tiszta műfaj, így az még fut bőven... De ez mindegy most. Becsületesen összerakott lemez ez, apróbb izgalmakkal. Összefoglalva... pár éve még lehet, hogy leseggeltem volna tőle, de ma már nem. Ha az egész olyan lenne, mint az utolsó dal, nálam is közelítene a tízhez.

A nagyon biztató kezdés után a színvonal közel meg is maradt. Ideje lesz megismerni a korábbi anyagaikat is. Jó ötlet volt nem kihagyni a kört. A második dal témája viszont NAGYON hajaz a 28 nap múlva című horrorfilm betétdalára. Kicsit zavart. A minőség viszont vitathatatlan. Hallak Peta, ne aggódj! :-D Én meg arabul tanultam egy időben... Feladtam... vagy jegelem, mert nagyon nehéz.

Tökéletes ... Viribus! az "atmoszférikus black/doom/egyéb" jelzőt úgy rövidítik, hogy "post" :-D Ez az, amit csak egyben érdemes hallgatni. Azt hiszem, ismét átgondolom az idei ranglistámat. De hogy tetszhet ez neked Bahon??? Nem sok az a kilenc pont? :-)

Üres. Szinte egyetlen izgalmas pontja sem volt. Az ilyen típusú szólógitározással meg halálra lehet idegesíteni.

Voltak benne hosszabb, mint jó részek. Voltak benne olyan részek, amiket trancsírrá vert a dobos (ööö... a trigger). A gitártémák tetszettek legjobban, pedig azok sem annyira változatosak. A hörgés borzasztóan unalmas. Azért rossznak nem rossz. Olckúlnak kicsit nyú. De azé még ol is.

A végére kezdett tetszeni egy kicsit. Nem nagyon... De. Egyre inkább... Az időnként hamis ének ad neki, egy egészen különös savanyú ízt. A lemez vége sokkal erősebb, mint a kezdés. Lépcsőzetesen egyre jobb dalok jöttek. A basszusgitáros munkája példaértékű.

Tényleg rettenetesen unalmas. És számomra fantáziátlan. Témák egymás után, melyek sajnos végig az ingerküszöböm alatt hullámoznak.

Fémzenei játszótér. Fémzenét pedig csak komolyan vagy tébolyultan. De ne viccesen, mókásan...

Úgy voltam, hogy megyek inkább Voice-et nézni egy kanna borral, de fenntartotta az érdeklődésemet. Még nem értem vele végig (mert elkezdődött a Voice a borral). Holnap rendesen lehallgatom. A pontszám őrült táncot jár... Holnap van... Aha... Fülessel kinyílt ez a "zene". Egyedül ami zavar, az a nyolchúros gitár. Általában nem szoktam csípni, mivel hangolásban a basszusgitár tartományaiba megy le, én pedig szeretem, ha a basszus és a gitár kettéválik. Még az sem zavar, hogy a Meshuggah-ra kattan ez az egész, mivel annál jobb (a mai Meshuggah-t alapul véve). Ami viszont nagyon tetszett az az, hogy a nagy káosz közepette időnként fellelhető dallamok zsigeri erővel hatottak (épp a ritkaságuk miatt). No meg a szintetizátoros részek... Egy furcsa, kietlen világ ez... Egy cseppet sem emberi.

Név ide-oda, ez nekem csak egy átlagosan ütős thrash lemez. Amit a Vektor művel ebben a műfajban, az azért jobban tud tetszeni. A thrash a riffről, a ritmusgitárról szól, és itt vannak finom ritmikai megoldások e nemes hangszeren. Muszáj értékelnem.

A régi vágású death metal nem tartozik a kedvenc stílusaim közé. Zeneileg még találtam is a lemezen tetszetős részeket, de ez az egysíkú vokalizálás már-már kriminális!

Szerintem nem pocsék az ének. Csak szokni kell, viszont ha ráérez az ember, szinte már vágyik a megnyomott "rrrr" betűkre! :) Zeneileg meg pazar a lemez, a gitárszólók továbbra is élményszámba menőek.

Ezúttal nem zavar, hogy nem túl dalközpontú az album, mert a hangulat, és a nagyszerű ötletek, váltások miatt végig élvezetes, izgalmas a cucc!

Vannak rajta töltelékdalok, de nagyon erős nóták is. Meg csak simán jók. AOR rajongók zabálni fogják!

Nahhh... még egy odckúl detmetál... Ez már túl sok a jóból! :D

Lásd kritika!

A szépsége miatt ennél kevesebbet nem adhatok rá, viszont annyira várnék tőlük minőségi férfi tiszta éneket is!

Meghallgattam kétszer, és nem esett rosszul! Viszont egy hangra sem emlékszem belőle...

A Dillingert se lehet bármikor felrakni, ezt meg pláne! A fogós, megjegyezhető momentumok, dallamok, refrének, stb. nagyon hiányoznak innen.

Ha thrash-t akarok hallgatni nem ezt a lemezt, és nem ezt a bandát választom...

A többséggel ellentétben én úgy gondolom, hogy a Sinister új lemeze egy diadalmenet ehhez képest. Gyakorlatilag ki sem tudnék számomra értékelhető momentumot emelni. Kisebb csoda, hogy végighallgattam.

Sokat változott ám az egykori suicid black metál irányzék. Kiváló hangszerelés, hangulat,(Opeth ízű) progresszív és avantgarde elemekből építkezve. Nem állítom, hogy mindent csont nélkül sikerült befogadnom, de pl. a 'The Ghastly Silence', 'Hail Darkness Hail', vagy a záró 'For the God Below' csúcsszuper lett! A kör legjobbja

Kacskaringós utazás ez, jó és kevésbé jó aszfalttal burkolt utakon. A leginkább az instrumentális részek és az atmoszféra ragadtak meg, a hangzással viszont nem vagyok kibékülve, és lehetne kicsit dalcentrikusabb is az egész. Kemény dió, többszöri hallgatást, elmélyülést igényel.

Teljesen korrekt, ragadós dallamokkal felvértezett, könnyed, kis rock zene. Tudni kell helyén kezelni. Sajnos vannak gyengébb pillanatai is (főleg a második felében a korongnak), ezért nem tudok több pontot adni.(Arabian Knights, Raven's Eye volt a két favorit nóta).

Nem lenne jogos, ha legyintenék az egészre, mert sok jó riff, arctépő szóló, és megoldás vonult fel ebben a 11 csapásban. Sajnos a stílusjegynek számító egysíkú hörgés és szünet nélküli darálás engem is felőröl hosszabb-rövidebb távon.

Gyenge közepes. Minden tekintetben. A vokál pedig jócskán elvesz még mindebből.

Hangulat ide, hangulat oda, monoton és unalmas muzsika; embertelen hosszal. Voltak benne izgalmasabb percek, mint pl. A Fathers Providence, de magamtól biztosan nem vetemednék arra, hogy ilyen lemezzel töltsek órákat.

Kommersz, de a sok darálás között nagyon üdítően hatott. A baj, hogy nem elég karakteres és kevés az igazán jó szerzemény. A nyitó 'Suncatcher' kapcsán beindult lelkesedés jócskán lecsengett a végére.

Ha azt írnám, hogy rohadtul idegesítő zajkavalkád, alulbecsülném a bandában rejlő potenciálokat.

Trash metál, ahogy nem szeretem. Riffhalmaz dalok és értékelhető vokál nélkül. Egyetlen kivétel erősíti a szabályt: a 'To Dust you will decay' miatt +0,5 pont.

Én is beállok a sorba! :) Semmi cicoma, agyontechnikázás (bár én díjazom néha azt is, lásd előző kör), csak töményen kapjuk az arcunkba a súlyos, de annál izgalmasabb, sőt a stílus keretein belül "megengedett" lehető legváltozatosabb témákat.

Az utóbbi egy hónapban kaptam rá a Shiningre, a IV. lemeztől kezdve mindegyik óriási! Ha sorban hallgatja meg az ember ezeket a műveket, látványos a folyamatos, apróbb változás, fejlődés albumról-albumra. Van akinek nem jön ez be, hogy már nem "tiszta" black metalt játszanak (hallod ezt Naga? :P). Szerintem a Redefining Darkness is kellően depresszív, elborult lett. Lehetnék elfogult is, de elfogultság nélkül kijelenthetem: számomra - ha nem történik nagy meglepetés, pl új Blutmond, amit még nem hallottam - az Év lemeze! De minimum dobogós. Külön kiemelném a The Ghastly Silence-t: Shining-ben trombita, és milyen jól megoldották már! Szeretem a svéd nyelvet és hangzását is, rövid ideig tanultam is. (Igaz ezen a lemezen 50%-ban angolul vannak a szövegek már.)

Mindahányszor végighallgattam, kivétel nélkül kellemes utazásban volt részem, és mindig nyújt valami újat. Már csak azon agyaltam, tényleg megérdemli-e ez is a 10-est, a válasz egyértelműen IGEN! (...és nem én lettem ennyire jóindulatú, hanem ez tényleg erős kör lett, ha valami jó, az jó!)

El lehet hallgatni, de nem az én világom.

Akarva -nem akarva összehasonlítva az Incantation-nel, az I betűs valamivel jobban fel van építve, de erős lemez ez is! Meghallgattam még egyszer, és rájöttem sok az a 9 pont.

Jól esett mert magyar, a zene eléggé közepes.

Csodaszép zene, teljesen a hatása alatt vagyok! Alapvetően persze kell hogy kedvelje az ember a hörgős éneket. Ha ez megvan - és én pedig úgy vagyok vele - hogy a gyönyörű gitárdallamokat még jobban kiemeli az extrém vokál, ahogy az ellentétek erősítik egymást. Mint ahogy sok más doom/death-ben, csak ezt már régóta le akartam írni itt is. Óriási hangulata van a zenének, sokat dobnak rajta az akusztikus betétek, csipetnyi szintetizátor/zongora, néhol szavalások, üvöltések, persze a domináns mély hörgés mellett.

Ebben a műfajban találni kiemelkedőbbet is, de kellemes hallgatni való ez is.

Ebben van káosz, azt biztos! Dillingernek is vannak jó pillanatai, itt is találtam tetszetős dolgokat is, bár ez az utóbbi még extrémebb. Egyben képtelen voltam végighallgatni, kisebb adagokban tanácsos vele próbálkozni. Az 50%-át tudtam valamennyire így élvezni, a többi felesleg, katyvasz, stb. Utólag levonok még 1 pontot, mivel egy olyan lemezt, amit képtelenség egyben megemészteni, nem érdemli meg a közepeseknek járó értékelést.

Volt egy nagyon rövid korszakom, hogy faltam a thrash metalt, de régóta abszolút hidegen hagy a stílus (1-2 kedvencet leszámítva - A Destruction nincs köztük!) Semmi kiugró téma, de végül is elhallgattam, egyáltalán nem rossz ez, el is várható egy ekkora névtől. Magamtól biztos nem fogom többet hallgatni!

Ezt nevezik death metálnak. Még nem döntöttem el, hogy ez vagy a Nile lemeze lesz-e az év death metál albuma, de hacsak valami rendkívüli nem történik, az első 2 helyen ezek fognak osztozni. :-)

Eleinte kissé furcsa volt a sok "finomság" egy Shining lemezen, de a zenébe nem nagyon lehet belekötni.

Nagyszerű muzsika vitathatatlanul (azt azért valaki elmagyarázhatná, hogy az amúgy felettébb ocsmány borító mit ábrázol, mert semmi nem jut eszembe róla, azon kívül, hogy baromi ronda. :-D De a lemez értékéből nálam ez nem von le semmit.)

Nagyon nem mozgat meg, de azért el lehet hallgatni; mindenképpen nagyobb élmény, mint a forduló néhány másik versenyzője. :-)

Ez is teljesen rendben van, de azért nálam nem éri el az Incantation szintjét, egysíkúbb annál.

Az egész nagyon egysíkú, az ének meg borzalmas.

Megértem, ha valakinek unalmas, de én élvezni tudom az ilyesmit. A Saturnus pedig az egyik legjobb képviselője a stílusnak.

Hallgatható zene, kellemes és gáz dolgokkal, emlékezetes momentumok nélkül. Komolyan venni nem érdemes.

Borzasztó. A Dillingert se bírtam elviselni soha, ez is csak heves fejfájás kiváltására alkalmas.

Egy újabb egy lendülettel végigtekert, halál unalmas tucat thrash lemez. Kösz, nem.

A DEATH METAL!

Még mindig az ének miatt ostorozom őket, mert amúgy a zene nagyon ott van. A dallamos részek rendben vannak, de az extrém ének nem jön be. Bátran tágítják azokat a zenei határokat, amelyek amúgy sem a popularitás irányába mutatnak. Kalapemelés és gratuláció.

Tizenegy. Az idei év legjobb debütalbuma! Ez a barcelonai atmoszférikus black/doom/egyéb zenekar olyan izgalmas és hangulatos első lemezt hozott ki, hogy leesett az állam. Hallgassátok akár az utazós, futurisztikus Last of Light-ot, akár a progresszív black/death Cinnamon Ballst és csodálkozzatok. Remekmű!

Autóba tökéletes és nem dödög a család sem...Egyébként meg ártalmatlan rockzene furcsa dobhangzással, többé kevésbé korrekt dalokkal.

Mind a legjobb vörösbor....ahogy öregszik, úgy lesz egyre finomabb, tartalmasabb.

Készültem rá, mondom, ez biztosan jó lesz....aztán elment mellettem, mint az 5.50-es piros...a szele sem csapott meg.

Betáraztam a tartósan marad mappába...

Csak nagyon kis ideig volt szórakoztató....aztán jött a másnapos fejfájás érzése.

30 éve tolják a thrasht kisebb nagyobb megszakításokkal nem is rosszul. A kitartást most is értékelem, bár már akkora eufóriát nem érzek. (A Live Without Sense koncertlemez régen nagy kedvencem volt.) Semmi baj nincs vele, de nem vagyok már "huszonegypár" éves...