Rongyosra nem fogom hallgatni, de csak azért, mert sokat éltem vidéken és nem fejlődött ki az ízlésem. (Kicsit felhasználtam egy nagyszerű magyar filmet.)

A nagyon szimpatikus csapat ügyesen mozog a Cseh Tamás által hátrahagyott űrben. Biztató kezdet! Lesz még ennél változatosabb is!

Sokkoló lemez, csak az a baj, hogy nem a zene érte el ezt a hatást.

Első lemez ide vagy oda, nekem kicsit rozsdásnak tűnik, hiába csillog. Talán ezért is nem szerepel i-betű a nevük előtt.

Milliók halnak meg naponta kínok közt, még ennél is többen születnek eközben nyomorra kárhoztatva, rettenthetetlen civilizációnk saját tudásába hal bele a szemünk láttára, talán az egész szénalapú létforma sírját ássuk tagadva mindezt. Mindeközben a Bell Witch úgy dönt, hogy nem csinál semmit. Sajnos sikerrel végzik eme ténykedésüket. Vagy én vagyok megint töksüket.

Az év legtöbbet hallgatott lemeze! De fokozom, a világ három legjobb lemezének egyike!!! (Valószínűleg az oldalon csak nálam, de nem zavar.) A bővebb indoklásért pedig tessék megtekinteni a lemezkritikát! ;)

Nem bántam volna, ha csak feleennyi időre tudják kibérelni a stúdiót a lemez rögzítésekor.

Érdekes, én pont a záró három dal miatt hallgattam meg újból az egészet. Dögivel található benne zsíros falat, mégis valahogy diétás lett az összkép. Még szerintem megrágicsálom párszor.

Kotlottam, kotlottam... de csak nem bújt ki semmi a tojásból. Viszont nem is zavart.

Angyalibb, mint a Morbid, és ezzel párhuzamosan stílusosan Nílusos. Csak túl sok a jóból. Akarom mondani a rosszból...

A közelgő ünnepek miatt próbálom ezt a kört lenyomni mihamarabb... Semmi érdekeset nem találtam törpéék zenéjében, elég hangulattalan is volt. Ujjgyakorlat, iparosmunka.

Én is csak azt tudom mondani, hogy az előző lemezük fergeteges volt, és minden túlzás nélkül ott van az új évezred legfontosabb alkotásai között. Nyilván ilyen elvárások közepette csak megbukni tudott a The Revolution is Dead, hisz az egyszeri csodák ritkán megismételhetőek, de azért sok zenekar örülnek ha 'csak' ennek az új lemeznek a szintjét hoznák...

Nekem kezdenek a svéd bandák már egy kicsit unalmasak lenni...Nincs mibe belekötni igazán, mégsem tudott túl érdekfeszítő lenni a zene.

Szolid bemutatkozás. Az biztos hogy közkedvelt vagy népszerű csapat nem szeretne lenni a Bell Witch ilyen morózus zenével...

Ez rémes, borzasztó...műprogresszió felsőfokon.

Én most ellenforradalmárkodom egy picit és azt mondom, ez egy kiváló anyag...

Keveslem a zenekar eszköztárát. Másrészt talán félórányi valódi téma ha van a lemezen, túl sok a jellegtelen momentum.

Számomra ez a műfaj semmit nem jelent, nem is hallgatok meg semmilyen releváns albumot, mégis most egy igen érdekes és figyelmet lekötő albummal kerültem szembe. Életemben nem hallgattam még Deftonest, nincs is rá affinitásom hogy a régebbi dolgaikkal megismerkedjek, ám hogy gond nélkül be tudok most vésni egy jó pontszámot a Koi No Yokan-ra, az biztos!

Hiába bírom a death metált, Redrum véleménye felé hajlok.

Nincs mit mondanom, csak a szokásos doom kórságok, amiket az én gyomrom ritkán vesz be.

Az egyetlen probléma, hogy nagyon kedvfüggő a dolog. A magyar dalszövegek a sírba tudnak kergetni, de itt nem volt vele problémám. Napi 1-2 számot meghallgatok, de hosszútávon nem érzem életképesnek.

Most még csak kilenc, de a hangulata olyan hatással van rám, amit nem gondoltam volna első hallgatás után. Balszerencséjére a kör végére hagytam, így nem fejlődhet fel szép kerek tíz pontossá.

A következő fog igazán ütni, már látom. Ez is jóra sikeredett, de mintha hiányozna belőle a só.

Ez már pont átlépi azt a határt, ahol azok az állatfajták legelésznek, amik nem férnek bele a világomba. Ha csak egy fokkal lassabb lenne... akkor nem tudom mit vágtam volna a monitorhoz, de nagyon nem tett volna jót a pénztárcámnak.

Kevesebb power, több progos művészbuzulás, és lehetünk többek is, mint barátok.

Lehetne töményebb, és nem ilyen rétestészta.

Azt hiszem nyertek. Egy új rendszeres hallgatót minimum, de az év albuma díjat nem valószínű. :D

Már párszor megvolt, de pihenő állapotba került, aztán 2-3 hónap múlva újult erővel előkapom.

Rég nem hallottam ilyen jó szimpla death cuccot. És még így is csak ennyit ér.

Inkább vándorolnék én is a Holdra azzal a kinövéses állattal, mint hogy ezt még egyszer meghallgassam. Az első számnál még annyira rossz volt az ének, hogy biztos voltam benne, hogy végig se fogom tudni hallgatni, aztán sikerült pozitívumokat felfedezni, de a helyzetet már nem mentette meg.

Alapvetően szimpatikus próbálkozás, Balázs hangját is szeretem itt is, máshol is, de a magyar folkos vonallal akkor is ki lehet kergetni a világból, így ennél többet nem tudok adni.

.. mert az előző valamivel tízesebb volt.

Az ének terén boymester-rel tökéletesen egyet értek, nekem a zene is elég erőltetettnek tűnik, amiben nagy szerepe van a majdnem folyamatosan jelen lévő igengagyi szintifüggönyöknek.

Zeneileg nem mondanám, hogy az én világom, ugyanakkor van benne valami több, olyan mélységeket szólít meg, amit elég kevés zenekar tud, összességében eléggé magába fordítja az embert, ha enged neki. És király a borító.

Kellemes hallgatnivaló, nem ragadt magával vagy ilyesmi, csak élveztem, hogy semmi nem zavar.

Talán meg tudna maradni semlegesnek, de ahogy szól, abban van valami annyira zavaróan üres és műanyag, hogy mindenem tiltakozik. Persze lehet a készülékemben van hiba..

Szerethető, változatos zene. Néha volt az a halovány sejtelmem, hogy annak ellenére, hogy olyan végtelenül sok eredetiség nincs ezekben a témákban, csak el/beadják az embernek az egzotikus témákkal a lemezt, ugyanakkor meg miért ne. Csak azért a jóból is megárt a sok.

Mindig is megmaradt köztem és a Deftones zenéje közt a pár lépés távolság, legfeljebb néha egy-egy pillanatukban lett az kisebb, de ezek a pillanatok nem az új lemezen vannak.

Totál egyetértek mindenkivel. Azokkal is, akik ezt szeretik és tetszik nekik, meg azokkal is, akik nem, így teljesen semlegesnek találják az egészet. Mert nem kevesebb, mint más hasonló lemezek, csak épp nem is több. Én konkrétan azoknál az egy perc körüli tételeknél éledtem fel egy kicsit, hogy most mi van, bár egyre kevésbé értem a death metalba ágyazott szép kis gitáros vagy zongorás tételek értelmét.

Leszámítva a dalok hosszúságát, inkább tetszett ez a lemez, mint nem. Viszont ez már önmagában letöltendő szabadságvesztés nálam, úgyhogy itt el is véreztek. Alapvetően nem volt idegesítő, a zenészek ügyesek, az énekes nem hamis, ugyan sok emlékezetes téma nincsen, de valahogy egyben van az egész. Szóval háttérzörejnek okés.

Jó kis zene, én azért több dobot szívesen hallanék, meg még ennél is színesebb hangszerelés is jól állna a produkciónak. Ezt leszámítva, akusztikus merengős zenében megállja a helyét, némileg egysíkú az egész, no de ez a műfaj amúgy sem a villantásokról híres.

Annyira nem különleges, mint ahogy számítottam a felvezető kommentek után, bár valóban felettébb izgalmas bandával van dolgunk. A lemez hangulata első osztályú, a témák is színesek, változatosak, igényesek, kár, hogy egyéniség csak a stílusok gátlástalan vegyítéséből ered, és az egyes zenei részek meglehetősen ismerősek innen onnan (kezdve a nyitó dal konkrét Soilwork nyúlásával).

Nekem ez gyakorlatilag egy breakdown mentes Bleeding Through, csak annál jóval szimpatikusabb, viszont a szintis biztos nem olyan jó csaj (ha igen, szóljatok és képet is küldjetek, köszike). Az album első fele még eladja magát, de aztán ellaposodik az utolsó két számra az egész, a két rövid átvezetőnek totálisan semmi értelme nincsen, emellett jó 1-1,5 percet licsipentettem volna mindegyik dalból. Más gondon nem volt.

Így képzelem a lassú és fájdalmas halált. Nem olyan szakaszát élem most az életemnek, amikor ilyen zenékkel, és hangulattal meg lehet hatni, különösen nem úgy, hogy két perc alatt megírható zenei témákat puffogtatnak egymás után. A második szám azért nem volt annyira rossz.

Sztem ez egy nagyon friss és üdítő prog metal lemez, semmi köze ahhoz a zenekarhoz, akiről nem beszélünk. Viszont néhol esetlen és amatőr az egész, a progmetált pedig csak vérprofin lehet nyomatni, sajna ez egy ilyen műfaj. Nagy gondom emellett, hogy az énekes többször idegesítő, mint zseniális (emlékezetes énektémája talán nincs is), nálam ezzel tönkre is tette az egészet. Maradjunk a jó felé kacsingató erős közepesnél.

Erős nosztalgiát ébresztett bennem a lemez, ugyanis egy évtizede nagyon trendi volt ilyen zenével próbálkozni: metálos is legyen, de ugyanakkor dallamos is, elektronikus is. Az a korszak sem termelt ki sok emlékezetes momentumot, a francia srácoknak sem sikerült most. Ha már francia és ha már indusztriál, akkor továbbra is Mass Hysteria, egyébként pedig intézzük el az Unleashedet most egy legyintéssel.

Egy pacsi mindenképpen jár a jordániai fiúknak, hiszen remek lemezt tettek le az asztalra, eszméletlenül sokat dolgozhattak, úgy ahogy még egyéniséget is sikerült belecsempészni a dalokba, csak az a fránya játékidő, az bitang hosszú. De asszem elő fogom még őket venni néha Opeth helyett is.

Nem ők a kedvenc bandám, de valszeg ez a lemez lenne az a bizonyos egy, amit elvinnék egy lakatlan szigetre. Egyszerűen tökéletes. A Tempestnél jobb dalt pedig nem írt még senki. De lehet, hogy a Leathersnél sem.

Ez a fajta death mindig is tetszett, jó szőrös gitárokkal, változatos tempókkal, olyan őrlésekkel, hogy az csak na. Kicsit talán egysíkú lesz a végére, no meg azt hallom, hogy ez nem egy Vader, Carcass, de még csak nem is egy Arch Enemy kaliberű banda (bár ők a Burning Bridges után nem tettek le sok értékelhetőt), de azért frankó jómunkásemberek. Ilyen is kell.

Hát nem ez lesz az év doom albuma.Viszont ezt leszámítva nekem tetszik.

Bocs, de az ilyen zenét nem tudom értékelni, és csak azért mert magyarok nem fogok rá több pontot adni mint amennyire nekem tetszik.

Már a többiek elmondtak erről mindent.

Ez is Fasza.

Nekem ebből sose elég.

Engem ezzel büntetni lehet..........

16 ÉVE Imádtam ezt a zenét, ma már nem hallgatok ilyet, viszont ez a lemez most nagyon megtetszett.

Ha tempót itt-ott le feleznénk, akkor lenne ebből egy jó death-doom lemez Opeth ízzel. A végére már tetszett de egy darabig húzkodtam a szemöldököm.Lesz ez még jobb is szerintem.

Elismerem hogy profin tolják ezt a műfajt, de nekem valahogy mégse ütbe egy lemezük.Van 1-2 jó számuk de ennyi.

Fasza.

Nagyon szeretem a doom ezen vonalát, de ez nem fogott meg túlságosan. Vannak ennél sokkal jobb anyagok is idén. A finnek 2008-as lemeze sokkal jobb volt. Viszont borító terén mindent visznek, ez nagyon tetszik.

Osztom Oldboy kritikáját és véleményét. Csak 9, mert úgy érzem lesz folytatás, még jobb is.

Elég sok kritikát kapott ez a borító! Szerintem viszont remek, mert elérte, hogy mikor megláttam valamelyik külföldi metal oldalon, érdekelni kezdjen. Amit hallottam a dalokban, az meg nagyon bejött. Totál egyedi, hangulatos zene. Nekem ők az év egyik újonnan felfedezett kedvence.

Jó példa a borító és zene összhangjára: nekem nagyon szürke lett. Ahol nem megy ez az egysíkú sikítás és a zenei ötletek dominálnak, ott akár 9 pont is lehetne, aztán jön az "ének". Néha mint ha (ez a vulgáris kifejezésnek fenntartott hely) volna a fülemet.

Ezt tudni kell mikor hallgatni. Egy hétköznap délután förtelmes, unalmas és hallgathatatlan. De miután kihunynak a fények, megszűnik minden más tényező és csak az érzések maradnak, az apró ütések a dobszerkón, a lehetetlenül lassú, már-már meditatív ének, akkor beüt. Legalábbis nálam. Az előző anyaguk is hasonló húrokat penget.

Régen nagyon faltam a prog metal lemezeket, volt is mit, de egy ideje nem éreztem késztetést a műfaj újdonságainak kutatására, mert mindenhol csak sablonokat kaptam. Nálam a csúcs a kezdeti DT, Pain Of Salvation albumok, de még legalább 20 hatalmas alkotást fel tudnék hozni, szóval azért nehéz lenne sorrendet állítani...de ez a lemez tényleg ott van a legérdekesebbek között. Utoljára a 2011-ben megjelent Leprous volt ennyire friss és érdekes. De azért a sablonok néha felütik a fejüket.

Hihetetlen, hogy régen mennyire vevő voltam, főleg középsuliban, az ilyen zenékre. De most elhúzott mellettem, mint a gyorsvonat, egy-két dalnál pedig görcsbe rándult az öklöm, csikorogtak a fogaim amiért nem mást hallgattam. A címadó például csak perverzióból élvezhető szerintem.

Csak simán korrekt lemez. Az előző produkciójukkal is így voltam, számomra nagyon átlagos. De azért érdemes figyelni a jordán srácokra. Hosszabb a lemez, mint amire szükség lenne. The Tragedy Within és a Hypia vitték fel a pontjaim. A záró hármasra semmi szükségem nem volt.

Mindig vevő voltam a lemezeikre, nagyon igényes, kiváló zenekar, de ez nálam sokadszorra sem ért be, valahogy csak háttérzeneként életképes.

Jól indult, aztán valahol félúton unalomba fulladt. Semmivel sem lóg ki a sorból, de izmos lemez.

Szeretem a doomot, ez valóban nem a legizgalmasabb lemez, de kellemes hallgatnivaló.

Mondjuk azt, hogy elismerem az értékeit, mert kétségtelen, hogy sok van neki, csak éppen nem nekem szól ez a fajta zene.

Nekem ők eddig teljesen kimaradtak. És nem tudtam egyelőre eldönteni, hogy ez mennyire tetszik, most ennyire.

Valamilyen belső megérzés folytán sokáig idegenkedtem az album meghallgatásától. Kár volt.

Zseniális sludge/doom/death utazás Bellék házában és környékén. Csak erős idegzetűeknek :)

Én nem igazán értek a prog metálhoz, ezt nem volt rossz végighallgatni, de igazából jó se.

Unalmas volt és idegesítő, szóval ez a lemez sem billentette pozitív irányba az indusztriál cuccok iránti lelkesedésemet. Kb. úgy vagyok vele, mint Bahon a black metállal :)

Nagyon ígéretes és szimpatikus anyag, de sajnos sok helyütt kicsit ízetlen még. Ha minőségben olyan lenne az egész lemez, mint a Lost feldolgozás, akkor a 9-10 közt vívódnék.

Hiába van tele hangulatos, jól sikerült elemekkel, nem tudom megközelíteni.

Hangulatos karácsonyi dalcsokor

Rém unalmas, tipikusan doom riffekből, és hangközökből építkező lemez...

A Thy Catafalque-ban most pont nincs énekes :-D. Kátai szövegeivel még jobb lehetne...

Ehhez tényleg idő kéne, de mivel nincs, engedékenyebb leszek, mivel pozitívba mozdulna el... A borítók engem nem érdekelnek. Zenét pontozunk...

Nem rossz, de lehetne ezt izgalmasabban is. Csinálják is páran izgalmasabban... A címadó dal viszont hatalmas.

Peta szokta nagyon díjazni ezeket, és én teljesen egyetértek vele ezekben a dolgokban. Kíváncsi leszek, mennyit ad rá, ha eljut az anyagig.

Tisztességes progmetál lemez, a jobbik fajtából. A basszusgitár nagyon felhúzza (megmenti).

Nem olyan rossz ez...

Nem ártana pár eredeti/izgalmas zenei elem, mert ez így nem tud igazából kiteljesedni. A trilógiában elindul valami, de még az is kevés szerintem...

Hallok hasonló dolgokat ahhoz, amiket az új Neurosis lemezen. Nyilván lesznek majd olyanok, akik nincsenek így vele, de olyanok is, akik nem akarnak majd vele így lenni. Ez egy fasza lemez, kegyetlenül hangulatos zenei elemekkel... És tényleg, Peta is jól írja, hogy Anathema hatások. :-)

Uncsi. Dallammentes zene...

Eldöcög a háttérben a lemez, de szerintem nincs rajta olyan riff, amit Iommi Mester ne játszott volna már le...

Lásd kritika! És még annyi, hogy ezzel a végtelenül tiszta, szívből jövő, egyszerűségében nagyszerű muzsikával kívánok mindenkinek kellemes ünnepeket! A kritikába is be van ágyazva a komplett lemez, szóval nem kell sokat kutakodni utána! :)

Míg az előző albumuk egy, a zenén túlmutató alkotás, ez kevésbé markáns, karakteres, és főleg kevésbé vizuális. A szaxi pedig jó-jó, csak ugye sokkal több bandánál előfordul, mint a trombita. Főleg, ha szordínóval felszerelt trombitáról van szó!

Lesz ez még jobb is! Viri! Te is Martin: A Tűz és Jég Dala ciklusának rajongója vagy? Csak mert az obszidián (ott sárkányüvegnek hívják) abban is komoly szerepet játszik.

Az első két szerzemény alapján még egy 7-8 pont is kinézett, de aztán jött a többi... A pontok pedig mentek... Lefelé.

Vannak erős pillanatai, de utánérzések is fellelhetők dögivel, úgyhogy csak mérsékelten tetszik.

Nem bántam volna, ha industrialabb a zene, mert kedvelem az elektrotuningot. Így inkább egy modern thrash/groove és néhol djent ömlik ránk (industrial zenékben ritka az ilyen nagy számú gitárszóló!), ami 35-40 percben sokkal ütősebb lehetne, plusz az énekes sem mindig áll a helyzet magaslatán a dallamos témák elkövetésekor...

Szinte minden dalba sikerült beiktatniuk 1-1 kellemes zongora-és basszusfutamot, ami feltétlen pozitív! Zeneileg amúgy is rendben van a lemez, viszont én több tiszta/dallamos éneket is el tudnék viselni! Főleg ha a vendégénekest Dan Swanö-nek hívják.

Lásd kritika!

Vannak előnyei a lemeznek: jó vastagon szól, a zene technikás, de nincs túltechnikázva, pofásak a szólók. Viszont nem elég markánsak a dalok, hiányzik a tipikus Aeon-sound. Mondjuk a Morbid Angel ízű őrlések, témák nekik is jól állnak.

Régóta tudom, a hagyományos doom nem az én világom. A saját temetésemen majd igenis legyen hörgicse! :) Már sejtem, egyesek mit éreznek egy-egy funeral doom hallgatásakor... Azért a helyzet nem ilyen gyászos, ha az ének nem is különleges, azért a zenében találtam érdekes dolgokat, bár az összhatás nekem lapos volt.

Pistike, add csak vissza a billentyűzetet! :)

Ez előző lemezük óriási hatással volt rám változatosságával, ötletességével, kidolgozottságával. Igyekeztem nem túl nagy elvárásokat támasztani a Revolution felé, de megnyugodtam! Hasonlóan erős ez is, újdonságokkal, érdekességekkel. Erről nehéz pár szóban beszélni, hallgatni kell (sokat)! Ha azt nézzük, a Thirteen... mennyi stílusból merített, akkor ez alulmarad, és "járna" a pontlevonás. De ha ettől eltekintünk, közel tökéletes lemez lett, mert mindig történik valami izgalmas, egyedi. Viszont a szaxofon is tökéletesen beleépül a zenébe, nem csak "ott van", külön dícséretes.

Engem a vokál nem zavart, bár hallottam már sokkal jobbat. Zeneileg az érdekes és az átlagos között váltakozik, tetszik, de lesz ez még jobb is talán!

Kiváló murci-metal :) Legtöbbször az Ahab neve ugrott be, nyilván nem véletlenül!

Szerintem teljesen átlagos prog metal lemez.

Oldboy elmondta, amit én is gondolok.

Egyetértek a többiek által felvetett "hibákkal", kicsit hosszú a lemez és apróbb kiforratlanságokat még észleltem. Vívódtam is emiatt a 8-9 pont között, de annyira lenyűgözött amit hallottam, hogy megérdemlik a magasabb pontszámot biztatásul! Ha több autentikus témát dobnak össze legközelebb, és kerekebb, tömörebb kiadásban, lehet ebből 10-es is, bőven látok fantáziát a csapatban!

Oldboy remek kedvcsináló cikkének olvasása után még előítéletekkel kezdtem hallgatni, és azt vettem észre 2x egymás után végighallgattam... Na mondom beteg vagyok, de még aznap este is lepörgött, és továbbra is zseniálisnak tartom! Nem hiszem, hogy óriási rajongójuk leszek, a régebbi munkáikat eddig csak felszínesen ismertem, bevallom eddig őket tévesen a nu-metal kategóriába soroltam be, ami tőlem abszolút távol áll. Nagával is egyetértek, én is hallok benne olyan dolgokat, mint az új Neurosisban (meg pl. Anathema-t). Szóval ennyit jelent a 2 év Hp-zás, úgy látszik tágul az ízlésem, de ilyen lemezek társaságában nem bánom! Köszi Oldboy és Mindenki, aki Idén SZÁMOMRA 8 pontnál erősebb albumot hozott :D (Ui: ebből is látszik, felületesen ismertem őket, de becsületemre legyen mondva, belefüleltem az összes korábbi lemezükbe, és mégsem emlékeztem rosszul, azok még valóban erősen nu-metal alapú lemezek voltak, nem is bírtam sokáig :)

Darált hús köret nélkül

Pompás.

Alapvetően nem az én zeném, ennek ellenére tetszett, hangulatos, jó muzsika, megkapó, bensőséges atmoszférával. A mandolinnak és a többi ilyen zenei környezeteben igen ritkán hallható hangszernek külön örültem. :-) Mindig jó ritka hangszereket hallani.

Fantáziadús, érdekes zene. Az előző lemezük jobban tetszett az érdekes koncepció miatt, és az, hogy ez mégis több pontot kap, azért van, mert annak akkor túl keveset adtam. :-) Ami pedig a szaxofont illeti, Peta a számból vette ki a szót, illetve az ujjamból írta ki inkább. :-)

Ebben sokkal több fantáziát találtam, mint az Aeonban, noha a gagyi szintiszőnyeg emlegetése teljesen jogos...

Kellemesen morcos. :-) Jó anyag, ha megvan hozzá a megfelelő hangulat.

Középre helyezkednék bahon és insomnium között. :-) Röviden: hallottam már sok jobbat, izgalmasabbat ennél, de hallottam sok rosszabbat is.

Hát igen, azt hiszem virinek van igaza... viszont a Battlefield című szám nagyon megtetszett, ezért kap egy 7-est.

Ez is jó, csak talán tényleg hosszabb a kelleténél.

Nem nekem muzsikálnak, soha nem is tették. A végére már rohadtul irritált, úgyhogy még -1 pont...

Nem tünik ki semmivel a rengeteg hasonló közül.

Nem tudom, hogy egyes Doom zenekaroknál miért alapkövetelmény, hogy a zene tökéletesen ne szóljon semmiről és emellett még hosszú is legyen.

Tanka Balázs dolgait szoktam kedvelni, ez sem rossz, de sajnos nem tudja fenntartani az érdeklődésemet hosszabb ideig. Azt érzem, hogy ebben most nem volt több.

Sokkal rosszabbra számítottam, csak valamiért nem tudtam komolyan venni az albumot... ebben lehet, hogy a béna lemezborító is közrejátszott. Mondjuk helyenként jobban idegesített, mint szórakoztatott, néha pedig pont azt éreztem, hogy gyenge Arcturus koppintás, de a női részekért pacsi!

Semmi különös nincs ebben a zenében, ezért marad a biztos semleges.

Tényleg nagyon hangulatos anyag. Idegőrlően lassú, de itt valamiért nem zavar. Csak arra kell figyelni, hogy hallgatás közben legyen még valami elfoglaltságod, mert nem szabad elvárni ettől a lemeztől, hogy egymaga fog majd "szórakoztatni", ez legalábbis nálam bevált; egy kis böngészés, olvasgatás, keresgélés mellé tök jó volt ez a zene. A műfaj nagy rajongója azért nem most leszek, ennek ellenére tetszett ez az album.

Sokadik lemez már ebben a körben, amihez csak egy kicsi kellene, hogy igazán jónak nevezzem, de nem nyűgözött le. Nem a sablonos prog. nyöszörgés, így bizonyos pontokon tényleg jól szórakoztam, csak az összképet nézve mégsem lettem meggyőzve. Lehet, hogy sokkal több hallgatás kéne neki, hogy kijöjjenek a rejtett szépségei, de sajnos annyi időm nekem nincsen mostanság.

Már régebben lement ez az album, pusztán véletlenül, történt ugyanis, hogy egyik kedvenc Heavy Metal zenekarom is idén jött ki új lemezzel és meglehetősen hasonló névvel, én pedig csak megláttam, hogy van, rögtön meghallgattam... az album vége felé utána olvastam, hogy mi is ez, majd megkönnyebbülve tisztázhattam, hogy nem a kedvenceim változtattak a zenéjükön, és én még mindig nem szeretem az Industrial Metalt. Az énekes mellesleg borzalmas. That's All Folks!

Tény, hogy voltak jobb pillanatai (mint például a zárás), de nem hatott meg engem ez a lemez. Gyengének sem nevezem, egyszerűen csak elment mellettem...

Ez az a emez, amit egyben kell hallgatni, a számok külön-külön engem legalábbis nem fogtak meg, ezért erős kételyekkel vágtam neki, de végül nagyon megszerettem. Olyan őserő van ebben a zenében, amit újabban csak nagyon kevés zenekar tud előcsalni. Sok helyen olvastam, hogy unalmas a lemez, de szerintem pont nem, a dallamok kiválóak, egész különös atmoszférát kölcsönöznek a zenéhez, ami egy kicsit tényleg andalító, de ez nem egyenlő az unalmassal és az egysíkúval. Röviden: kiváló anyag lett! Úgy érzem rá kell feküdnöm komolyabban a diszkográfiára, ami eddig csak elég hébe-hóba volt meg.

A stílus rajongóit biztos maradék nélkül kiszolgálja, de ez nekem baromi kevés, már körülbelül az ötödik tételnél meglehetősen untam és ha nincsenek a rövid átvezetők, akkor valószínűleg még kevesebbet kapna tőlem ez az album. Szerintem az Aeons Black-et már millió+1-szer eljátszották.

Hiába gyatra az ének, ha azok a riffek azért ötvözött aranyból vannak...

Időtlen zene, értelmes szövegekkel. Stílusoktól függetlenül akárkinél betalálhat.

Lassan ért be, sok hallgatás kellett hozzá. A dilemma az volt, hogy ez vajon csupán hatásvadász vagy inkább értékes zene. Most az utóbbi felé hajlok...

Mostanában a jelöléseim a vulkáni üveg bálványozásában merülnek ki. Itt egy kiváló svéd debüt, amire akár az elcsépelt, progresszív black/death jelzőt is akaszthatjuk. Változatos, hangulatos, előremutató lemez, ami a következő albumra fog teljes csodájában beérni. Odafigyelés és bizalom az elvárt kompetencia...

Aki nem csípi az ilyet, az hamar menekülésre adja a fejét. Másnak pedig feledhetetlen 70 percet szerez. Én az utóbbi felé hajlok...Azért Seattle-ben sem fenékig tejfel az élet...

Kitaposott ösvényen...valódi mélység nélkül.

15 dal? Az még palacsintából is sok...Nem mondom, hogy nem találtam jó dolgokat a lemezen, de így nagyon fárasztó. A végére unalomba fulladt.

Markáns, meghatározó élménynek nem nevezném, de teljesen rendben van.

Ötös. Nem véletlen, hogy sosem követtem a pályafutásukat.

Jelent meg néhány jó kis death lemez manapság, a többit apránként idehozom....

Beosztottam mint gyerekek az adventi naptárt!Minden napra két nóta,mert ha megettem volna mindet egyszerre akkor most fájna a hasam!

Vannak olyan belekevert megoldások,amiket nem vesz be a szépérzékem!

Számomra az idei év top 10 lemezeit zömmel Svéd bandák teszik ki,és most még egy csapódott a díszes társasághoz!

Ezt a kínlódást!

Én szeretem a prog vonalat,de amitől szeretem,az itt pont nem volt meg!

Belefáradtam a hogyan trükközzünk egy húron effektusba!

Jó hogy csepegtettek a saját zenei kultúrájukból,amúgy sok minden nem maradt volna bennem!

Biztos tetszik annak,aki szereti az ilyet!

Morózus és masszív hangzású!Nem csúcs,de a gitárszólók minősége felejteti a hiányosságait!!