Wékeras
Do wirów, do krzyków

(Pagan Records • 2025)

Anselmus

2025. augusztus 8.

1

Pontszám

7

Az utam ezzel albummal nem volt egyszerű. A svéd bázisú de egyébként német, francia és lengyel tagokkal büszkélkedhető Wékeras debütáló LP-je elsőre nem váltott ki belőlem semmit. Lepörgött a 30 perc és nem éreztem, hogy bármilyen élménnyel gazdagodtam volna. Pontosan annyi hatással volt rám, mint a „csak valami háttérzaj legyen” céllal bekapcsolt televízió mosogatás közben. Először magamban kerestem a hibát, gondolván, nem figyeltem eléggé vagy rossz irányból közelítettem meg a dolgot. Második nekifutásra ugyan az lett a végeredmény. Azt éreztem, hogy meg vagyok lőve, erről a lemezről nem fogok tudni mondani semmit. A harmadik alkalomra már egy pár napos metal detox után szántam rá magam, hátha csak a fémmuzsikába fáradtam bele kicsit és a Do wirów, do krzyków majd új, friss illattal tölti meg a kiszellőztetett, üde tudatom. Harmadik alkalommal is beletört a bicskám abba, hogy bármit tudjak mondani erről az albumról. Semmilyennek, üresnek és minden szempontból átlagosnak hatott. Teljes reménytelenségek közepette félretettem az egészet. Napokkal később az a bizonyos zene-streaming szolgáltató berakta nekem a Niedola című számot. Ki is vettem a zsebemből a telefont, hogy megnézzem milyen nyalánksággal ajándékozott meg az algoritmus. Meglepődve vettem észre, hogy az általam már temetett albumról akadt horogra valami igazán kellemes. Ezen a ponton már nehéz volt eldönteni, hogy az önszuggesztió, a sokadszori hallgatásból fakadó megismerés vagy esetleg ténylegesen a dal minősége miatt de valóban tetszett a Niedola. Ez után újult erővel vetettem bele magam megint a Do wirów, do krzyków-ba. Később rájöttem mi is volt a bajom ezzel a lemezzel és ezt meg is fogom osztani, de a hosszú, magyarázkodásnak is beillő bevezető után most már tényleg szeretnék a lényegre térni.

A Do wirów, do krzyków érzésre olyan, mintha a black metal első és második hulláma közé esett volna. Egyszerre jelen van a Celtic Frost-ra és Bathory-ra emlékeztető vadság és a fénykorát élő Darkthrone-ra és Gorgoroth-ra jellemző skandináv „gonosz” aura. A helyzet különlegessége az, hogy ezek helyett a zenekarok helyett igazából bárkik beilleszthetőek lennének a képletbe. Biztos lesz olyan akinek a Wékeras zenéjéről a Mgła fog eszébe jutni, lesz olyan akinek a Taake és talán lesz olyan akinek a Venom, hogy egy párat említsek. Ez amiatt lehet mert a korábbi évtizedekben már jól bejáratott sémákkal, mintákkal, fordulatokkal, tónussal és hangulattal operál az album. Olyan, mintha a Wékeras fogta volna a black metal összességét, csomóba kötötte volna és kipréselte volna a lényegét a műfajnak, hogy a kinyert kvintesszenciából főzzön magának egy albumravalót. Emiatt az univerzalitás miatt történhetett meg az, hogy sokáig nem találtam a jól megfogható részét a Do wirów, do krzyków-nak, emiatt nem ragadt meg igazán.

Az album rövid, pusztán fél óra, ezért többször is viszonylag könnyen újra lehet hallgatni. A nyitódal a Bezdech és az utána következő szám az Urok jól elcsípi a korábban említett második hullámos északi black vonalat. A Niedola is hasonló az első két dalhoz, valamint számomra ez volt a fordulópont, ahogy már korábban írtam. Nekem ez volt az album csúcspontja is. Az album második fele, a Brzask, az Ohyda és a Zatracenie reprezentálta leginkább az első hullámot. Ezek a számok agresszívabbak, thrashessebbek, deathesebbek mint a többi. Bizonyos szempontból az album legélvezetesebb számai lettek és ezek közül is az Ohyda-t éreztem a legerősebbnek. Fontos megjegyezni, hogy ezek a finom átmenetek a korszakok között nem érződnek ennyire szétválaszthatónak mint amennyire ebből az irományból következne, egybeszedett, egész képet ad a Do wirów, do krzyków. Az album a Mogiła című instrumentális művel ér véget, ami egy komor, baljós hangulatú szám. Egyetlen hibája, hogy túl rövid lett.

Ritkán szoktam, de most külön meg szeretném dicsérni a borítót is. Egyszerűségében nagyszerű, továbbá, sikerült megragadnia azt a vérfagyasztó hangulatvilágot amit az utolsó szám sugároz. A Do wirów, do krzyków egy tisztességes iparosmunka érzetét kelti. A mestereitől eltanulta amit kellett és azt szinte tökéletesen is alkalmazza, de ezen felül hozzáadott értéket nehezen talál az ember. A végeredmény egy jó album lett, de aki új kihívásokat keres, az egyelőre nem a Wékeras-ban fogja azt megtalálni.