Owls Woods Graves
Strix
Mit is jelent a Strix? Nos, a kifejezés egy ókori mitológiából származó entitást jelöl, ami általában egy vérszomjas szárnyas állat (általában bagoly, esetleg denevér). Egy igazi rossz ómen, és valószínű, hogy ez a mitológiai lény a sok évszázaddal később kialakult vámpír-kép egyik alap komponense is. A kis bestiárium leckét követően szerintem érthető, hogy miért is lehet ez a cím illő az Owls Woods Graves harmadik nagylemezéhez.
Az Owls Woods Graves egy lengyel punk/black metal formáció, és nem meglepő módon egyes tagok már bizonyítottak olyan bandákban mint a Mgła vagy Hauntologist – szóval a minőség garantált. A 2015 óta aktív formáció 2019-ben jelentette meg a Citizenship of the Abyss c. nagylemezét, briliáns módon keverve vegytiszta punkot a zord black metal-ba. Véleményem szerint a 2022-es lemezük kicsit gyengébbre sikeredett, mert valahogy kevésbé jött át a műfaji kombó energikussága – ezt a bicsaklást szerencsére sikerült a Strix-ben helyretenni.
Egy ennyire primitív alapokon nyugvó zenéről egyszerre könnyű és nehéz értekezni – és szerintem ugyanez igaz a megírására is: vagy nagyon egysíkú és/vagy plasztik lesz a végeredmény, vagy minden klappol és garantált a buli. Én nem nagyon érzem magam egy “bulis” írónak, ellenben az albumra ez a jelző mindenképp igaz. Ahogy egy punk szerzeménytől várni lehet, a Strix sem egy hosszú kiadvány, a maga 34 percébe 10 igazán veretős dalt sikerült belepréselni. A gitárok nagyon zordak, a “morzsolós” torzítás nagyon hozza a nyerseséget, viszont nem lő túl a célon (pl. nem húz át raw black metal-ba), így tökéletesen tető alá tudta hozni önmagában a gitárhangzás a punk és a black metal házasságát. (A násznép meg a sok csordavokálban hallható.) Természetesen sok pattogós, galoppozós és csak finoman tremolózás riff adja az album húsát, míg a Fenriz által is biztosan méltatandó primitív dobolás adja az egész gerincét. Persze van itt tipik D-beat, tök jó fillek (persze szintén nagyon minimalistán), be-befigyel egy-egy jó blast beat is, és nem mellesleg egy gyönyörűen organikus hangzás. Joakim Karlsson (Craft) volt felelős a masteringért, emelem kalapom az itt végzett munkája előtt!
De hogy ne maradjon el az album legjobb pillanatainak bemutatása, én rádobnám mindenki lejátszási listájára a Nighshifts és a Black Flame In Our Hearts dalokat – csakis a jó ízlés végett. Az első említett dal egy szupermasszív hardcore alapokon nyugvó zúzda, az album abszolút legkeményebb tétele. (A szám utolsó harmadában a breakdown hallatán majdnem pogózni kezdtem a nappalimban.) És semmiképp sem maradhat ki az írásomból a Black Flame In Our Hearts sem, ugyanis ez volt életem első „pop punk/black metal” élménye. Igen, ezt borzasztó furcsa leírni, de tényleg ez a két műfaj keveredett. A végeredmény? Egy borzalmasan fülbe ragadós nóta, igazi guilty pleasure.
A Strix az év egyik kellemes meglepetése volt számomra, alattomosan befészkelte magát a mindennapjaim lejátszási listáira. Tökéletes, 50-50%-os keveréke a punk és a black metal műfajoknak, ami garantáltan hozza az energikusságot. Néha kell az ilyen: egyszerű, de nagyszerű!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
