Selvnatt & Draugveil
Blades & Roses
A Këkht Aräkh színre lépésével ért el a “romantic black metal” szélesebb körökbe, a maga egyedi stílusával. A stíluson belül megkülönböztethető egy komplett alkotói kör: az Ukrán romantikus black metal, olyan projektekkel, mint a már említett Këkht Aräkh, a Felvum, Mrtva Vod, Kristaliis, továbbá a jelen album esetében fontos, Selvnatt és Draugveil. A stílust összeköti a raw black metal műfaji alap, amelybe punk (vagy olykor post-punk) és gothic elemek (dalszerkezet, tiszta ének, billentyűsök, stb.) illeszkednek be. A Këkht Aräkh sikerének nyomán szépen tör előre a Selvnatt és a Draugveil alkotta duó, akik az idei év egyik pozitív meglepetésként egy közös albummal rukkoltak elő.
Véleményem szerint a Blades & Roses a romantic black metal egy “stílus-összefoglaló” albuma, hiszen benne van minden zenei és esztétikai elem amit ismerünk. Már a címadás is e vélt célt jeleníti meg, utalván a romantic black metal legfontosabb szimbólumaira (konkrétan: kard és rózsa – lásd: Këkht Aräkh Pale Swordsman című lemezének borítója). Ez a szándék a zene egészében is érezhető. Rögtön az album nyitódala, a Shards felvonultatja a stílus tipikus zenei repertoárját: nyers, egyszerű black metal riffek; punkos dobolás; kecses zongora dallamok; némi torzítót mellőző közjáték és károgó vokálok – és lényegében ugyanezt a formulát viszik végig az albumon, minimálisan variálva. Fontos még kiemelni, hogy az atmoszféra kiteljesítésének érdekében találunk pár balladás, alkalmanként tiszta ének által is vezérelt intermezzot (pl. Vestige, Wilted Bloom, Lake of Tears és az albumzáró Afterlife), ami szerintem egy jó megoldás volt, minimum az album szerkezetének izgalmasabbá tételét nézve. Nehéz is igazi tetőpontot megnevezni, mert végig egységes hangulatot teremt a dalok sora (ami egy elismerésre méltó dolog). Ha mindenképp meg kell neveznem egy tételt, akkor én leginkább a Sacre Cœur c. dalt ajánlanám az érdeklődők figyelmébe.
A Blades & Roses meglehetősen érdekes, ugyanis nem egy split kiadványról van szó, mindkét alkotó együttesen vett részt az album elkészültében. Így nem is lehet különbséget tenni a Selvnatt és a Draugveil munkássága között jelen esetben. És igazából ez rendben is van így, hiszen a lemez a maga stílusán belül abszolút rendben van. Bár nem ér fel például az ominózus Pale Swordsman lemezhez – de így is ez egy kiváló black metal kiadvány.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.