A Bay Area pusztító öröksége: Amikor a veteránok összedugják a fejüket
A Bay Area kifejezést meghallva egy vérbeli metalosnak azonnal a thrash aranykora és a műfaj alapkövei ugranak be. De könyörgöm, nehogy azt higgyük, hogy Kalifornia ezen csücskén csak a gyors riffelésnek van helye! A mocsaras, rothadó, csontvelőig hatoló old-school death metal legalább olyan mélyen benne van a régió DNS-ében, és erre a legjobb bizonyíték a Deth Provider. A sztori még 2024-ben indult, amikor a Forbidden basszusgitárosa, Matt Camacho egy interjú során benyögött egy poénos megjegyzést – ebből a poénból született meg a név, a név mögött pedig felállt egy olyan földalatti szupergrup, amitől konkrétan feláll a szőr az ember karján. A projekt szellemi atyja és ritmusgitárosa, Kenneth Dutton fogta magát, összegyűjtötte a saját nyers ötleteit, és meghívta a műfaj legkeményebb veteránjait meg a feltörekvő arcokat, hogy életet leheljenek ebbe a kilencdalos szörnyetegbe.
A névsor pedig több mint imponáló: a dobok mögött a Death Angel legendája, Will Carroll adja a könyörtelen alapot, a basszusért a Molten-es Herman Bandala felel, míg a gitár- és énekémákon olyan underground figurák osztoznak, mint Matt Harvey (Exhumed), Andre Cornejo (Deathgrave), Dave Gorsuch (Insanity), Brandon Bristol (Molten), Chris Corona (Molten), Andrew Lee (Ripped To Shreds) és Sonny Reinhardt (Necrot). Az embernek már a névsorolvasástól megjön a kedve a headbangeléshez!
Vinyl-mészárlásból a digitális éterbe
A lemez eredetileg bakeliten látta meg a napvilágot (és lássuk be, erre a zenére szinte kötelező is a fekete korong sercegése), most viszont végre digitális formában is rászabadították a világra a Hectic Records és a Bleeding Priest Records jóvoltából. Ez nem az a csiszolt, steril, modern sound, amit a mai fiatal zenekarok többsége próbál eladni nekünk. Ez egy szónikus támadás, egy igazi tisztelgés a floridai és az európai death metal ősapjai előtt. Ha az éjszakában pörgeted, azonnal visszarepít abba a korba, amikor még az Entombed, az Obituary, az Autopsy, a Grave vagy az Asphyx határozták meg a súlyosság fogalmát.
Mocsok, láncfűrész és zsigerek:
A Deth Provider hangzása, ami az első másodpercben pofon vágja az embert, az a lemez kendőzetlen, organikus megszólalás. Megnyugtató érzés, hogy a srácok nagy ívben tettek a mai modern, túl sterilizált, patikatisztaságú stúdió trendekre. Ez a lemez nem számítógépes precizitással, hanem vérrel, verejtékkel és mocsokkal készült. A gitárok megszólalásában ott bujkál az a bizonyos svéd láncfűrész-karcolás, mégis megmaradt benne a kaliforniai thrash vastag, dögös röfögése. Kenneth Dutton ritmusai olyan alapot adnak, mint amikor egy úthenger lapítja simára a hallgató hallójáratait. De a zenei szövet igazi dinamikáját a vendég gitárosok és az énekesek kavalkádja adja meg. A dalok nem ragadnak le az ész nélküli blastbeat-darálásnál: a tempók intelligensen hullámoznak a pusztító thrash-tekerések és a nehéz, vánszorgó, fojtogató doom/death mocsár között.
A kilenc tételen át gázoló anyagban nincs finomkodás. A szövegek hűek a műfaj gyökereihez nem finomkodnak: az enyészet, az elkerülhetetlen elmúlás és a belső démonok világa jelenik meg bennük, de nem pózból, hanem azzal a nyers, őszinte dühvel, amit csak a földalatti fémzene igazi veteránjai tudnak ilyen hitelesen átadni.
Tiszta szívből, kompromisszumok nélkül a Deth Provider nem akarja feltalálni a spanyol viaszt, és pont ez benne a csodálatos. Nincsenek túlgondolt mániák, nincsenek felesleges sallangok vagy megalkuvások. Ez a lemez az összetartásról, az underground metal iránti őszinte alázatról és arról a nyers, felszabadító dührohamról szól, ami miatt annak idején beleszerettünk ebbe a műfajba. Ha hiányzik a kíméletlen, mocsaras, mégis groove-os riffekből építkező pusztítás, tegyél magadnak egy szívességet: csavard fel a hangerőt a maximálisra, és engedd, hogy a Bay Area nehézfiúi letolják a fejedet a mélybe. Ezt a lemezt nem hallgatni kell, hanem érezni!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
