Lásd: kritika

Az efféle hiszti továbbra sem az én asztalom, ráadásul a profi kivitelezéstől elég messze áll az anyag. Akad néhány ötlet foszlány és a mocsok is átjön, de ez kevés ahhoz, hogy jónak nevezhessem.

Több helyen olvastam, hogy 2019 legjobb death metal anyagának tartják, azonban én találtam rajta kívül még pár hasonlóan erős anyagot. Viszont ha azt nézem, hogy egy évvel a rohadt erős Manor... után még tudtak rátenni egy lapáttal a színvonalra, akkor egyértelműen jár a tíz pont. Nem csak a zene pörög, de a zenekar is teljes sebességgel.

Kellemes hazai progresszív metal, 20 év késéssel, mert mára minden hangját eljátszották már mások. A jó pontban ezúttal a magyar mivolta is befigyel... A két hosszú tétel ( Towards The Black Light, Wanted To Be) sikerült a legjobbra.

Én azért többnek mondanám, mint korrekt. Erős bemutatkozás két rutinos arctól. Mocskos kis aprítás, néhány üresjárattal, kevésbé izgalmas dallal.

Nem ismerem az úr előéletét és a stílus sem kenyerem, de nem véletlenül került fel az év végi listámra. Kielégítette a 2019-re beállított extrém vonalas igényeimet. Zúz, aprít és ötletek a rövid dalok fogósság szempontjából is ott vannak.

Rohadtul súlyos modern grindcore, ami egyenesen az ember bőre alá férkőzik, már első hallgatásra. Kiváló érzékkel vannak beemelve black, death és sludge elemek amitől néhol súlyos, néhol elszállósan melankolikus lesz. Egyszerre érdektelenül nihilista és érzelmes. Jelenleg az egyik kedvenc grindcore lemezem.

Opeth és Townsend a legjobb arányban keverve, nekem személy szerint túl szirupos. Ha hallgatnék ilyet biztos sokat pörögne.

Mostanában elég sok ilyen blues-os, folkos dolgot hallgatok és vannak amik több időre is a lejátszóban ragadnak. Itt is vannak jó pillanatok, egy érdekes koncepció, de még sincs meg benne az a szikra, az a karakter ami miatt maradandó lenne, számomra.

Nagyon szeretem az ilyen hangzást, meg is van itt mindent bitang jó ritmus szekció, dögös női vokál, jó riffek de igazán ki emelkedő dalok nincsenek, ezért csak ennyi. Viszont fogom még hallgatni.

Simán mehet a Blood Incantation mellé. Kiváló death metal, jó váltásokkal és jó dallamokkal.

A Kosmokratos I-ben hallható basszus futam, háttérben női vokál kombó olyan hideg rázósan gyönyörű, hogy csak azért adok plusz egy pontott, az errre amúgysem gyenge hangulat bombára.

Ez a fajta prog nem a szívem csücske, de tényleg minőségi zenét hallhatunk ez vitathatatlan. A hangszeres szekció kevésbé meggyőzőbb, BZ hangját meg már a Gamestar óta szeretem :D

Korrrekt crusty death metal, ha death metal akkor valami ilyesmi kell nekem, de ez most nagyon el szaladt mellettem.

A Gridlink-et szét hallgattam annak idején, sőt most látom, hogy Matsubara úr a nem rég HP-t megjárt Formless Master-ben is tiszteletét teszi. Ez pedig az első szóló lemeze, de még milyen lemez. Igazából a címe tökéletesen le is írja miről van szó. Jobbnál jobb témák és ötletek sorakoznak ebben a 30 percben, nyakatekert nem mindennapi megoldásokkal meghintve. A sebesség szinte végig a maximumon van még se lett belőle egy céltalan darálás. Köszi az ajánlónak.

Hűha. Eroennek teljesen igaza van. Ez bitang erős és változatos grindcore lemez. Jól eltalált keveréke a death/sludge/grind műfajoknak. Egyszerre gyilkos és súlyos, sőt, valamilyen torz, beteg módon még hangulatos is.

Túl nagy a bomaszt, túl sok a kórus, a szimfo-betét az én ízlésemhez. Ettől függetlenül nem rossz ez. Változatosnak változatos.

Ez teljesen sziruposra sikeredett. A vokál rossz értelemben vett érzelmes, inkább negédesen zavaró. A zene sem különb ennél. A kívánt érzések, szépség, miegymás közvetítése helyett enyhén cukormázas szószba mártott eredményt kapunk. A cinek is sokszor zavartak, az egész nem tűnik mélyről jövőnek, inkább mesterkéltnek, erőltetettnek.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak benne riffek, amelyekre elismerően bólintottam, de összességében ez a stílus és megnyilvánulásai irritálnak, nem nekem valóak.

Tomb of the Mutilatedre jellemző mély hörgéssel előadott, izmos gitártémákkal felállványozott, 90-es éveket idéző death metal csemege. Remekül kivitelezett, felépített súlyos, igényes anyag. Megkapó kiállások, mély bőgőfutamok, remek középtempós részek, vaskos riffek... a súlyos death metalt kedvelők semmiképp se hagyják ki.

Forrongó katlan, fekete szurok és kátrány. Óriási hangulat.

Nekem nagyon tetszett a lemez, annak ellenére, hogy nem akarja új mederbe terelni a prog. metal vizeit. A nívó magasan van minden tekintetben, és a kellemesnél jóval többet nyújtó, remek dalok megjegyezhetővé válnak. Magas az újrahallgatási faktora.

Az én "kertemben" otthonosan mozgó, vérpezsdítő, karcos death metal vadállat a Strigoi. Annál nem több, de annak tökéletes. Be-beengedem majd a ház köré.

Ezen a lemezen aztán játszanak páran... Én nem találtam olyan kiemelkedőnek. A grindcore stílusjegyei mellett be-bevillannak (futó pillanatokra) egyéb színező elemek is, de sokban ez nem változtat a végeredményen.

Elmegy.

Naaa, "csak" egy ilyen teljesítmény kell nálam a 10 ponthoz. Hatalmas zene! Köszönet az ajánlónak!

Nem tetszett.

Nagy jóindulattal. Nálam ez fényévekre van a legjobb death metal anyagoktól.

Hát annyira nem tetszett, de van benne fantázia.

Kellemes meglepi.

Zene a diliházból...

Kedvencem nem lesz a csapat, de itt a grindcore-t szerencsére más stílusokkal is ötvözték, ami kifejezetten jót tett a végeredmény szempontjából!

A spanyolviaszt ők sem találták fel, viszont jól alkalmazzák a még prog. death metalos Opeth örökségét, nyakon öntve ezt némi szimfós mázzal.

A borító jobb, mint maga a zene. Bár különösebb gondok azzal sincsenek, valahogy kihallani az egészből, hogy ez egy "onemanshow". Talán a kanadai származás miatt, de énekileg ott kísért néha a honfitárs Nickelback frontemberének hatása. Igaz, én speciel bírom Chad orgánumát. Bár azt jobban komázom, amikor a dögös, nem pedig a negédes hangján énekel!

A (női) hisztit semmilyen formában sem szeretem! :D

Aki kedveli a vegytiszta death metalt, annak ez egy jó választás lehet! Én kevésbé szeretem a pőre halálfémet, így hozzám nem tudtak közel kerülni...

Érzem én, hogy minőségi, hatásos. Rám még sincs hatással. A borítófestmény viszont tetszetős!

Van igazság boymester indoklásában, mert valóban elég egyértelműek a hatásaik, mégis én nemzetközi színvonalúnak érzem ezt az albumot. BZ hangját, énekstílusát pedig a Stonehenge óta kedvelem. Világviszonylatban is kevés, hozzá hasonló kifejező erővel, kiváló dallamérzékkel bíró énekest ismerek. Persze a hangszeresek is ott vannak a szeren, András gitárjátéka, szólói nekem itt jobban tetszenek, mint anyazenekarának, a Dreyelands-nek a lemezein. Nekem a legutóbbi Dream Theater album is nagyon bejött, a Sons of Apollo friss korongja is erős lett, mégis komoly esélyt látok rá, hogy a Mirror Maze-t nem csak most, hanem hónapokkal, évekkel később is magamhoz közelebb állónak fogom érezni!

Remélem Greg bátyó az efféle formációkban, Nick Holmes pedig a Bloodbath-ban kiéli az extrém muzsikák iránti vágyait és a következő Paradise Lost lemezen nem a hörgés és a death metal fog dominálni, hanem az erőteljes, de slágeres dalok!

A grindcore nagyon nem az én világom! És sosem lesz az! :)